Tudatos Nő

2018.már.22.
Írta: TudatosNo Szólj hozzá!

Riport: Így neveld olvasóvá gyermeked - 2. rész

 

Az előző részben arról beszéltünk, hogy mennyire fontos a mesehallgatás és szóba került az is, milyen a jó mese. Most kicsit tovább megyünk a témánkban és választ kaptok a szókincs fejlődésére is, illetve, hogy mennyire befolyásolja a mese a későbbi tanulási képességeket.

Fontos-e az, hogy egy mesében választékos legyen a szókincs, vagy inkább az a fontosabb, hogy a mai kor gyermek-nyelvezete legyen benne a mesékben?

Emőke szerint mindkettő fontos:  A korhű, felismerhető, követhető nyelvezet az azonosulás miatt fontos. Ami ismerős azt szeretem. Amit értek, ahhoz tudok kötődni. Jó, ha a szépirodalmi szöveg nem csak érthetetlen, felnőttes szavak buja szövevénye, amit régen élt bajuszos bácsik vetettek papírra, mikor ki tudja, mire gondoltak. Szerintem remek dolog, ha egy gyerekeknek írt szöveg szórakoztató. Erre jó példát jelentenek Lackfi János gyakran megdobált versei, amik bár pongyolának tűnnek, komoly értéket hordoznak magukban. Például a nyelvi játék szinte mindben szenzációs. Jól megférnek egymás mellett a szlengben és a könyvespolcok legtetején, bőrkötésű kötetekben használt szavak. Az irodalmi szöveg szerepe a szókincsfejlesztésben napjainkban végképp kimagasló. Manapság ugyanis a beszélt és a digitálisan használt nyelv annyira leegyszerűsödött, helyenként elkorcsosodott, hogy, ha az irodalmi szövegek is kizárólag ebből állnának, az összes kortárs költő számíthatna arra, hogy Kazinczy nekiáll nála bosszúból kísérteni.

29178417_10156387305449448_1521326954395992064_n.jpg

Amikor Náfrádi Anikó mesél

Én azt gondolom, a mai kor nyelvezetével – akarva akaratlanul – találkoznak éppen eleget a gyerekek. A nevelésnek, tudásátadásnak éppen az az elsődleges célja, hogy azt örökítsük át a későbbi nemzedékeknek, ami igazán szép és értékes. A magyar nyelv rendkívül gazdag, színes, változatos, tele mély értelmű szavakkal. A népmesék hagyományának megőrzésével együtt én fontosnak tartom a gazdag mesei nyelvezetnek, és a néphagyományban még élő kifejezéseknek, szokásoknak az életben tartását és átadását is. - teszi hozzá Anikó.

Nem csodálkoznék, ha az elkövetkezendő években, ahogy a digitális élet növekedik, eltűnnének szavak. Már nekünk is néha érthetetlen szavakkal kellett "megküzdeni" egy Jókai regényben, mert annyira más világot élünk ma. De ez még jobban felgyorsult, lassan alig lehet vele lépést tartani. Tényleg lehet Kazinczy visszajár lassan kísérteni, nem lepődnék meg rajta.

Hogyan lehet fejleszteni egy gyermeknél az olvasási készséget és a szövegértést?

Anikó: Az olvasási készség és a helyes szövegértés  a korai mesehallgatással alapozható meg. Minél több mesét, történetet hall egy gyermek egészen pici korától kezdve, annál könnyebben veszi az akadályokat az olvasás tanulásakor, és annál nagyobb kedvvel is veti bele magát a szövegek önálló felfedezésébe. 

A szövegértéshez fontos, hogy a gyerekek olvasás technikája jó legyen, illetve, hogy ismerjék a szövegben szereplő szavak jelentését. Előbbi feltétele a gyerek képességeihez mért, ideális mennyiségű gyakorlás. Utóbbi triviálisan hangzik, de gondoljunk csak bele, mennyi minden változott az elmúlt évtizedekben. Higgyék el, van olyan gyerek, akit, ha megkérdezünk mi az a kanna, maximum a teáskannára asszociál és gondot okoz neki elhelyezni és értelmezni ezt a szót egy olyan szövegben, ami mondjuk egy paraszt gazdaságról szól. A meseolvasás fontossága itt is kitűnik. Egy előadáson hallottam, hogy nem csak a mese, bármilyen szöveg közös, értelmeő olvasása jót tesz a szókincs fejlődésének. Ha sokat olvasunk a gyerekeknek, rengeteg olyan szót is megismernek, amit köznapi beszédünkben nem használunk és tőlünk biztosan meg meri kérdezni, mi mit jelent. Az iskolában erre már nem feltétlenül lesz mód. - mondja Emőke.

A mesék mennyire járulnak hozzá a későbbi tanulási képességekhez?

Anikó szerint egyértelműen nagy mértékben. Nagy divat manapság az érzelmi intelligenciát fejleszteni. Azonban Gardner ennél jóval több intelligenciaterületet különböztet meg. A népmesék ezen intelligenciaterületek mindegyikét „fejlesztik”, annak ellenére, hogy nem ez az elsődleges funkciójuk. A népmesék hallgatása, olvasása fejleszti a nyelvi intelligenciát (nyelvtani, grammatikai  tudás, fogalmazási képesség), a matematikai intelligenciát (hiszen a népmesék az absztrakt gondolkodás képességét is elősegítik), a téri intelligenciát (térbeli, vizuális információk észlelése, tájékozódási képességek), zenei intelligenciát (a verses mondókák, formulamesék a hangok érzékelését, modulálását segítik), testi kinesztéziás intelligencia (az érzékszervekkel való tapasztalást is erősítik a mesék), interperszonális intelligencia (embertársaink megértését támogatják), intrapszichés intelligencia (önismeretet képesek fejleszteni, a saját belső motivációkkal való megismerkedést, az érzelmeinkhez való (vissza)kapcsolódást segítik), naturalista intelligencia ( a természethez való viszonyunk intelligenciaterülete), spirituális intelligencia (a népmesék bemutatják, hogy a világnak nem csak látható része van, segít megtanulni érzékelni a láthatatlanban lévő t is), egzisztenciális intelligencia (az egész világegyetemmel való összefüggésében képes látnia magát a meséken keresztül).

Emőke más irányból nézi a helyzetet: Nem vagyok pedagógus, viszont van két óvodás fiam. Egészen apró koruktól rendszeresen olvasunk nekik, van saját könyvtáruk a könyvespolcon, ahonnan maguk választanak most még nézegetésre könyveket. Ami biztos, hogy a verbális képességeik, szókincsük, kifejezésmódjuk évekkel fejlettebb, mint a társaiké, ez pedig az iskolában való sikeresség egyik kulcsa. Hiszen ha értem a szavakat, amik a szövegben vannak, sokkal könnyebb az összefüggéseket meglátni. A szöveg tartalmának vizualizációja pedig egy működő tanulástechnika.

29216773_1860827690618459_5716883074801729536_n.png

Várfalvy Emőke mesekönyveinek kis szelete

Mit tanácsolnátok a mostani és a jövőbeli szülőknek?

Az olvasóvá nevelés a könyvekkel való barátság kialakításával kezdődik. Ha egy kisgyerek úgy cseperedik, hogy látja, a könyv a szülei életének szerves része maga is érdeklődni fog a könyvek iránt. Pláne, ha korának, képességeinek, érdeklődésének megfelelő darabokkal találkozik. Első időkben a nyálbiztos babakönyvek, képekkel. Aztán a keményoldalas, lapozók, a rövid, saját életből vett történeteket bemutató mesék, mondókáskönyvek, állatmesék, tündérmesék, népmesék. Az ovi után a jól szerkesztett, nagy betűs, rövid mondatokból álló könyvek, amik kimondottan olvasni tanuló gyerekeknek készülnek, később pedig az érdeklődésnek megfelelő meseregények. A fiúknak kalandregény, képregény, sci-fi, fantasy. Már egész kis korban el lehet kezdeni a könyvtárazást, hiszen nagyon sok helyen a gyerekkönyv részleg igazi mesevilág. A lényeg az, hogy az olvasás, a könyvvel való kapcsolat sikerélményt, örömöt, közös szórakozást jelentsen. A többi megy magától! - mondja Emőke.

Anikó szerint a legfontosabb talán, hogy törekedjenek minél több minőségi időt a gyermekeikkel tölteni, és ez különösen fontos a korai években. Szülőként én is pontosan tudom, mennyire sok teendő között kell egyensúlyozni nap mint nap, és azt is látom, mennyire túlterhelt mindenki. Ennek ellenére (vagy ezzel együtt), fontos, hogy a mindennapoknak szerves része legyen a valódi, meghitt együttlét, a másikra való odafigyelés. Nem kell ennek hosszú időnek lenni, de azt az időt igazán szánjuk oda a gyerekeinknek. Ne nézzük közben a telefonunkat, gondolatban se írjunk listát, hogy mi mindent kell még aznap befejeznünk, előkészítenünk, legyünk valóban jelen a gyermekeink számára arra a rövid időre. Ezt az időt tölthetjük az aznapi élmények megosztásával, mesemondással, kisebbekkel mondókázással, ölbeli játékokkal, a dalocskák közös éneklésével. A gyerekek imádni fogják ezt az intim, bensőséges légkört, amikor kicsit belebújhatnak a szüleik ölébe, karjaiba, és igazán együtt vannak. Ez pedig felbecsülhetetlen érték és ajándék mind a gyerekeknek, mind a szüleiknek! 

Könyvajánlónak Anikó a Kim John Payne: Egyszerűbb gyermekkor c. könyvet ajánlotta.

Összefoglalva Anikó és Emőke gondolatait azt gondolom, hogy minél kisebb korban találkozik egy gyermek a könyvekkel, annál könnyebb dolga lesz később akár az iskolában, akár a való életben, hiszen az olvasás nemcsak a szövegértésen múlik, de javítja és fejleszti a képzelőerőt, olyan világot nyit meg az olvasó előtt, amit egy digitális világ képtelen lenne. Talán azzal egyet is értünk, hogy a mai világban a könyvek kezdenek eltűnni, mégis nagy szükség lenne újra beleszeretni az olvasásba és a TV-s estimeséket a felolvasott mesék váltanák fel újra. 

HA TETSZETT AZ ÍRÁSOM, OSZD MEG MÁSOKKAL IS! HA VAN KÉRDÉSED VAGY VÉLEMÉNYED, SZÓLJ HOZZÁ ITT A BLOGON, VAGY KOMMENTELD A FACEBOOKON!

Ha van témaötleted, amiről szívesen olvasnál, várom leveled a tudatosnoblog@gmail.com címre, vagy ide kommentben :)  Hamarosan újabb izgalmas és fontos témával jövök, figyeld addig is az oldalt!

Riport: Így neveld olvasóvá gyermeked - 1. rész

Amikor a gyermekünk olvasni és írni tanul, akkor legfőbb vágyunk, hogy majd szeresse az olvasást, érdekeljék a könyvek és ahelyett, hogy a számítógép előtt üljön, inkább könyveket forgasson. A könyveknek megvan a maga öröme: egy könyv illata, a lapozás öröme, a visszaszámlálás az utolsó oldalig és a mámoros belefeledkezés az olvasásba. Várfalvy Emőkével az Avarfalvi Mesék írójával és Náfrádi Anikó meseterapeutával beszélgettünk.

Mennyire függ össze a kisgyermek korban lévő mesehallgatás és a későbbi olvasási képesség?

Már sokan, sok helyen leírták, hogy az a gyerek, akinek sokat mesélnek, nagy előnnyel indul az iskolában. Az ok egyszerű, a mesehallgatással fejlődik a szókincs, a beszédértés, a képzelőerő. Utóbbi nagyon fontos előny, hiszen a történet belső vizualizációja nagyban segíti a megértést. Ez pedig egy nagyon fontos plusz pont a mese felolvasás mellett a mesenézéssel szemben. A meseolvasás szerepe napjainkban azért is nagyon fontos, mert ilyenkor  lehetőség nyílik egy helyzet közös értelmezésére, megbeszélésére. Ha a gyerekünknek nemcsak olvasunk, de el is beszélgetünk vele a meséről, vödör számra öntjük a betont olvasási képességének alapjába is. - Várfalvy Emőke

Hogyan látjátok? Akinek gyermekkorban több mesét olvasnak, azoknak jobban megy a szövegértés része is?

A fentiekből következően a válasz egy jó határozott: igen. - mondja Emőke

És Te Anikó, hogyan látod?

Mindenképpen jobban megy a szövegértés. Ha egy gyerek nem tudja elképzelni, amit hall, vagy olvas, elveszíti érdeklődését, nem tudja értelmezni a szöveget, így nem fog szívesen olvasni, és nem lesznek sikerélményei. Ezért kulcsfontosságú a képalkotó képesség megőrzése, amellyel eredendően minden kisgyermek rendelkezik. Azonban ez a képalkotó képesség sérül, ha túl sok kész, külső képet kapnak a gyerekek (azaz túlságosan kidolgozott illusztrációk a mesekönyvekben, rajzfilmek, animációk). Fontos, hogy hagyjunk teret a belső képek megjelenésének és a fantáziának. Önmagában a mesehallgatás (ahol csak a saját belső képeire hagyatkozhat a gyermek) fejleszti a képzelőerőt, növeli a szókincset, segíti a fogalmazási készségek és a szövegértés fejlődését, ami mind elengedhetetlen feltétele a későbbi önálló olvasásnak, és szövegértésnek. - válaszolja Anikó

29214531_1860827680618460_8524309617725931520_n.png

A digitális világ és a könyvek találkozása

Mitől függ, hogy jó-e egy mese? Mitől lehet a mai informatika-függő gyerekeket olvasásra késztetni?

Mitől függ, hogy jó-e egy mese? Elsősorban attól, aki hallgatja. Merthogy neki kell tetszenie. Ezzel tudom, nem sokat segítettem, nézzük meg tudományosabban. A gyerekek azokat a meséket szeretik, amik koruknak, érdeklődésüknek megfelelőek. Egy bölcsődés napi tízszer is meghallgat egy Bartos Erika mesét, míg egy kisiskolást valószínűleg ki lehetne vele kergetni a világból. A fiúk szeretik a kalandos történeteket, az űrben játszódó meséket, a tudományos hátterű sztorikat. A lányok meg az olyanokat, amiben előtérbe kerülnek az érzelmek. Ne adj Isten, cuki kisállatok, vagy csillogó ékszerek vannak. Persze simán előfordulhat, hogy egy lány  űrkaland rajongó és egy fiú érdeklődik egy lányos mese iránt. A lányoknál általában nagyobb a rugalmasság, de az biztos, minél nagyobb gyerekről beszélünk, annál inkább szétnyílik az olló és egyre élesebbek a témaválasztási különbségek. A másik kérdésre a választ Miklya-Luzsányi Mónika egyik előadásában hallottam. A jó gyerekeknek íródott szöveg pörög. Nagyjából 2 percenként történik benne valami (ez regényekre vonatkozik). Meghökkent, szórakoztat, foglalkoztatja a gyerekek minél több érzékszervét. Igen, a könyvek nagyon komoly kihívóra akadtak a számítógépben és az okos eszközökben, de a kortárs szövegekkel nagyon jól fel lehet venni a versenyt. - mondja Emőke a jó mesére tett kérdésemre válaszként.

29179014_10156387305844448_5000496913674403840_o.jpg

Anikó meséit sokszor tátott szájjal hallgatják a gyermekek

Anikó szerint egy mese, vagy bármely történet attól jó, ha élő. Ha tud hozzá kapcsolódni a hallgató. Ez persze többszereplős dolog. Kell hozzá a mesehallgató, vagy olvasó, akinek nyitottnak kell lennie az adott mesére, nagyon nagy szerepe van a történet átadójának is (aki a mesét olvassa vagy elmondja), és persze magának a mesének is. Szülőként, pedagógusként leginkább arra a részére van hatásunk, hogy mi hogyan vagyunk ebben jelen. Ha mesét olvasunk a gyerekünknek, tudjuk-e azt igazán örömmel tenni? Át tudjuk-e adni azt a történetet úgy, hogy az érdekes legyen, hogy felkeltse a gyerek érdeklődését? Ez a mi felelősségünk. A mi felelősségünk és feladatunk még a történetek helyes megválasztása is. Fontos, hogy életkor és érdeklődés alapján a gyermeknek legmegfelelőbb mesét válasszuk ki. Emellett az is a mi felelősségünk, hogy mihez adunk hozzáférést a gyermekek életében. Ha nem engedjük be életükbe túl korán a rajzfilmeket, számítógépes játékokat, mobiltelefonokat, sokkal tovább tudnak abban a védett világban élni, ahol még nyitottan és szívesen hallgatják a nekik való népmeséket, történeteket.

Az utóbbi időben a magyar nyelv eléggé megváltozott. Egyre többet használják a fiatalok a szlenget, ráadásul írásban a chat-eknek hála' már a szavak rövidítve szerepelnek, és az idősebb korosztály számára már szinte érthetetlen nyelven folyik.

A következő részben ezt a témát fogjuk tovább bontani, illetve szó lesz a mesék későbbi fontosságáról is, mint például a tanulási képesség.

HA TETSZETT AZ ÍRÁSOM, OSZD MEG MÁSOKKAL IS! HA VAN KÉRDÉSED VAGY VÉLEMÉNYED, SZÓLJ HOZZÁ ITT A BLOGON, VAGY KOMMENTELD A FACEBOOKON!

Riport: Nyelvtanulás és ami mögötte van - Beszélgetés egy némettanárral

28721629_1905483836150826_1423311960_n.jpgAz előző cikkünkben az olvasás értésről volt szó, és kerestem olyan tanárokat, meseírókat és a témában jártas szakembereket, akik szakmai oldalról is bevezettek minket a szövegértés rejtelmeibe. Mostani riportomat d'Elhougne Viktóriával, a Davida blog írójával készítettem, aki történetesen gyakorlott német tanár. 

 

Viktória óráira élmény lehet bejárni, hiszen minden órájuk játékosan telik.

Nyelvtanárként mennyire jelent problémát az, ha a tanuló nem érti még a magyar szöveget sem?

Úgy látom, manapság mindenhol problémát jelent, hogy a gyermek nem érti a magyar szöveget. Tehát nemcsak a nyelvoktatásban. Természetesen ebben az esetben még inkább halmozottan jelenik meg a probléma, hiszen amit a saját anyanyelvünkön képtelenek vagyunk értelmezni, azt egy másik kultúra nyelvénél, ami rendszerint más logikára épül, egyszerűen a lehetetlennel egyenlő. Ebből is egyértelműen látszik, hogy mindennemű (nyelvű) szövegértés alapja a gondolkodás. Az pedig egyre inkább hiányzik a mai fejekből. És ez elsősorban a társadalom, ill. a gazdasági tendenciák hibája, amelyek nem követelik meg, hogy önálló gondolataink legyenek. De egyszerűen azt is mondhatjuk, hogy ebben a reklám- és eltárgyiasult világban épp az a jó, ha nem gondolkozunk. - mondja Viktória.

A blogon már írtunk részben utalva erre a jelenségre, de mint Európa közepén élő nép, a nyelvtudás szinte elengedhetetlen, és itt nem csak a nyaraláskor a koktélrendelésre gondolok, hanem a kereskedelemre, üzleti életre, vagy akár a mindennapi életre. Hiszen a rádióban sugárzott zenék is többnyire "idegen" nyelven vannak. Rögtön fel is merül a kérdés, hogy hátrányban van-e az, akinek "nincs nyelvérzéke".

28721465_1905481652817711_1804501402_n.jpg

Március 15. kapcsán is a társasjátéké volt a főszerep, persze németül.

A nyelvérzék mennyire függ össze az olvasásértéssel és a nyelvtanulási képességekkel?

Viktória: Szerintem olyan, hogy jó vagy rossz nyelvérzék, nincs. Ha lenne, és valakinek éppen ez „nem jó”, akkor nem tudná a saját anyanyelvét sem elsajátítani. A nyelvtanulás közismerten adott nyelvi környezeteben működik a legkönnyebben, de ez nem jelenti azt, hogy egy iskolában ne lehetne elsajátítani az idegen nyelvet. Lehet. Csak nem mindegy, hogyan. És itt megint vissza kell ahhoz kanyarodnom, hogy nagy a pedagógus felelőssége abban, hogy a diák képes-e elhinni, ő is meg tud szólalni idegen nyelven. Éppen ezért nem a nyelvérzék függ össze az olvasásértéssel, vagy fordítva, hanem a gondolkodás „fejlesztése” a szövegértéssel. Ha valaki tud gondolkodni, vagyis gondolatokat értelmezni, újrafogalmazni, továbbadni, összefüggéseket meg- és átlátni, akkor mindenre képes. Nemcsak nyelvtanulásra.

Most kicsit megnyugodtam, mert ez a hozzáállás engem is megtalált már, nem is egyszer az évek során. 

Mit jelent egyáltalán, hogy nyelvérzék, ha pár szóban kéne összefoglalni? Velem anno elhitették, hogy nincs nyelvérzékem, de mégis több nyelven beszélek.

Igen, ez egy tipikus negatív hozzáállásunk a nyelvtanuláshoz, nyelvtanításhoz: ha valakivel több időt kell foglalkozni, hogy megértse - mondjuk - a mondatalkotás szabályait, akkor hamar megszületik a címke, hogy nincs nyelvérzéke. Ennek pedig egyenes következménye, hogy az alany is elhiszi ezt, és oda az önbizalma és a hite. Régóta harcolok ez ellen a felfogás ellen, és a saját módszerem szerint tanítok – nem is mindig nézik jó szemmel a kollégák, bár az eredmények sosem maradnak el -, amit éppen mostanában öntök írásos formába. Ennek lényege maga a diák (legyen gyermek vagy felnőtt) és nem a tananyag. Úgy hiszem, minden tantárgyhoz így kellene hozzáállni, ha már muszáj tantárgyak szerint tanítani. De ez más téma, messzire vinne. Szóval a fő, hogy ha egy nyelvet beszél a tanár és diák, akkor nincs lehetetlen.

28535945_1906135409419002_1078986262_n.jpg

Öröm látni, hogy a gyereket élvezik a német órákat, és nem mint tantárgy gondolnak rá.

Ha viszont innen nézzük a dolgokat, hogy minden fejleszthető (miért is ne lenne az?), akkor már csak a technika a kérdés, hogyan? Mert az iskolák jó részében valahogy tényleg pont ezzel van a gond. Bár hála az égnek, nekem tündéri némettanárom volt, köszönöm is neki a sok plusz foglalkozást, de ezt nem mindenki mondhatja el magáról manapság.

Hogyan lehet fejleszteni az idegennyelveknél az olvasásértést? Csak a szavakon múlik, vagy van más összetevője is a németül való szövegértésnek?

Ez egy nehéz kérdés és nehéz ügy is. Főleg, ha későn kezdünk el „fejleszteni”. Számos játék van már a piacon, ami arra ösztönzi a fogyasztót/felhasználót, hogy gondolkodjon. Ilyenek például a sztorikockák, de nekünk is van a családban egy, a férjem által kitalált kártyajátékunk, amellyel például az érvelést fejlesztjük. A gyerekeink nagyon szeretik. Tehát ahhoz, hogy a német nyelvben fejlesszük a szövegértést, elsősorban magyar alapok is kellenek. Ezt követi csak a szó- és nyelvtanismeret. Hozzá kell azonban tennem, hogy nem muszáj minden szónak a birtokában lennünk ahhoz, hogy akár egy komplett regényt is élvezettel elolvassunk. Az idegen nyelvi szövegértés azért összetettebb, mert ismernünk kell az adott nyelv logikáját: a németek „fordítva” gondolkodnak és beszélnek, és többnyire a mondat végére hagyják a lényeget is. De nem lehetetlen vállalkozás ez, csak szakadjunk el a poroszos módszertől. Ez ugyanis - csak hogy egy kicsit konkretizáljuk - elsősorban tekintélyelvűséget takar, amely során a diák nem ember, hanem gép, akibe betöltjük a tananyagot. A lényege, hogy elindulunk a kicsitől és úgy haladunk az egyre nagyobb felé (szavak, mondatok, szöveg vagy éppenséggel esemény, eseménysor, következmény), vagyis nem jelenségalapúan tanítunk. Épp fordítva kellene. Ahogy egyik blogbejegyzésemben is írtam, a gyermekemet sem úgy tanítom meg beszélni, hogy szavakat sulykolok belé álló nap, miközben éppen etetem. Egész mondatokban, folyamatosan beszélek hozzá, ő pedig a mimika- és gesztuskíséret dekódolásával összerakja magának az én „hablatyom” értelmét. Nem véletlen, hogy a picik nagyon hamar megértenek mindent, de csak később lesznek képesek mondatokban beszélni. A nyelvoktatásban is így van. Először érjük el, hogy értsenek a diákok. Utána ráérnek azt visszaadni - mondja Viktória

Azt gondolom ez a hozzáállás egy nagyon emberi és méltó módja a nyelvtanulásnak. Logikusnak tűnik, hogy nyelvet is úgy tanuljunk, ahogy az anyanyelvünkkel is tettük, nem beszélve arról, hogy annak metódusát már ismerjük. Nagyon sokat számít a tanuláskor is az, ha a folyamatot ismerjük, mert nem kell új folyamatként azt is külön megtanulni.

Melyik korosztály tanul könnyebben idegennyelvet, hogy látod?

Van az az alapelv, hogy minél fiatalabb valaki, annál könnyebben tanul, hiszen gyermekkorban még szivacs az agyunk. Ezzel nem vitatkozom, viszont inkább azt mondanám, akkor még érdeklődőbb az ember. Aztán ahogy növünk, úgy lankad ez az érdeklődés a világ felé. Ez pedig a szüleink, a tanáraink, a társadalmunk hibája. 70 évesen is el lehet sajátítani egy nyelvet, ha megvan a kellő motiváció, és 6 évesen is lehet utálni már a németet, ha unalmasak, vagy rosszak az óvodai különórák.  Közel 20 éves pályafutásom alatt nem vettem észre egyébként „agyi” különbséget a korosztályoknál, tényleg csak és kizárólag motivációs eltéréseket, illetve önbizalomhiányból adódó nehézségeket.

Ismervén magamat és a családomat, minket olvasásszeretőnek neveltek. A magyar házikönyvtárunk is hatalmas, de rengeteg idegen nyelvű könyv is van a polcainkon, hiszen a Thomas Mann: Zauberberg (Varázshegy) ca. 1200 oldalas regénye eredeti nyelven sokkal érdekesebb, mint magyarul, még akkor is, ha majdnem dupla olyan hosszú németül, mint magyarul vagy angolul. Bár lehet, hogy ebben mi ritkaságnak számítunk, hogy nem TV-t nézünk, hanem olvasunk.

28535762_1905482582817618_1618999372_n.jpg 28536426_1905482236150986_1027498373_n.jpg

Hát kell ennél nagyobb elismerés egy tanárnak? 

Mennyire jellemző, hogy német könyveket olvasnak magyar gyerekek, felnőttek?

Azt hiszem, a fentiekből egyértelműen következik, hogy idegen nyelvű könyvet csak akkor olvas a magyar, ha muszáj. (Kivételek persze mindig vannak.) Muszáj alatt természetesen nem feltétlenül csak az iskolai kötelezőket, házi feladatokat kell érteni, hanem azokat a helyzeteket, amikor nincs anyanyelven íródott szakirodalom egy témához (pl. szakdolgozat megírásához). Kevés az olyan ember, aki szórakozásból, vagy pusztán a nyelv szeretete miatt olvas németül vagy más nyelven. Esetleg azért, mert tudja, hogy a Pusztai farkas Steppenwolfként az igazi. De már magyarul se nagyon olvasunk. Ez a világ nem ad rá elég időt. Pedig az olvasással megnyílnak odafent a fejünkben a kiskapuk, a fantáziánk megerősödik és a fogaskerekek is jobban forognak. Éppen ezért éjszakánként én is időt szakítok rá. Van, hogy csak 3 oldalt bírok végigolvasni, annyira fáradt vagyok, vagy csak egy online cikkre futja a kisbabám mellett, de így is megéri. Olyankor külön világba repül az ember és minden „földi gondtól” megszabadul. A gyermekeimet is erre próbálom ösztönözni. Elsősorban példamutatással. Mert ahogy az elején is mondtam, mindennek alapja a gondolkodás. Az olvasás pedig - a beszélgetések mellett - nagy segítség ebben.

 

Viktóriával beszélgetve azt gondolom, hogy még inkább igaz az, hogy nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Viccet félretéve, ha mindenhol hatékonyan és jó technikával tanítanák az idegen nyelveket, akkor azoktól a "céduláktól" is mentesek lennénk, melyek mostanság nagyon jellemzőek az oktatási rendszerekre. Bízom benne, hogy most sok reményt tudtunk adni a nyelvtanulóknak is, és az új nyelvet kezdőknek is, akik eddig csalódottan és félve várták a következő nyelvórát, vagy nem mertek megszólalni külföldön. Most már tudjuk, hogy sokkal inkább a gondolkodáson múlik a nyelvtanulás (és ezzel együtt a szövegértés is), és nem a képességünkön, vagy a "nem-létező nyelvérzékünkön".

Következő cikkünkben az "Érted, amit olvasol?" témakörben két olyan hölgy fog megszólalni, akiket már lehet sokan ismertek is, hiszen egyik hölgy meseíró, másik mesékkel gyógyít. Én már nagyon várom a következő beszélgetést is!

Kérdésetek merült fel a német tanulással kapcsolatban?

d'Elhougne Viktóriával az alábbi blogon találkozhattok:

Davida - https://davidavan.blogspot.hu

 

HA TETSZETT AZ ÍRÁSOM, OSZD MEG MÁSOKKAL IS! HA VAN KÉRDÉSED VAGY VÉLEMÉNYED, SZÓLJ HOZZÁ ITT A BLOGON, VAGY KOMMENTELD A FACEBOOKON!

Kire hallgatsz? Véleményvezérek sűrűjében

Influencerek, celebek, véleményvezérek...a tömegeket megmozgató emberek hatalmas erővel bírnak. Ha kedvenced szeret egy sampont, akkor másnap lefogynak a készletek a drogériákban. Ha épp leszól egy márkát, akkor érezhetően visszaesik a kereslete is az adott márkának. De vajon miért döntesz valaki mellett, akire hallgatsz?

influencer.jpgMaxwell Pszichokibernetika könyvéről még lesz szó a Könyvajánló rovatban, viszont most is aktuális ezt a nagyszerű tudós-orvost bevonnom a gondolatba, hiszen ő nála olvastam talán először azt, hogy arra hallgatunk, akire hatalmi szinten felnézünk. Maxwellről előzetesen érdemes annyit tudni, hogy eredeti szakmáját tekintve plasztikai sebész, és emellett tanulta ki a pszichológiát. Ezt azért fontos tudni, mert a vélemények és az önkritikák nagyon összefüggenek. 

Írásában azt taglalja, hogy ha volt iskolás korunkban olyan tanárunk, akitől féltünk, vagy felnéztünk rá, akkor annak a véleménye "szent". Ez azért veszélyes, mert ha elfogadjuk, hogy nincs nyelvérzékünk, akkor bukdácsolunk angolból, ha elhisszük, hogy a matekhoz "sötétek" vagyunk, akkor örülünk, ha épp átmegyünk a matek érettségin. 
Ugyanígy igaz azokra az esetekre is, ha például valaki nagyon szerelmes egy nőbe/férfiba, felnéz rá, rajon érte, és a másik egyszer csak azt találja mondani: "De hát neked elálló füleid vannak, és ez olyan fúújjj". Nyilván ez nem jelenti azt, hogy ezek az állítások igazak, de mivel olyan embertől halljuk, aki fontos nekünk valamiért, így maradéktalanul elhisszük. 

A véleményvezéreket gondolkodás nélkül követjük...követitek...követik. Kinek hogy tetszik. 

Hogy ez mennyire látszik? Lányok képesek azért kilógó derékkal flangálni mínuszokban, mert a "kedvence" is így jár. Jah, hogy másik égövön? És ott épp 30 fok van? Ez nem gond, mert a trendiség az trendiség, kérem szépen. 

A fiúkra is igaz, hogy ha jól áll, ha nem, testalkattól függően képesek csőnadrágban járni. Az biztos, hogy nem kényelmes, és finoman szólva "nem is ergonómikus". De ha a követendő példa így kívánja, akkor a valahova tartozás érzése kedvéért bármire képesek (vagyunk).

Innen következik a következő gondolatmenet is. A véleményvezérek hatalma nem elhanyagolható és bizonyos nézeteket vallanak: vegánok, politizálnak bizonyos pártok nézeteiben, vallásról beszélnek, márkákat képviselnek, véleményt alkotnak népekről, emberekről, szegényekről, gazdagokról, spirituálisokról és két lábbal a földön állókról. A nézeteiket értékesítik. 

A véleményvezérek gyakorlatilag értékesítők is. Ahogy az elején is szó volt róla, ha valami nekik tetszik, akkor tetszik a népnek is. Gyakorlatilag helyettünk gondolkodnak (vagyis sokak helyett :)). 

Akár tetszik, akár nem, a világ abba az irányba van eltolódva, hogy nem kell gondolkodj. A reklámok megmondják milyen ruhákat vegyél fel, az időjárás-jelentés is tippet ad már, hogy kell felöltözni, a GPS mondja az útvonalat, a hangoskönyv olvas helyetted (bár ha sokat autózol, (vagy ha rászorulsz),akkor ez egy nagyon hasznos funkció), és a többit a véleményalkotó vezérek teszik be a tudatalattidba. 

A helyzet az, hogy szeretünk tartozni valahová, és ha feliratkozik valaki egy "celeb"-hez, akkor beszélgethet vele. Közvetlenül neki válaszol. Vagy legalábbis azt gondoljuk, külön nekünk válaszol, és ez roppant jó érzés, mert a köreikhez tartozol. Ezernyi gondolatot vet fel a téma, kezdve onnan, hogy mi lesz ennek a vége? 

Találgatni kár lenne, mert sok haszna nincs, de az biztos, hogy a mai világot a véleményvezérek nagyban befolyásolják, és ezt a nép szereti és igényli. Csak az a kérdés már, hogy mennyire lehetünk abban biztosak, hogy jó embert követünk? Hogy amit mond, az számunkra hasznos, értékes vagy építő jellegű?

 

HA TETSZETT AZ ÍRÁSOM, OSZD MEG MÁSOKKAL IS! HA VAN KÉRDÉSED VAGY VÉLEMÉNYED, SZÓLJ HOZZÁ ITT A BLOGON, VAGY KOMMENTELD A FACEBOOKON!

Összezavarlak, hogy felemelhesselek

kep1.jpgA spirituális tanítók és coachok korát éljük, erről gondolom nem mondok újat. De miért is érdekes ez ebben a témakörben? Mert nem minden tanító egyforma, és igen szélsőséges skálán mozog a gyógyítási mechanizmus. 

Érzelmek megnyitogatása, felzaklatás, napok át tartó sírás-rívás kísér egy-egy ilyen hitrendszeri tréninget. Hol külső szemlélőként nézem, hol magam is részt veszek benne, mert kíváncsi vagyok, melyek azok a technikák, amivel valóban lehet segíteni embereknek.  

Nem tudom mennyire vagy jártas, kedves Olvasóm a spirituális témakörökben és a gyógyítási technikákban, de ha kicsit is beleástad már magadat, akkor biztos látod, mennyi technika áll rendelkezésre, ahol szinte pillanatok alatt látványos gyógyulásokat lehet elérni. 

Ilyen lehet az EFT, NLP, a Theta Healing, Kahi Healing, vagy épp az Access Bars, hogy csak párat említsek az amúgy szinte felsorolhatatlanul sok technikából. Ennek ellenére még mindig vannak olyan módszerek, ahol először jól megszenvedtetnek, összezavarnak, érzelmi hullámvasúton mész végig, akár napokig, majd a végén megtapsolod önmagad és "gyógyultnak" vagy nyilvánítva.

A technika nem újkeletű. Gyakorlatilag a jelenség is létezik. Adj egy megoldandó problémát a világnak, majd erről a problémáról mutass több nézőpontot, zavard össze az embereket, majd adj rá megoldást és emeld fel őket. Így végülis Te leszel nekik a hős, a megoldás kulcsa és rögtön magadhoz láncolod őket.

Ez főleg akkor igaz, ha nagyon sokat "szenvednek" a megoldás előtt, mert akkor nagyon vágynak a megoldásra is. Persze ha tudják, hogy mi az alapvető gondjuk, bajuk, akkor nem lenne feltétlenül szükséges őket összezavarni, ahhoz, hogy felemeljék őket, mégis stratégiaként számos tréner ezt a technikát használja. 

Hogy mire jó ez? Mert ha túl hamar oldod meg a problémád, akkor kisebbnek tűnhet az AHA-élményed. Márpedig AHA-élményért mész. 

Honnan tudhatod, hogy jó helyen vagy?

Ha nem tudsz dönteni gyógyító és tanár esetében, akkor nézd meg az őket körbevevő embereket, figyeld meg a viselkedésüket, szemléld meg, hogy milyen hatással van az életükre. Érdemes megnézni, mennyire sikeresek a "meggyógyultak". Vagy mennyire nyitott a tekintetük és nyitott a testtartásuk is. A testtartás sok mindent elárul, többek között az önbizalomhiányt, a bátorságot, a félelmeket, a folyamatos stresszt...rengeteg információ leolvasható egy emberről. A szorongások kiülnek az arcra, a teljes testre, hiszen a váll beesik, a karok élettelenül lógnak mellettük, vagy épp állandóan zártan tart karokkal, kezeket összefonva állnak. Hangjuk enervált vagy ingerült. 

A valódi gyógyítókat, és hatásos coachokat sikeres emberek veszik körül. Környezetükben - legyen az magánember, vagy vállalkozó kiegyensúlyozott emberek vannak többnyire, akik magánéletükben és munkájukban egyre sikeresebbek. Persze ez nem jelenti azt, hogy maradéktalanul mindenki boldog a környezetükben, de látható és szinte kézzel fogható az eredmény, a változás. 

A jó coach nem zavar össze. Lehet, hogy rövid időre felkorbácsolja az érzelmeidet, hiszen eltalál olyan nyomógombokat, ami benned paradigmaként vagy más érzelemként jelen van. De nem szenvedtet. Segít, és megoldja a problémádat. Többnyire olyan módszerekkel dolgoznak, ahol a változás gyors, eredményes és tartós. 

A felemelés akkor hatékony, ha pár nappal a "tréning" vagy kezelés után nem zuhansz vissza. Ha tartod a lendületed, érzed a gyógyulásod és folyamatosan jobban érzed magad. 

 

HA TETSZETT ÍRÁSOM, OSZD MEG BARÁTAIDDAL, ISMERŐSEIVEL, HOGY ŐK IS OLVASHASSÁK! 

Érted, amit olvasol?

szovegertes.jpgAz elmúlt időszakban újra rengeteg cikket írtam, de tartottam előadást is kisebb klub jelleggel, és egy érdekes dologra lettem figyelmes. Az emberek (nők, férfiak, gyermekek, idősek, fiatalok...) nem tudnak rendesen olvasni. Ez nem jelenti azt, hogy a szemükkel nem tudnak sorokon át futni és betűket felismerni, hanem azt értem ez alatt, hogy nem értik, amit olvasnak.

 

 

A napokban az egyik kertészeti magazinomban egy nap alatt kb. 15-en küldtek be vagy raktak fel egy cikket a felületünkre. A hír azt a címet kapta, hogy "Tilos a kutyákat télen kint tartani, megszületett róla a törvény!" és egy nagy hótól csatakos bernáthegyi (?) volt a képen. Ezen az emberek annyira felbuzdultak, hogy sorra rakosgatták fel hozzánk is, és a saját üzenőfalaikra is, miszerint "juuuj milyen új hír van". Miután meguntam, hogy folyamatosan leszedegetem az oldalról a hírt, kiraktam a magazin nevében - pontosabban megosztottam az illető oldal cikkét forrással együtt, és kiírtam a poszt elé, hogy a hír nem magyar, nem hazai törvény és valójában Pennsylvániára vonatkozik és a nagyon hidegekre. Ez valahogy olyan szinten nem foganatosodott az emberekben, hogy továbbra is osztogatták és kommentelték, hogy "jajj de jó végre", meg, hogy "gyilkos kutyatartók...". Majd egy nő elég arrogánsan nyilvánosan megtámadta az oldalunkat, hogy ő soha többet nem fogja olvasni, mert ugyanolyan szennylap vagyunk, mint a többi és szedjem le az oldalról ezt az álhírt. Valójában az olvasás-szövegértés részével volt neki is a probléma, arról nem is beszélve, hogy nem a mi oldalunkon jelent meg a hír, hanem egy másik agrároldalon, és ez felettébb érdekes reakció volt így.

Hasonló eseteket korábban is megfigyeltem már, hogy sokszor a címek annyira megvezetik az embereket, hogy a cikk tartalma már nem is foganatosodik. Kicsit megint visszakanyarodhatnánk persze a szenzációhajhász cikkekhez, de inkább maradjunk az olvasásértésnél és az ehhez kapcsolódó figyelem-problémáknál.

olvasas.pngVajon mi okozza azt a jelenséget, hogy egy nyilvános nyereményjátéknál, amikor a határidő jócskán lejárt és még a helyes választ is kihirdetik, érkeznek be hamis válaszok? 

Vajon mi az oka annak, hogy emberek bizonyos mondatokat nem értenek és még fel is tudnak rajta bőszülni?

Mi az oka annak, hogy az olvasás ellenére teljesen más csapódik le az emberek fejében, mint ami valójában oda van írva?

Biztos Veled is előfordult már, hogy a gyrost gyorsnak olvastad, vagy hasonló esetek más szavakkal. De ilyenkor általában csak a tekintetünkkel pásztázunk valamit, nem szándékosan olvasunk. Viszont amikor szándékosan olvasunk, akkor is hibás a rendszer?

Gyermekkoromban emlékszem, sok kisgyereket visszaküldtek osztályt ismételni, vagy épphogy átengedtek, mert az olvasásértésük nem volt megfelelő. A mai korban már nem tudom ez mennyire jellemző, de a felgyorsult világban nagyon is jelen van ez a probléma.

Nálatok mennyire jellemző? Felismered-e önmagadon, hogy ezzel a problémával küzdesz?

Ha van ismerősöd, aki a gyermekkori olvasásban és szövegértésben jártas, tanítja, akkor várom jelentkezését, mert szívesen készítenék Vele riportot, ő hogyan látja ezt a jelenséget!

 

HA TETSZETT AZ ÍRÁSOM, OSZD MEG BARÁTAIDDAL, MOND EL VÉLEMÉNYED, TAPASZTALATAID!

Könyvajánló: H. Gidel - Coco Chanel - alapkönyv nőknek

chanel.jpgMikor megkérdeztem, hogy az aktuális könyvkupacomból melyik könyvre vagytok leginkább kíváncsiak, akkor egyértelműen a Chanel-könyv nyert, bár a többiekre is érkeztek be jócskán szavazatok. A hét első könyvajánlója így a Coco Chanel életét feldolgozó lett, mely méltán tekinthető női alapműnek, még akkor is, ha valakit nem érdekel a divat, vagy épp az un. művészvilág.

Coco Chanel a divat világtörténelmének meghatározó szereplője, lehetne úgy is fogalmazni, hogy a leghumánusabb diktátora. Olyan innovációkba kezdett bele, mint a női fűzők fullasztó érzésétől való felszabadítás, a "kis fekete" ruha, mint a női szekrények alapkelléke, vagy épp neki köszönhetően megemlíthető a mesterkélt cicomákkal és hatalmas kalapokkal való leszámolás is.

Olyannyira divatdiktátor volt, hogy a "felső tízezer" hölgyeitől egészen a mai kor háziasszonyainak a gardróbjába szinte biztosan megvan az egy darab fekete koktélruha, de ha nincs, akkor szinte "akar" egyet, amikor meglátja.

Coco története megrendítő és éppúgy lehengerlő. Furcsa "élvezetei", mint például a gyerekkorában temetőben való játék, vagy épp a válogatott szeretők sokasága teszi érdekessé és magával ragadóvá a könyvet.

Gondolatokat ébresztett bennem, hogy vajon szükséges-e a nyomorúságos gyermekkor ahhoz, hogy valakiből ilyen nagyszerű üzletasszony legyen, vagy a hétköznapi és boldog családi életbe született nőkből is lehet sikeres vállalkozó? Rengeteg tréningen voltam már, és az előadók között szinte maradéktalanul szenvedtek már el tragédiákat (megerőszakolás, mélyszegénység, árvaság, gyermekbántalmazás, ...), és a végén mindig az sül ki belőle, hogy ettől lettek ők sikeresek, hogy felül tudtak kerekedni ezen a sok traumán. Vajon szükséges-e?

A könyv leírja végig Chanel életét, annak borzalmaival és gyönyöreivel együtt. A művészetekhez fűződő hatalmas vonzalma, kifinomult stílusa fémjelzi a könyvet. 

zakuszka.jpgbanner_468-60.jpg  

Kiknek ajánlom a könyvet? Minden nőnek érdemes egyszer elolvasni, mert sok gondolatot ébreszt. Egyrészt a tragédiákon átívelő karrier lehetőségét feszegeti, másfelől az erős nő, mint női kép jelenedik meg a könyv lapjain. Coco Chanel a modern karrierista nők példaképe lehetne, aki ugyan szerelmi és családi életében nem volt sikeres (sőt!), de karrierjében annál inkább sikereket futott be. Gondolatébresztő érdekes olvasmány, hogy mennyire tudja  egy nő befolyásolni a férfiakat, és ezáltal az egész világot, politikát. 

 

HA OLVASTAD A KÖNYVET, OSZD MEG VELÜNK GONDOLATAIDAT RÓLA! HA MÉG NEM OLVASTAD VAGY AJÁNLANÁD VALAKINEK, BÁTRAN OSZD MEG BARÁTAIDDAL!

Kertészkedés: lelki feltöltődés

Az egyik legjobb szabadidős tevékenység a kertészkedés. Emlékszem pár éve a volt munkahelyemen, aki idegbeteg volt, azt kivittem magammal a kertészeti részlegre palántákat pikírozni. 

A kertészkedésben a figyelmed a növényre irányul, és ez le is köti annyira a gondolkodásod, hogy nem tudsz a problémákkal foglalkozni. Gyakorlatilag egy un. egyhegyű gondolkodást idéz elő, ahol a figyelemösszpontosításon van a hangsúly. Talán ezért is szeretik ennyire sokan a kertészkedést.

A kertészkedés másik nagy lényege, hogy azáltal tud a test töltődni, ahogy a friss levegőn, a természetben vagy. 

Aki ismeri a fák és más növények energetikai rendszerét, odafigyel a természet rezdüléseire, az hamar észreveheti, mennyire sok természetes energia áramlik körülötte a kertben töltött idő során.

Nyilván most energetikai szempontból nézzük magát a kertészkedést,  mert spirituális értelembe véve a növényeknek vannak "érzelmi" mechanizmusai. Számos kísérletet végeztek már a témában, hogy a növények tudnak félni, amennyiben készülnek felé egy ollóval. Mérhető vizsgálatok, mégis sokan így sem hisznek benne.

 magvetes.jpg

A kertben végzett munka másfelől azért tud feltölteni, mert szeretettel végzed. Vagy legalábbis sokan szeretettel végzik. Nagyon is igaz, hogy a "gazda szeme hízlalja a jószágot". A szeretettel nevelt növény az ápolást meghálálja, arról nem is beszélve, hogy megtanít feltétel nélkül szeretni.

A valóság és az illúzió különbségeinek felismerése a mai társadalomban igencsak nehezen megy. Hála a rengeteg ál-rémhírnek, és más illúziós vagy épp utópisztikus jóslatnak, feltételezésnek mind azt eredményezik, hogy a valóságtól lassan teljesen elszakadva élnek emberek. Ezzel ellentétben, amikor a környezettel, a növényekkel (és természetesen az állatokkal) foglalkozol, akkor különbséget kezdesz felismerni a valóság és az illúzió között. Amikor a növényeket mag koruktúl kezdve ismered, akkor a figyelmed elkezd ráállni a legapróbb valóságok megélésére is. Ez azt jelenti, hogy nem lehet már megtéveszteni téged olyan rémhírekkel, hogy "jön a szibériai hideg", mert tudod az időjárási jelenségeket, tudsz megfigyelni, ismered az égbolt "tüneteit", vagy épp felismered a közelgő viharokat, ugyanígy a növényeden is észreveszed a kártevőket, kórokozókat, akár már a legkisebb jelnél is. A megfigyelőképesség fejlesztése is hozzájárul a belső békédhez, mert az illúziókat sokkal jobban ki tudod zárni az elméd bugyraiból.

 

HA TETSZETT ÍRÁSOM, OSZD MEG BARÁTAIDDAL, ISMERŐSEIVEL, HOGY ŐK IS OLVASHASSÁK! 

Könyvajánló: Trump - Zenker: Gondolkodj nagyban és csapj oda keményen

Sikertréningről sikertréningre lehetne járni az év 365 napján, hiszen kis hazánk lassan a coachok és sikertrénerek országa lett. Természetesen van olyan, akitől érdemes tanulni, és így van olyan is, aki csak idézetgyűjteményeket lenget, de azt jó hangosan. Korábban mi is belekóstoltunk pár hasonló jellegű előadásba, vagyis inkább előadás sorozatba, mondván a jó pap is holtig tanul. 

Donald Trump könyve, a Gondolkodj nagyban, és csapj oda keményen egy érdekes és megosztó könyv egy érdekes és megosztó személyiségről. Trump léptéke nekünk hatalmasnak számít, de az jól látszik, hogy mennyire tudatosan van felépítve.

Az un. sikertérningen a célok kitűzéséről is volt szó, ami önmagában sem egy könnyű feladat, mert sokan nincsenek tisztában a valódi céljaikkal sem. Az életcélokat összetévesztik egy egyszerű céllal, mint pl. venni egy új telefont, vagy autót. Persze kicsi célok ezek is, de "Nagy Cél"-tól igencsak távol állnak. 

Mi a gyakorlat híveiként azt szeretjük, ha olyanoktól tanulhatunk, akik a gyakorlati oldalát is megmutatják a célok elérésének. Így jutottunk el a Trump-könyvig.

Egy vlogbejegyzésben (ami nem pont erről a könyvről szólt, hanem inkább az elérhetetlennek tűnő célokról,) azt mondta a coach, hogy olyan célt kell kitűzni, ami annyira nagy, hogy évekig csámcsoghatsz rajta, gyakorlatilag elérhetetlennek tűnik most számodra. De a célodban higgy is viszont.

Gondolkodtál már azon, hogy tudsz-e hinni olyanban, ami igazán elérhetetlen számodra? (Most nem Istenre gondolok, aki sok vallás szerint elérhetetlen és távoli.)

Amikor egy kis szűrőn át nézed a világot, akkor vannak számodra reális, hihető dolgok, és vannak roppant hihetetlen elképzelések. Ennek ellenére ami Neked elképzelhetetlen, az másnak teljesen reális. Miben tér el egymástól a két ember?

A gondolkodásmódban.

Amikor mi nagyban gondolkodunk, akkor olyan célt tűzünk ki, ami nagyjából 5 éven belül teljesíthető. Többnyire még át is látható. Ez nem jelenti azt, hogy egyik napról a másikra meg tudjuk valósítani. Sokszor azt sem tudjuk hogyan fogjuk megvalósítani, de mégis úgy érezzük, hogy érzelmi oldalról tudunk érte lelkesedni, érdemes kitűzni, mert a mi (én vagy férjem) útja, és így a nagyban gondolkodás már nem is olyan hihetetlen. Sőt!

Egy könyvben olvastam az idézetet:

hundertwasser.jpg

(A Hunderwasser-könyvről hamarosan többet is írok, de maradjunk csak Donald Trumpnál.)

Ha érdekes és izgalmas könyvet akarsz olvasni, akkor ajánlom figyelmedbe a Trump-könyvet, hiszen rengeteg gondolatot ébreszt, elindít egy nagyban gondolkodás felé, de annak szemléletét is átadja (ha nem is teljesen, de ízelítőként). 

A könyvben nem kell mindennel egyet érts, de az biztos, hogy érdekes gondolatokat indít el benned is, ahogy bennem, bennünk is. Érdemes elolvasni, csak ajánlani tudom. Rávilágít olyan attitűdökre, ami őbenne van, és sokakból hiányzik. Hogy aztán a "csapj oda keményen" gondolattal mennyire tudsz azonosulni....az Rád van bízva.

 

TE OLVASTAD MÁR? HA IGEN, VÁRJUK GONDOLATODAT, VÉLEMÉNYEDET A KÖNYVVEL KAPCSOLATBAN!

Én/idő: Kötelező pihenő

A napokban igen szerencsésnek mondhatom magam, hiszen szinte kötelezően pihennem is kell. Ekkor jöttem rá, hogy még pihenésben sem jó, ha valami kötelező...

 

Mikor volt utoljára 4 nap énidőd? Egybefüggően? 

Nekem több éve nem volt abban részem, hogy napokig egyedül legyek a gondolataimmal, önmagammal s azon kívül, hogy wellnesseznem és jógáznom kell (és olvasni), nincs valójában más dolgom...

A gondolataim a munkámba temetkeztek. Akár mennyire próbáltam pihenni, nem ment. Amint nem a jóga vagy olvasás kötötte le a figyelmem, rögtön a blogbejegyzések, a vlog és társai motoszkáltak a fejemben. 

Estére jól el is fáradtam, és mire a srácok felértek a tanfolyamról, én addigra elfáradtam a pihenésben.

Második nap stratégiát váltottam. Szinte egész nap jóga és a szünetekben meditáció. Meditáció a szaunában, jakuzziban, olvasás és tanulás előtt és után. Ez már egy fokkal jobb volt, viszont mivel férjem estére kicsavarva jött fel a tréningről és "jó feleség lévén", kicsit tartottam benne a lelket, hogy "hidd el jó lesz, várjuk ki, mit hoz a holnap tanfolyami értékben", így végülis odaadtam neki az energiapontjaimat este.

banner_468-60.jpg 

Rájöttem, hogy az első nap estére unatkozni kezdtem, ami azért érdekes, mert jógázással hamar repül az idő, de valahogy belül unatkoztam. Néztem a medence partjáról a vizet, a Balaton parti hóesést és azon gondolkodtam, vajon miért nem tudom önfeledten élvezni ezt a nagyszerű programot.

A második nap csak pusztán fáradtak éreztem magam.

Harmadik nap igen fura érzések kezdtek kavarogni bennem. A férjemék egyre fáradtabbak, kialvatlanabbak és stresszesebbek voltak. Azokban a vállalkozókban is eltűnt a fény, akik úgy jöttek le a tréningre, hogy volt bennük. Minden nap éjfél után jöttek fel, fáradtan, kimerülten és egyre ingerültebben. 

Utolsó nap már vonszolták magukat a tréningre, de furamód én is elképesztően kimerült voltam. Pedig pihennem kellett csak, semmi más dolgom nem volt. Jóga, meditáció, tanulás/olvasás és wellness.

 

 Mi ebből a tanulság? Gondolom Benned is felmerült a kérdés.

 

Egyrészt az, hogy ha pörgős életet élsz, akkor meg kell tanulnod pihenni is, ahogy nekem is meg kellett. Mert bármilyen hihetetlen, nem tudunk pihenni. A kötelezettségek hálójában vagyunk. Lehetsz több száz kilométerre az otthonodtól, ha fejben otthon vagy és húzod az igát.

Másrészt meg kell tanulnod nem átvenni mások fáradtságát és lelki gondjait. Amikor a tréningesekkel összefutottam az étkezéseknél, akkor óhatatlanul is benne voltam a rezgéseikbe. Konkrétan lehúztak. Ami azért is furcsa, mert azért jöttek el ide tanulni, hogy a hitrendszereiket lebontsák, energiaszintet növeljenek, és az elveszett lelkesedést megtalálják és átéljék. Ehelyett kívülállóként teljesen mást látok. Kisírt és fáradt tekinteteket és ha valaki csak fele olyan empatikus, mint én, akkor átérzi a helyzetüket, még akkor is, ha tudja, hogy nem szabad átvegye mások lelki terheit. 

 A harmadik nagy tanulság, hogy tudnod kell, hogy hol a helyed a világban. Melyek az igényeid. Hogy tudj okosan dönteni, amikor elvonulást választasz magadnak vagy tanfolyamot, vagy énidős elfoglaltságot. Én világ életemben szerettem wellnessezni, de amikor kötelező, mert más elfoglaltság nincs, akkor a hőn áhított dolog hirtelen teher lesz.

A hangsúly a KÖTELEZŐn van. Miért kötelező? Ideérkezésünkkor derült ki, hogy bizony a hotel felújítás alatt van. Se végigsétálható Balcsi part, se konditerem, se rendesen működő wellness. Látnivaló a városban nincs, és a hotelben lévő nagy konferenciák miatt pihenni sem lehet igazán, mert köntösben sétálhatsz az állófogadásoko  keresztül. Igen, mehettem volna pihenésképp shoppingolni is, de én a tartalmas időtöltés híveként ezt nem szeretem.

A negyedik felismerés, hogy az unalom káros gondolatokhoz vezet. Tudnod kell észrevenni ezeket, hogy az elméd kitisztítsd. Leállítsd. Ha káros gondolataid vannak, érdemes megnézned, hogy valóban örömet okoz-e az a tevékenység, amit csinálsz. Mert ha örömet okoz, akkor nincsenek önpusztító gondolataid.