Riport: Így neveld olvasóvá gyermeked - 2. rész

 

Az előző részben arról beszéltünk, hogy mennyire fontos a mesehallgatás és szóba került az is, milyen a jó mese. Most kicsit tovább megyünk a témánkban és választ kaptok a szókincs fejlődésére is, illetve, hogy mennyire befolyásolja a mese a későbbi tanulási képességeket.

Fontos-e az, hogy egy mesében választékos legyen a szókincs, vagy inkább az a fontosabb, hogy a mai kor gyermek-nyelvezete legyen benne a mesékben?

Emőke szerint mindkettő fontos:  A korhű, felismerhető, követhető nyelvezet az azonosulás miatt fontos. Ami ismerős azt szeretem. Amit értek, ahhoz tudok kötődni. Jó, ha a szépirodalmi szöveg nem csak érthetetlen, felnőttes szavak buja szövevénye, amit régen élt bajuszos bácsik vetettek papírra, mikor ki tudja, mire gondoltak. Szerintem remek dolog, ha egy gyerekeknek írt szöveg szórakoztató. Erre jó példát jelentenek Lackfi János gyakran megdobált versei, amik bár pongyolának tűnnek, komoly értéket hordoznak magukban. Például a nyelvi játék szinte mindben szenzációs. Jól megférnek egymás mellett a szlengben és a könyvespolcok legtetején, bőrkötésű kötetekben használt szavak. Az irodalmi szöveg szerepe a szókincsfejlesztésben napjainkban végképp kimagasló. Manapság ugyanis a beszélt és a digitálisan használt nyelv annyira leegyszerűsödött, helyenként elkorcsosodott, hogy, ha az irodalmi szövegek is kizárólag ebből állnának, az összes kortárs költő számíthatna arra, hogy Kazinczy nekiáll nála bosszúból kísérteni.

29178417_10156387305449448_1521326954395992064_n.jpg

Amikor Náfrádi Anikó mesél

Én azt gondolom, a mai kor nyelvezetével – akarva akaratlanul – találkoznak éppen eleget a gyerekek. A nevelésnek, tudásátadásnak éppen az az elsődleges célja, hogy azt örökítsük át a későbbi nemzedékeknek, ami igazán szép és értékes. A magyar nyelv rendkívül gazdag, színes, változatos, tele mély értelmű szavakkal. A népmesék hagyományának megőrzésével együtt én fontosnak tartom a gazdag mesei nyelvezetnek, és a néphagyományban még élő kifejezéseknek, szokásoknak az életben tartását és átadását is. - teszi hozzá Anikó.

Nem csodálkoznék, ha az elkövetkezendő években, ahogy a digitális élet növekedik, eltűnnének szavak. Már nekünk is néha érthetetlen szavakkal kellett "megküzdeni" egy Jókai regényben, mert annyira más világot élünk ma. De ez még jobban felgyorsult, lassan alig lehet vele lépést tartani. Tényleg lehet Kazinczy visszajár lassan kísérteni, nem lepődnék meg rajta.

Hogyan lehet fejleszteni egy gyermeknél az olvasási készséget és a szövegértést?

Anikó: Az olvasási készség és a helyes szövegértés  a korai mesehallgatással alapozható meg. Minél több mesét, történetet hall egy gyermek egészen pici korától kezdve, annál könnyebben veszi az akadályokat az olvasás tanulásakor, és annál nagyobb kedvvel is veti bele magát a szövegek önálló felfedezésébe. 

A szövegértéshez fontos, hogy a gyerekek olvasás technikája jó legyen, illetve, hogy ismerjék a szövegben szereplő szavak jelentését. Előbbi feltétele a gyerek képességeihez mért, ideális mennyiségű gyakorlás. Utóbbi triviálisan hangzik, de gondoljunk csak bele, mennyi minden változott az elmúlt évtizedekben. Higgyék el, van olyan gyerek, akit, ha megkérdezünk mi az a kanna, maximum a teáskannára asszociál és gondot okoz neki elhelyezni és értelmezni ezt a szót egy olyan szövegben, ami mondjuk egy paraszt gazdaságról szól. A meseolvasás fontossága itt is kitűnik. Egy előadáson hallottam, hogy nem csak a mese, bármilyen szöveg közös, értelmeő olvasása jót tesz a szókincs fejlődésének. Ha sokat olvasunk a gyerekeknek, rengeteg olyan szót is megismernek, amit köznapi beszédünkben nem használunk és tőlünk biztosan meg meri kérdezni, mi mit jelent. Az iskolában erre már nem feltétlenül lesz mód. - mondja Emőke.

A mesék mennyire járulnak hozzá a későbbi tanulási képességekhez?

Anikó szerint egyértelműen nagy mértékben. Nagy divat manapság az érzelmi intelligenciát fejleszteni. Azonban Gardner ennél jóval több intelligenciaterületet különböztet meg. A népmesék ezen intelligenciaterületek mindegyikét „fejlesztik”, annak ellenére, hogy nem ez az elsődleges funkciójuk. A népmesék hallgatása, olvasása fejleszti a nyelvi intelligenciát (nyelvtani, grammatikai  tudás, fogalmazási képesség), a matematikai intelligenciát (hiszen a népmesék az absztrakt gondolkodás képességét is elősegítik), a téri intelligenciát (térbeli, vizuális információk észlelése, tájékozódási képességek), zenei intelligenciát (a verses mondókák, formulamesék a hangok érzékelését, modulálását segítik), testi kinesztéziás intelligencia (az érzékszervekkel való tapasztalást is erősítik a mesék), interperszonális intelligencia (embertársaink megértését támogatják), intrapszichés intelligencia (önismeretet képesek fejleszteni, a saját belső motivációkkal való megismerkedést, az érzelmeinkhez való (vissza)kapcsolódást segítik), naturalista intelligencia ( a természethez való viszonyunk intelligenciaterülete), spirituális intelligencia (a népmesék bemutatják, hogy a világnak nem csak látható része van, segít megtanulni érzékelni a láthatatlanban lévő t is), egzisztenciális intelligencia (az egész világegyetemmel való összefüggésében képes látnia magát a meséken keresztül).

Emőke más irányból nézi a helyzetet: Nem vagyok pedagógus, viszont van két óvodás fiam. Egészen apró koruktól rendszeresen olvasunk nekik, van saját könyvtáruk a könyvespolcon, ahonnan maguk választanak most még nézegetésre könyveket. Ami biztos, hogy a verbális képességeik, szókincsük, kifejezésmódjuk évekkel fejlettebb, mint a társaiké, ez pedig az iskolában való sikeresség egyik kulcsa. Hiszen ha értem a szavakat, amik a szövegben vannak, sokkal könnyebb az összefüggéseket meglátni. A szöveg tartalmának vizualizációja pedig egy működő tanulástechnika.

29216773_1860827690618459_5716883074801729536_n.png

Várfalvy Emőke mesekönyveinek kis szelete

Mit tanácsolnátok a mostani és a jövőbeli szülőknek?

Az olvasóvá nevelés a könyvekkel való barátság kialakításával kezdődik. Ha egy kisgyerek úgy cseperedik, hogy látja, a könyv a szülei életének szerves része maga is érdeklődni fog a könyvek iránt. Pláne, ha korának, képességeinek, érdeklődésének megfelelő darabokkal találkozik. Első időkben a nyálbiztos babakönyvek, képekkel. Aztán a keményoldalas, lapozók, a rövid, saját életből vett történeteket bemutató mesék, mondókáskönyvek, állatmesék, tündérmesék, népmesék. Az ovi után a jól szerkesztett, nagy betűs, rövid mondatokból álló könyvek, amik kimondottan olvasni tanuló gyerekeknek készülnek, később pedig az érdeklődésnek megfelelő meseregények. A fiúknak kalandregény, képregény, sci-fi, fantasy. Már egész kis korban el lehet kezdeni a könyvtárazást, hiszen nagyon sok helyen a gyerekkönyv részleg igazi mesevilág. A lényeg az, hogy az olvasás, a könyvvel való kapcsolat sikerélményt, örömöt, közös szórakozást jelentsen. A többi megy magától! - mondja Emőke.

Anikó szerint a legfontosabb talán, hogy törekedjenek minél több minőségi időt a gyermekeikkel tölteni, és ez különösen fontos a korai években. Szülőként én is pontosan tudom, mennyire sok teendő között kell egyensúlyozni nap mint nap, és azt is látom, mennyire túlterhelt mindenki. Ennek ellenére (vagy ezzel együtt), fontos, hogy a mindennapoknak szerves része legyen a valódi, meghitt együttlét, a másikra való odafigyelés. Nem kell ennek hosszú időnek lenni, de azt az időt igazán szánjuk oda a gyerekeinknek. Ne nézzük közben a telefonunkat, gondolatban se írjunk listát, hogy mi mindent kell még aznap befejeznünk, előkészítenünk, legyünk valóban jelen a gyermekeink számára arra a rövid időre. Ezt az időt tölthetjük az aznapi élmények megosztásával, mesemondással, kisebbekkel mondókázással, ölbeli játékokkal, a dalocskák közös éneklésével. A gyerekek imádni fogják ezt az intim, bensőséges légkört, amikor kicsit belebújhatnak a szüleik ölébe, karjaiba, és igazán együtt vannak. Ez pedig felbecsülhetetlen érték és ajándék mind a gyerekeknek, mind a szüleiknek! 

Könyvajánlónak Anikó a Kim John Payne: Egyszerűbb gyermekkor c. könyvet ajánlotta.

Összefoglalva Anikó és Emőke gondolatait azt gondolom, hogy minél kisebb korban találkozik egy gyermek a könyvekkel, annál könnyebb dolga lesz később akár az iskolában, akár a való életben, hiszen az olvasás nemcsak a szövegértésen múlik, de javítja és fejleszti a képzelőerőt, olyan világot nyit meg az olvasó előtt, amit egy digitális világ képtelen lenne. Talán azzal egyet is értünk, hogy a mai világban a könyvek kezdenek eltűnni, mégis nagy szükség lenne újra beleszeretni az olvasásba és a TV-s estimeséket a felolvasott mesék váltanák fel újra. 

HA TETSZETT AZ ÍRÁSOM, OSZD MEG MÁSOKKAL IS! HA VAN KÉRDÉSED VAGY VÉLEMÉNYED, SZÓLJ HOZZÁ ITT A BLOGON, VAGY KOMMENTELD A FACEBOOKON!

Ha van témaötleted, amiről szívesen olvasnál, várom leveled a tudatosnoblog@gmail.com címre, vagy ide kommentben :)  Hamarosan újabb izgalmas és fontos témával jövök, figyeld addig is az oldalt!