Kinél lesz a karácsony? Kezdődik...

Minden évben eljön a pillanat, amikor idegesen mindenki azon dolgozik, hogy NEKI ne kelljen kimozdulni karácsonykor, viszont mindenki más hozzá igazodjon. Volt év, amikor ez már októberben útra kelt nálunk, idén finomabb, november vége van. A vége mindig az, hogy "mi miért nem akarunk mindenkit körberohangálni ajnározva a szeretet ünnepén?"

A munkánkból adódóan heti 2-3 napot utazunk, vagyis mire jön a karácsony, annyira kifáradunk az állandó rohangálástól és idegen ágyakban alvástól (ezt ne értsd félre, könyörgöm), hogy pont karácsonykor nem hiányzik az a lelki hadjárat, hogy "és ide miért nem jöttök?".

Kezeket fel, aki hasonló cipőben jár! :)

Ugye, hogy ugye? 

 

karacsony.jpg

Ahogy nő a család, egyre többfelé "kell" menni. Az egész karácsony már régen nem a szeretet ünnepéről szól, hanem arról, hogy "menni kell", "ajándék kell" és mindezt rohanva, nyűglődve, ajándékokért sorban állva és általában felesleges és idióta ajándékokat kapva, melyeket műmosollyal veszel át, hiszen tökre nem örülsz neki. Ismerős ez is ugye? 

Nőként az a teher is általában ránk hárul, hogy csinosan legyünk és kipihenten felöltözve, de előtte főzzük már le a teljes családi menüt, mert mégis mi vagyunk a konyhatündérek, nemde?

Pár évvel ezelőtt, amikor férjemmel összejöttünk és még nagyobb távolságokba kellett menni ünnepekkor, kitaláltam, hogy mi lenne, ha vetésforgó lenne. Évről-évre beosztani, ki vállalja be a család vendégül látását, igazságosan, mindenki szépen sorba (már akinél van annyi hely persze, hogy leüljön 10 ember legalább, plusz két rohangáló gyerkőc). Ez igazán igazságos megoldás lenne: mindig van aki nincs leterhelve az utazgatással, mindig van vki, aki bevállalja a főzést, de nem arról szól, hogy egy helyen van mindig mindenki és hozzájuk igazodik másik 10 ember, függetlenül attól, hogy épp tüdőgyulladással vagy anélkül, hulla fáradtan vagy makkegészségesen, de rohan és bevállalja a sokszor 300 km-es utazgatást is. 

Lassan 5 év is eltelt, de ezt az igazságos verziót senki nem akarja magáénak tudni. Vannak, akik megrögzötten ragaszkodnak ahhoz, hogy márpedig csak és kizárólag náluk lehet a karácsony. Vannak, akik már októberben elkezdik a lelkifurdalás-keltést, hogy "nem szeretsz, ha nem jössz", "legyél rá tekintettel", "tudnod kéne, hogy..."...és ezek rengeteg variációja. Mi lesz a vége? Mindenki mérges mindenkire, hogy miért "neki kell mennie", de senki nem akar normálisan senkihez alkalmazkodni.

Míg élt a nagymamánk, addig masszívan élt a rendszer, megdönthetetlenül, hogy dec. 25-e az ÖVÉ. Jól olvasod. Az övé, ha akartad, ha nem. Ha a ritkán látott rokonod pont nem ért rá, az akkor is elrakhatatlan volt 25-éről, mert az jár neki. A hadjárat, hogy mindenki tudjon róla, hogy a dec. 25. az övé, már nyáron elkezdődött. Először csak finom kérdésekkel, majd a dátumhoz közeledve egyre agresszívabb marketinget bevetve. Ember legyen a talpán aki mást mert ötletként felhozni. Ugyan a mama nem él már, de a hagyomány a karácsonyért való verekedésben megmaradt. Stabil elvei vannak mindenkinek, hogy "hogyan szívassuk a másikat". 

Közben tudod nagyon jól, hogy a renitens napig kitart a hiszti és esélyed sem lesz más megoldást találni, minthogy bármennyire is fáradt vagy, beteg vagy, menned KELL, mert különben hiszti van, lelkifurdalás keltés (ha "kell, akkor ne legyen, mert a karácsony nem kell kérdése...." és így tovább), és a vége az, hogy Te vagy a hálátlan, aki nem szeretsz senkit, mert nem akarsz mások madzagján rángva karácsonyozni, mikor egy dologra vágysz: aludni, teázni a kandalló előtt, összebújni a szeretteddel, férjeddel, gyermekeddel és élvezni a SZERETET ÜNNEPÉT, ajándékmentesen, megterhelő menü-végigevés mentesen (mert meg ne sértsd a másikat, hogy nem eszed meg, amit főzött), utazgatás mentesen és rengeteg olyan beszélgetéstől mentesen, ami alapjáraton is sok, nemhogy egyszerre egy napba zsúfolva.

Kíváncsi lennék, kinél hogy zajlik a karácsony...másnál is él ez a rendellenes háború a karácsonyi napokért?