Én/idő: Kötelező pihenő

A napokban igen szerencsésnek mondhatom magam, hiszen szinte kötelezően pihennem is kell. Ekkor jöttem rá, hogy még pihenésben sem jó, ha valami kötelező...

 

Mikor volt utoljára 4 nap énidőd? Egybefüggően? 

Nekem több éve nem volt abban részem, hogy napokig egyedül legyek a gondolataimmal, önmagammal s azon kívül, hogy wellnesseznem és jógáznom kell (és olvasni), nincs valójában más dolgom...

A gondolataim a munkámba temetkeztek. Akár mennyire próbáltam pihenni, nem ment. Amint nem a jóga vagy olvasás kötötte le a figyelmem, rögtön a blogbejegyzések, a vlog és társai motoszkáltak a fejemben. 

Estére jól el is fáradtam, és mire a srácok felértek a tanfolyamról, én addigra elfáradtam a pihenésben.

Második nap stratégiát váltottam. Szinte egész nap jóga és a szünetekben meditáció. Meditáció a szaunában, jakuzziban, olvasás és tanulás előtt és után. Ez már egy fokkal jobb volt, viszont mivel férjem estére kicsavarva jött fel a tréningről és "jó feleség lévén", kicsit tartottam benne a lelket, hogy "hidd el jó lesz, várjuk ki, mit hoz a holnap tanfolyami értékben", így végülis odaadtam neki az energiapontjaimat este.

banner_468-60.jpg 

Rájöttem, hogy az első nap estére unatkozni kezdtem, ami azért érdekes, mert jógázással hamar repül az idő, de valahogy belül unatkoztam. Néztem a medence partjáról a vizet, a Balaton parti hóesést és azon gondolkodtam, vajon miért nem tudom önfeledten élvezni ezt a nagyszerű programot.

A második nap csak pusztán fáradtak éreztem magam.

Harmadik nap igen fura érzések kezdtek kavarogni bennem. A férjemék egyre fáradtabbak, kialvatlanabbak és stresszesebbek voltak. Azokban a vállalkozókban is eltűnt a fény, akik úgy jöttek le a tréningre, hogy volt bennük. Minden nap éjfél után jöttek fel, fáradtan, kimerülten és egyre ingerültebben. 

Utolsó nap már vonszolták magukat a tréningre, de furamód én is elképesztően kimerült voltam. Pedig pihennem kellett csak, semmi más dolgom nem volt. Jóga, meditáció, tanulás/olvasás és wellness.

 

 Mi ebből a tanulság? Gondolom Benned is felmerült a kérdés.

 

Egyrészt az, hogy ha pörgős életet élsz, akkor meg kell tanulnod pihenni is, ahogy nekem is meg kellett. Mert bármilyen hihetetlen, nem tudunk pihenni. A kötelezettségek hálójában vagyunk. Lehetsz több száz kilométerre az otthonodtól, ha fejben otthon vagy és húzod az igát.

Másrészt meg kell tanulnod nem átvenni mások fáradtságát és lelki gondjait. Amikor a tréningesekkel összefutottam az étkezéseknél, akkor óhatatlanul is benne voltam a rezgéseikbe. Konkrétan lehúztak. Ami azért is furcsa, mert azért jöttek el ide tanulni, hogy a hitrendszereiket lebontsák, energiaszintet növeljenek, és az elveszett lelkesedést megtalálják és átéljék. Ehelyett kívülállóként teljesen mást látok. Kisírt és fáradt tekinteteket és ha valaki csak fele olyan empatikus, mint én, akkor átérzi a helyzetüket, még akkor is, ha tudja, hogy nem szabad átvegye mások lelki terheit. 

 A harmadik nagy tanulság, hogy tudnod kell, hogy hol a helyed a világban. Melyek az igényeid. Hogy tudj okosan dönteni, amikor elvonulást választasz magadnak vagy tanfolyamot, vagy énidős elfoglaltságot. Én világ életemben szerettem wellnessezni, de amikor kötelező, mert más elfoglaltság nincs, akkor a hőn áhított dolog hirtelen teher lesz.

A hangsúly a KÖTELEZŐn van. Miért kötelező? Ideérkezésünkkor derült ki, hogy bizony a hotel felújítás alatt van. Se végigsétálható Balcsi part, se konditerem, se rendesen működő wellness. Látnivaló a városban nincs, és a hotelben lévő nagy konferenciák miatt pihenni sem lehet igazán, mert köntösben sétálhatsz az állófogadásoko  keresztül. Igen, mehettem volna pihenésképp shoppingolni is, de én a tartalmas időtöltés híveként ezt nem szeretem.

A negyedik felismerés, hogy az unalom káros gondolatokhoz vezet. Tudnod kell észrevenni ezeket, hogy az elméd kitisztítsd. Leállítsd. Ha káros gondolataid vannak, érdemes megnézned, hogy valóban örömet okoz-e az a tevékenység, amit csinálsz. Mert ha örömet okoz, akkor nincsenek önpusztító gondolataid.