Foglalkozz a magad dolgával! Avagy a sikeresség alapja

Szerintem nem én/mi vagyunk az egyetlenek, akiknek vannak irigyeik. És szinte abban is biztos vagyok, hogy van mindenkinek legalább egy olyan ismerőse, "barátja", szomszédja, aki annak ellenére, hogy egész nap unatkozik, mégis képes tökéletesen "átérezni" a helyzeted, és tökéletesen megvan a véleménye rólad/rólatok.

Sikeresség kontra pletyka

Kis faluban lakunk, így azt is lehetne mondani, hogy a klasszikus pletyka utolér minket mindig. De nem is ez a lényeg, mert egy sima munkahelyen is van pletykálás, csak ha jobban mögé nézünk a dolgoknak, akkor ez egy sokkal összetettebb dolog valójában.

A sikeres - vagy annak tűnő embereket gyakran övezik pletykák. Nézzünk csak meg egy celebet/politikust/gazdag és sikeres embert, látszólag nyitott könyv az életük, de tanulva a mi "kis és egyszerű" életünkből, mindig felmerül bennem, hogy vajon tényleg az van, amit leközölnek róluk? 

Miért látod sikeresnek a másikat?

Sikeresnek gondolunk mindenkit, aki látszólag (és itt fontos a látszólag szó!) jobban él, mint mi. Jobban öltözködik, mint mi. Több szabadideje van - látszólag!, mint nekünk.

Ha elmondok egy történetet, akkor máris látszik, hogy mennyire nem igaz a sikeresség ez irányú megfogalmazása. Mert sajnos a hétköznapi pletykaklubbok ezek alapján ítélkeznek.

Van egy közeli ismerősünk, aki ál-betegségekre hivatkozva le van százalékolva, otthon tengeti unalmas hétköznapjait. Ha beszélgetsz vele, akkor rájössz hamar, hogy gyakorlatilag tengernyi sok módja lenne annak, hogy dolgozzon, hiszen tud járni, éles az esze - mert elképesztő fantáziával tud történeteket kitalálni másokról, egész nap a kertjében bogarászik, de persze délben a nagy melegben hívja a pihenő, a szappanopera hegyek és nem mellesleg oknyomozónak is elmehetne, mert mindenkiről tud mindent az internet csodáinak hála. Vagyis valljuk be, nem épp az a leszázalékolt, aki "megérdemelné". Főleg annak tudatában, hogy ismerek 100%-ban vak hangmérnököt és süket-néma kézművest is, de ide említhetem a szájjal festőket is.

Ez az "ismerős", akinek egész nap semmi dolga, minden nap megjegyzi, hánykor kelünk fel - vagyis inkább a kapuajtó nyitását jegyzi, mert valójában a felébredés és a kapunyitás nem szokott egybe esni, de ezt nem látja. "Látom, csak sikerült felébredni" - hangzik a kérdés a kapu nyitásakor. 

Pletykaként megkaptuk, hogy munkanélküliként élünk, ... mert egész nap "ráérünk" kertészkedni. Igen, őstermelőként az egész nap kertészkedés mint olyan, talán nem olyan meglepő. De nem is munkanélküli dolog. 

Vagy nem látja mögötte, mennyi adminisztraítv, marketing és egyéb tennivaló van, ha most a lekvárfőzéseket nem is sorolnám ide vagy az állandó vásárba járást és termékértékesítést. Szóval ha ilyen a munkanélküliség, akkor valami nagyon nincs jól.

Érdekes dolog, mert amint veszünk valamit, vagy elérünk vmi díjat, rögtön a "Így könnyű" minősítés van. 

Hol a bibi?

A bibi ott van, hogy a pletykálás ideje egy igen hosszú, szellemileg megterhelő és káros folyamat. Olyanba üti bele az orrát a pletykáló, amibe valójában bele sem lát. Téves következtetések sorát vonja le, gyakorlatilag káros a társadalomra nézve a tevékenysége, mert unalmában és kreatív gondolatainak tekintetében így üti el az időt.

De akkor hogy jön ide a Sikeresség a pletyka mellé?

Ha azon dolgozol, hogy a saját portádon rendben legyenek a dolgaid, akkor leszel sikeres. Ez nem jelenti azt, hogy a környezeted nem érdekel! Csak nem foglalkozol pletykálással. Míg az unatkozó fél a mentális energiáit azzal foglalja le, hogy rólad, vagy másról kreál ostobaságokat, addig Te azzal foglalkozol, hogy mitől leszel jobb, hogy tudsz kreatívabb lenni, mitől lesz gazdaságilag sikeresebb a vállalkozásod. 

Talán itt lehetne azt is bátran állítani, hogy aki pletykál, nem is lesz sikeres. Lehet, hogy ez nagyon durván hangzik, de így van. Nézz körbe a környezetedben. Aki ráér pletykálni, rossz hírt terjeszteni, az nem azzal foglalkozik, ami pénzt termel neki, legyen az a munkahelyén vagy a saját vállalkozása területén. 

Ha egy munkahelyre bekerül egy ilyen ember, akkor az a munkáját nem fogja tudni elvégezni. Ha belegondolsz a pletykáláshoz az kell, hogy figyeld az "áldozatod", kövesd nyomon a dolgait, gondolkodj róla, stb. Ilyenkor van időd a valódi dolgokon is elgondolkodni? Ugye, hogy nem?

Sikeresebb-e minden esetben a másik, vagy csak a Te elképzelésed ez?

Ha belelátnánk mások életébe, akkor lehet nagyot koppannánk. Rengeteg olyan vállalkozót ismerek, aki alig tud elevickélni a mindennapokban, keményen dolgozik, de kifelé ebből csak a "fényűzés" látszik. Egy jó brand látszik...majd egyszer csak hív telefonon: "Kedves Erika, ne szállítsatok többet nekünk a boltba, sajnos bezárjuk #-én." Sose gondoltad volna, másképp kommunikál, mint ami a színfalak mögött zajlik, mert ha keseregne, hibáztatná a világot még annyira sem menne neki a bolt. Ugye milyen érdekes?

Ilyen példát rengeteget lehetne mondani, ha úgy igazán körbenézel magad körül, ezért a "Ne ítélkezz, hogy ne ítéltess" az egyik legbölcsebb gondolat, amit valaha hallottam. Mert sosem tudhatod.

Ha sikeres akarsz lenni, akkor a saját dolgoddal foglalkozz, mert az visz előbbre. Ha van "konkurenciád", vagy példaképed, akkor maximum kövesd és tanulj tőle. Vegyél át tőle szokásokat, de ne mondj róla véleményt, maximum pozitívat.

Sosem látsz be a másik életébe - szerencsére. Nem tudod, hogy egy délben való felkelés nem azért van-e, mert éppen hajnalig dolgozott bezárkózva a szobába. Nem tudod mennyit telefonál egy nap feleslegesen üzletfeleket hajkurászva, vagy épp mennyit autózik az országban, hogy eladja portékáját. Mennyi kényszervigyor van mindennap rajta, amit muszáj felvegyen, hogy a piacon értékesítsen, mikor beszólnak neki valami cifrát - csak úgy. Mennyire feszült amiatt, hogy az összes idejét leköti a munka és nem tud elmenni nyaralni sem. Sok tényező van amit nem ismersz ilyenkor, mégis a pletykák alapja egy látszat életmód.

Aki pletykál másokról, nem lesz sikeres, ezt tanuld meg nagyon és alkalmazd.

 

Zárásképp egy Buddhától származó gondolat:

Ha valakit nem tudsz elviselni, légy hozzá nagyon türelmes. Türelemre tanít...és nem mellesleg neki önmagát is el kell viselnie egész nap, neked csak azt a pár percet, vagy órát, míg látod az illetőt....Lehet, hogy aki rólad beszél, az önmagát nem szereti és tiszteli eléggé, ezért is foglalkozik inkább veled....