Modern kapcsolatbontás - letiltalak Facbookon

Érdekes tendencia már, hogy míg régen ha valakivel konfliktusa volt az embernek, akkor megbeszélték, rosszabb esetbe összevesztek, majd egy ideig nem beszéltek. Idővel kibékültek és ment az élet tovább. Manapság ez teljesen átalakult. Olyan felszínes emberi kapcsolatok vannak már, hogy sokszor nem is tudod kiben bízhatsz, ki-kivel van valójában és most még nem is a pletykálásról van szó, hanem csak pusztán a face-to-face emberi kapcsolatokról. 

A színfalak előtt mindenki nagyon szereti egymást, majd észreveszed, hogy letilt facebookon. Ez egy modern módja a kapcsolatok megszakításának. Ez egy érdekes dolog. Egyik barátnőm összeveszett a barátnőjével és elmondta, hogy hát ő ezt úgy oldotta meg, hogy letiltotta facebookon. Kérdeztem, hogy miért nem beszélte inkább meg vele? Mert így könnyebb volt, mondja. Értem...mármint nem, de próbálom érteni.

Érdekes dolog ez. Van pár barátnőm, aki ezerrel társkeresőzik és amint vége egy kapcsolatnak - legyen az bármilyen szinten vége, letiltja a srácot. Miért? Régen, míg nem volt ennyire divat a közösségi platformokon élni a magánéletet, addig nem volt hol letiltani. Sokszor el sem tudtad az illetőt kerülni. Muszáj volt megbeszélni a problémákat, mert egy közegben élsz a másikkal. Ráadásul arról nem beszélve, hogy az emberi konfliktusok tizede a valós, a többi valami félreértés vagy szemtelen pletyka áldozata csupán. 

suttogo.jpg

Hogy mi áll a háttérben?

Az esetek többségében gyávaság és önbizalomhiány. Azért gyávaság egyfelől, mert nem merik az emberek megbeszélni a problémáikat másokkal. Kerülik a konfliktust, félnek attól, hogy mivel az egyik félnek más a véleménye, akkor abból már vita lehet. 

Önbizalomhiány azért, mert ha valakinek nincs helyén az önértékelése, akkor el sem hiszi, hogy a hibái ellenére szerethető lehet. Ezért érzi úgy, hogy ha vitába keveredne (ami szintén sokszor téves elvárás, mert nem biztos, hogy egy félreértésből vita lesz), akkor alulmaradna.

Akármennyire az a tendencia, hogy gombamód szaporodnak a bloggerek, blogok és influencerek, valójában egy arctalan világban kezdtünk el élni. Névtelenül bárkire ráírunk, hogy amit csinál rossz, nincs felelősségérzet és lelkiismeret se, mert a közösségi oldalakon sem feltétlen van fent mindenki eredeti névvel és arccal. Így könnyű kritikát írni, véleményezni, megfigyelni bárkit bárhol.

Az arcukat egyre kevesebben vállalják és a valódi arcot még kevesebben. Mindenki követ mindenkit, mindenki tudni vél mindenkiről mindent, mégis hanyag barátságok, laza kapcsolatok és arctalan beszélgetések tömege zajlik a világban. Ezért ne is csodálkozzunk, ha a felszínes barátságok úgy érnek véget, ha egymást letiltják a felek és nem akarnak megoldani konfliktust. Lehet valójában nem is ismerték egymást. 

Így alakul ki az irigykedés is...vagy a boldogságféltés...egy valódi barát nem irigykedik rád...Sokáig én is azt gondoltam, hogy ez nem igaz, de az élet visszaigazolja ezt, hogy akit barátnak gondolsz sokszor nem az.

Érthetetlen ez számomra, mert más az én (mi) mentalitásunk. Mi vállaljuk magunkat, vállaljuk az arcunk, nevünk és azt is, ha valamiről más a véleményünk. De ezzel kevesen vagyunk így. Jó lenne egy őszinte világ már, amikor embereknek valódi kapcsolataik vannak, valódi értékekkel és vállalva gondolataikat egymás felé is. Ahol tudnak beszélni egymással és egy kapcsolat nem két kattintáson múlna, vagy sem.