Rólam

erika2.jpgKi vagyok én? Egykor Topor Erika voltam, ma már Vargáné Topor Erika. Az elmúlt 33 évemben rengeteg élményt, tapasztalást éltem át, mely olyanná formált, amilyen ma vagyok. Voltam lent, és voltam fent. Voltak sikereim és voltak kudarcaim. De valójában ki vagyok én? Szo Ham....(Vagyok, aki vagyok...)

Azt gondolom sikeres gyermekkorom volt. Mindenem megvolt, amire valójában szükségem volt, zenei versenyeket nyertem, jól tanutam az iskolában, jó magatartásom volt, szorgalmas kislány voltam. Ha egy szóval kellene jellemezni engem, akkor szerencsés voltam. Igen, talán ez a jó szó, mert a barátaim, irigyeim, szüleim is sokszor ezt mondták: mert neked mindig szerencséd van. A szerencse mögött sok tanulás, sok szenvedés is állt. A véget nem érő gitárgyakorlások, könyvolvasások, matekleckék és tornagyakorlások álltak. Roppantul érdekelt a kert, és emlékszem, hogy mekkora sikernek könyveltem el az első magam által ültetett sárgarépát, mikor leszüretelhettem. Vagy amikor átvehettem szinte minden évben a Rácz Aladár díjat a tanulmányaimért. Igen szerencsés voltam. Vagy inkább sikeres?

Sok irigyem is volt persze. Jártam külföldön kislányként, iskolásként, egyetemistaként. Kicsit világot láttam két zenei verseny között, vagy két tanulmányi kirándulás között. És ezek is mind hozzájárultak ahhoz, hogy az legyek aki ma vagyok.

Voltam szerelmes, mint minden kislány, és mint minden nagylány is. Voltak nagy szerelmek is, voltak röpkék is. Mind hozzátettek ahhoz, aki ma vagyok.

Már gyerekként imádtam meditálni. Akkor még nem tudtam, hogy azt csinálom. Minden 600 oldalas egyetemi könyv "benyálazása" előtt leültem törökülésbe és lecsendesítettem az elmém, és amikor úgy éreztem, hogy itt az idő, nem csináltam mást, csak olvastam, olvastam...majd másnap a vizsgán teljesíteni tudtam. Dicsérettel diplomázva.

A munkámban is sikeres lettem. Idő közben virágkötőként tanultam, elhelyezkedtem a szakmámban és olyan elnöki lakosztályokat is dekorálhattam, ami sokaknak álom. Schumi szobája vagy épp a japán miniszterelnöké. A szorgalmas tanulás és munka meghozta a gyümölcsét.

"Sportnak" a jógát választottam már gyerekkorban. Lapozgattam a könyvet, bújtam az ászanákat és felnőttként jógaoktatónak tanultam. Nem azért, hogy tanítsak, hanem hogy még jobban tanulhassak. A legjobbaktól. Később ugyanabban az iskolában meditációs tréner is lettem. Bálint János számomra a hazai jógaoktatásban a mesterem. Lehengerlő és széles látókörű tudása fogott meg, és még inkább magával ragadott a jóga iránt a szeretet, tisztelet. A jóga életmód lett. 

Szerelmes lettem egy férfiba, pedig nem terveztem. Azt gondoltam egyedül fogok élni, kb. remeteként: én és a jóga. A terv jó volt, de aztán jött a nagy Ő, a férjem Varga Szabolcs, aki Théta Healing oktató, agrármérnök, egy csodálatosan békés ember. Minden klappolt, ahogy szokták mondani: ugyanaz a szakmánk szinte, (egy kertészmérnök-agrármérnök páros lettünk), ugyanúgy érdekel minket a lélek milyensége, rengeteg közös témánk van. Már az első perctől olyan volt, mintha mindig is ismertük volna egymást. Ő erre azt mondja: lélektársak vagyunk. 

De egyszer csak jött a feketeleves. Családot akartunk és bármilyen meglepő, ez olyan gyorsan összejönni látszott, hogy pár hónappal később ikreket vártam (vártunk). Két vizsgálat között egyszer csak összedőlt minden. Elkezdtem mentálisan rosszul érezni magam. Bekapcsolt valami paradigma (hiedelem), de akkor ezt még nem tudtam mitől. Az első orvosnál, mikor kiderült, hogy iker, az első mondata az orvosnak az volt: basszus, ebből baj lesz. Nem lesz ez olyan könnyű, mint azt gondolja. Elkezdtem félni. Az addig tudatos nő elkezdett orvosi átkok sűrűjében mászni. Újabb orvos: oh, hát tudja ilyennel sokszor végig kell feküdni a 9 hónapot. És sok komplikáció is felléphet...és így tovább.  Az agyam azt mondta, meg tudom csinálni, bebizonyítom nekik. De tudod mitől ez a feketeleves rész? Mert a tudatalattimban valahol mélyen bekapcsolt egy program: hogy én ezt nem tudom végigcsinálni. És nem is tudtam végigcsinálni, mert a 25. héten befejeződött az, aminek inkább el kellett volna épp kezdődni. Padló. Mi tartottuk a lelket a környezetünkben, és magunkban is. De tudod mi zajlott belül? A tudatos nőből, aki addig sikeres volt egy csődtömeg lett. Akár mennyire javítani akartunk az életünkön nem ment. Volt amikor kicsit ment, majd lezuhant vissza, újra fent, majd komplexitásplafont értünk és vissza. Egészen addig, míg a tudatalatti programot meg nem tudtam. Három évvel később. Ezúton is hálás vagyok Julie Ann Cairns-nak, aki előadását hallgatva olyan katarktikus érzéssel társulva tört fel a mondat bennem, hogy bassszuuuus...a nem tudom végigcsinálni programom...De mivel "Mi vagyunk a Vargáék", (Így hívnak minket a környéken), ezért tudtuk, hogy van megoldás.

Meglett a program...jött a férjem és több órás coacholás után újraírtuk a kérdéses mondatot: Meg tudom csinálni. Igen! Tudom és hiszem. És innentől minden megváltozott. 

Tudod miért indult el a blog? Mert tudom, hogy meg tudom csinálni azt, hogy a rengeteg meditációs tudást, a relaxációs technikákat és még sorolhatnám a listát...el tudom juttatni Hozzád, hogy Te is tanulhass, fejlődhess és jobbá tehesd az életedet. 

Tudod hogy lehet az, hogy ma is mosolygós vagyok és a barátnőim hősként néznek rám? Hogyan lehet túlélni egy ikerszülést úgy, hogy közben a májad, veséd éppen hogy csak nem állt le? Mit jelent az a mentális erő, ami ezekhez szükséges? Hogy minden nap nyugodt maradj akkor is, amikor a dolgok kilátástalanok? 

Mielőtt azt gondolnád, hogy a TudatosNő.blog.hu egy panaszládikó, el kell hogy tántorítsalak ettől. 

A blogot azért indítottam el, mert tudom, hogy sokan megoldhatatlannak tartják, hogy olyan élethelyzetekben is nyugodt légzéssel végezzenek el egy feladatot, amikor hatalmas fájdalmaik vannak, vagy épp az életükért küzdenek. Én anno a szülőszobán azért (is) küzdöttem. De régebben küzdöttem azért is, hogy merjek-e egyáltalán még álmodni? Le merjem-e csukni a szemem vagy jönnek újra a rémálmok? De ma már ha nevetni nem is nevetek rajta, elmondhatom Neked, hogy mindenre van megoldás. A jóga és a meditáció egy olyan hatalmas erő, olyan mentális stabilitást ad, amire nem is gondolnál. Ami velem a kórházban történt és utána, hogy a legnagyobb bajban is ahelyett, hogy őrjöngtem volna, mély lélegzettel, békésen, ellazult izmokkal tudjam átadni magam egy olyan folyamatnak, ami közben irgalmatlanul fájt, megmutatta számomra azt, hogy nincs lehetetlen. És hogy utána a mentális erőn múlik, a hitrendszereken való munkán és a test ismeretén az, hogy ma egy boldog, békés és kiegyensúlyozott nő vagyok, egészséges házasságban. 

Tudom, hogy sok nő jár vagy járt hasonló cipőben, mint én. Tudom azt, hogy utána talpra állni sokaknak lehetetlen. De ha a blog csak egy nő életét menti meg és fordítja át a sikeres, kiegyensúlyozott női életbe, akkor már megérte tanítanom, már megérte nekem megírni a blogot. 

Ez a blog az én általam tanult tudást teszi közzé és nincs bennem semmi vágy arra, hogy mindenkinek megfeleljek. Olvasd úgy, mint az én tapasztalatom és bejárt utam tapasztalata. Ha segít Neked, szívből örülök. Ha tudsz vele valakinek segíteni, annak is örülök. Ha úgy érzed, a blog neked nem szól, akkor kívánok Neked boldog, békés életet akkor is, ha nem leszel követőm, olvasóm vagy tanfolyamra járóm. 

Hogy mi van ma?

A budapesti életet felszámolva új életet kezdtünk, sikeres kistermelők lettünk, egy saját gazdasággal, ahol egészséges élelmiszereket állítunk elő, van időnk a mentális fejlődésünkre is, és egy tiszta levegőjű igazi birodalmat hoztunk létre, ahova bárki belép, szinte nálunk ragad, mert "nálunk olyan jó lenni". Érzik (és szóvá is teszik), hogy nálunk minden olyan más. Olyan békés, olyan nyugalmas. Ez a mi világunk , melybe a belépő az az út, amin végigmentem és végigmentünk. A sok tapasztalás és tanulás, mely elvezetett egy békés és kiegyensúlyozott világhoz.

Om Shanti

Béke

Erika