Riport: Érzéki csábítás a kelet misztikumának díszes köntösében

Érzéki csábítás a kelet misztikumának díszes köntösébe öltöztetve, színpadra alkalmazva. Ez a hastánc felszínesen. Kemény izommunka, sok-sok gyakorlás, balett alapokra épített intuitív koreográfiák és az önkifejezés művészetének elsajátítása. Ez az, ami jó esetben mögötte van. Azonban sokszor ez is kevés. A mestertanárnő professzionális tudásán, szakmai alázatán, maximális felkészültségén dől el a leendő hastáncos sorsa. Ha mindez exkluzivitással, kretivitással, hatalmas szívvel és lélekkel alkot egységet, az a magyar hastáncvilágban már fogalom. Ha emberi alakot ölt, akkor Szmolinka Eszter Mahasti nevet visel…

mahasti_transzos.jpg
Rengeteg cikk, interjú készült már a hastáncról, oktatókról, azonban mind a mai napig él a tévhit, fals megközelítés. Sokan tingli-tangli csípőriszálást, öncélú magamutogatást látnak csupán. És ez még a jobbik eset.


Tudni kell, hogy a hastánc egy rendkívül összetett és komplex mozgásforma, ami sokezer éves hagyományokra épül, szerteágazóak a gyökerei és ezáltal a jelenben is számtalan különféle stílusa létezik. Az arab országokon túl, a zsidó, az örmény, a cigány, de még a katalán térség kultúrájában is fellelhető az eredete. Táncolták férfiak, nők, termékenységi vagy épp rituális céllal. Sőt, egyes berber törzseknél mind a mai napig a szülést segítendő, körbetáncolják a vajúdó asszonyt. A hastánc a két világháború között, Egyiptomban, az orosz balett bevonásával nyerte el fokozatosan a mai színpadokon látott formáját, az Egyesült Államoknak, illetve Hollywoodnak köszönhetően pedig látványos show elemekkel gazdagodott.


Mint minden élő művészet, a hastánc is folyamatosan alkalmazkodik az aktuális trendekhez, így igazából nincs olyan táncforma, amellyel ne tudna fuzionálni. Sajnos azonban, egyre inkább elveszíti eredeti formavilágát, valódi küldetését. Nem mellesleg egy olyan táncról beszélünk, amit kellő alázattal, rengeteg gyakorlással mindenki képes megtanulni, ám korántsem mindegy, hogyan. A mennyiség sokszor a minőség rovására megy. Így amikor itt-ott találkozik egy laikus néző egy táncosnővel, nyilvánvalóan azt a konzekvenciát fogja levonni, amit az adott táncos személyisége, mozdulatai, előadása tükröz a számára. A valódi hastáncosnő sokéves gyakorlás, folyamatos tanulás és szakmai alázat nélkül nem áll színpadra. És ha már előadóművésszé vagy oktatóvá válik, a kemény munka ugyanígy folytatódik. A balett, a streching, a különböző erősítő gyakorlatok ugyanúgy részei a hastáncnak, mint a különböző nehézségű koreográfiák elsajátítása vagy éppen az eszközhasználat. Az utóbbit nézve nagyon nem mindegy, hogy a fátyol önálló életet élve egy libbenő kifejezőeszköz, vagy egy kellék csupán a táncos kezében… Hogy az előadott koreográfia egy erőltetett tornagyakorlatra hasonlít, vagy megtölti a táncot az élet, a lélek, a szív… És a példák a végtelenségig sorolhatóak. - válaszolja Eszter.

Mitől lesz valakiből jó táncosnő?


Ez nagyon sok tényezőtől függ. Természetesen van, aki könnyebben sajátítja el az alapmozdulatokat, szinte ösztönös tehetsége van hozzá. Ugyanakkor hiába profi a koreográfiája, ha nincs benne élet, nem közvetíti táncával azt, amit kell, nem fogja lenyűgözni a közönségét. A tánccal kommunikálunk, nem véletlenül van minden egyes koreográfiának címe, amely összhangban van az adott zenével vagy éppen a dobbal. Más esetben, egy kevésbé tehetségesnek számító leendő táncos, ha szorgalmas és nem győzöm hangsúlyozni, alázattal áll a művészethez, mindemellett képes bevinni a saját egyéniségét is, lényegesen nagyobb sikert fog elkönyvelni idővel. A folyamatos gyakorlás, órákon, workshopokon való részvétel elengedhetetlen, ahogy a versenyeken, gálákon, rendezvényeken való fellépés is, hogy kellő rutint szerezzen a táncosnő. Az aktuális trendekkel is tisztában kell lennie. Mint minden, a hastánc is teljesen kezdő szintről indul, és folyamatosan lehet haladni felfele.

Nyilván az sem mindegy, hol tanul a leendő hastáncos...

Én azt szoktam mondani, hogy mindenkinek más a stílusa, és idővel megtalálja a neki megfelelőt. Valaki csak hobbi szinten szeretne foglalkozni vele, és heti egy-két alkalommal úgymond örömtáncolni. A tánc, a hastánc különösen, rengeteg női energiát szabadít fel, és észrevétlenül átformál, pozitív irányba. Még hobbitáncosként is rengeteg pozitív hatása van. Külsőleg is, belsőleg is képes teljesen átalakítani, és egy olyan ugrásszerű, minőségi változást tapasztalunk meg, amire semmiféle más tánc nem képes önmagában.
Ha profi szintre szeretne fejlődni valaki, egy picit nehezebb a történet. Amikor 23 évvel ezelőtt a hastánc rabul ejtett, én pedig a nyelvész diplomámat félretéve elkezdtem az életemet ennek szentelni, semmilyen magyar szakirodalom nem volt fellelhető. A különböző angol, német és orosz nyelvű oldalakról kezdtem begyűjteni az elméleti információkat, szakmai anyagokat, és külföldi oktatók kurzusaira jártam, hogy valóban professzionális képzést kapjak. Bár már 20 éve tanítok, a tanulást a mai napig nem hagyom abba, ez luxus lenne. A jövő nemzedékét is nagyban támogatom ebben. 2005-től a Mahasti – Magyar hastáncintézetben elkezdtünk egy olyan integrált, átfogó képzést a leendő hastáncoktatók számára, , ami elméleti, gyakorlati és szellemi, lelki síkon is professzonális hastánc oktatókat képez.


A két kisebbik gyermekem születése pár év szünetet hozott ebben, de mivel hatalmas igény lenne rá, így ez évben ezt újraindítom. A képzés neve most már Hastáncoktatói Mentorprogram. Ez egy két éves, mindenre kiterjedő képzést kínál, és bízom benne, hogy ez a megújult forma is ugyanúgy rengeteg sikeres szólótáncost vagy stúdióvezetőt ad a világnak, ahogy a korábbi is. A kapuk még nyitva állnak, de a létszám limitált. A minőség a fő szempont, a mennyiség már ennek rovására menne. Mentorokkal, kiváló oktatókkal összefogva egy olyan tudást adunk át a leendő hallgatóknak, amit másutt nagyon nehezen, rengeteg év alatt szereznének meg. Ráadásul úgymond egy életre összekapcsolódunk, a végzett hallgatók kezét a jövőben sem engedjük el, és amennyiben igényt tartanak rá, segítjük őket az útjukon.

a4mxz6ba.jpeg


Mennyire beszélhetünk zárt világról?


Ez megint egy nagyon szubjektív dolog. Alapvetően a hastánc egy zárt, intim női világ. Egy kicsit a japán gésák szigorúan kőbe vésett, kemény szabályokon nyugvó szférájához hasonlatos, bár a gésa fogalma is olykor pejoratív színezetet kap a laikusok szemében. A hastánc ugyanígy az ősi kultúra része, ám tény, hogy a távol-keleti porcelánvilággal ellentétben a mi táncunk finoman erotikát közvetít. Nem kínál, közvetít. De, mint említettem, a gésavilággal szemben hazánkban sajnos nincs külön jegyzett szövetségünk, amely lefektetne egy bizonyos szabályrendszert. Ez persze azt eredményezi, hogy tulajdonképpen bárki, bárhol, bármikor nyithat stúdiót vagy léphet fel ott, ahol szeretne. Nyilván megvan ennek a pozitív oldala, hiszen mindenki számára adott az érvényesülés lehetősége. Ugyanakkor több a hátulütője, hiszen pontosan így hígul fel a hastánc autentikus világa, és válik sokak szemében kommersz divattánccá. Ezért is tartom fontosnak az általam jól bevált kezdeményezést, a hastáncoktatói mentorképzést, amely összefogja ezt a nagyon is szerteágazó világot, és egy valóban minőségi tudást biztosít. - mondja Eszter


Ha már szerteágazó… Egyáltalán követhető, észben tartható az a rengeteg féle stílus?


Megvannak a szigorú alapritmusok, melyektől eltérni nem lehet, a táncnak és a kellékeknek, kosztümöknek ezekhez kell alkalmazkodniuk. Adottak a stílusok is, amik, ha nem fúzióról beszélünk, szintén megkövetelik a maguk szabályait. Például egy saidi táncot, amit hagyományosan bottal táncolunk, kizárólag zárt ruhában, speciális fejdísszel lehet előadni, megtartva a tánc kötelező alapmozdulatait. A játékosság és az egyéni stílus bevitele már a táncosnőn múlik. Egyre inkább kedveltek azonban a fúziók, amibe az égvilágon minden táncstílus keveredése belefér, bár sok vita zajlik manapság arról, hogy ezeket mennyire nevezhetjük hastáncnak. Napjainkban az egyik legkedveltebb és leglátványosabb színpadi szólótánc a mejance, ami szinte egy egyszemélyes táncszínháznak felel meg. Aki ezt érdekfeszítően, eredetien, lélekkel, szenvedéllyel és tökéletes technikával tudja előadni, az az én szememben igazi profinak számít.


A stúdiód védjegye a „Szívvel-lélekkel”. Miért?


A tánc szerelem, amit csak szívből lehet csinálni. Ha repdesünk az örömtől, akkor azért, ha fáj a szívünk, akkor meg amiatt táncolunk. Ha nincs benne a szívünk, nem tesszük bele önmagunkat, üres csigaházról beszélünk. A tánccal kifejezzük örömeinket, bánatainkat, elsírjuk benne könnyeinket vagy világgá kiáltjuk mozdulatainkkal a boldogságunkat. Lélek nélkül pedig semmi nincs. Ez nálam egyfelől jelenti a mentoráltjaim, hallgatóim közötti kölcsönös tiszteletet, egymás segítését, támogatását. Másfelől én mindenkit külön-külön személyreszabottan oktatok, figyelembe véve a táncos adottságait, temperamentumát, személyiségét. Semmi sem kötelező, de minden lehetséges, ami nálam tökéletesen működik. A hallgatóimmal rengeteg fellépésre hívnak, ezen kívül minden évben megszervezem a hazánkban egyedülálló nemzetközi páros- és csoportos hastáncversenyt. Az év végi gálánkon a táncosaim számot adnak az év közben szerzett tudásukról, a szintén minden évben megszervezett hastánc- és jógatáborra pedig már év közben elfogynak a helyek. A profi fellépő csoportommal pedig rendre a nemzetközi élmezőnyben vagyunk.


Sosem pihensz , nagyszerűen lavírozol a család, három gyerek mellett, és mindig új tervet kovácsolsz…


Kell ez a multitasking, másképp nem megy. Szerencsére mindig is tudtam, tudok egyszerre többfele figyelni úgy, hogy maximalista lévén a tökéletességre törekszem. Hibázom, mint mindenki, saját magam legnagyobb kritikusa vagyok. De addig nem nyugszom, amíg nem azt adom ki a kezemből, amit szeretnék. Rendszeresen képzem magam, versenyeztetem a tanítványainkat külföldön és itthon, zsűrizek és szponzorálok is. Sok energiát fordítok (és ezzel a stúdió táncosai is) a különböző jótékonysági rendezvényekre, a nehezebb sorsú nők támogatására különböző módokon.
Sajnos mindent én sem tudok elvállalni, a túl sok már a minőség rovására menne. Jelenleg a Hastáncoktatói mentorprogramon dolgozom, és tervben van egy másik szívügy-projektem és régi álmom újraindítása is - egy egész estés táncszínház megszervezése, kivitelezése még nagyobb volumenben, mint eddig. Emellett táncolunk és versenyzünk és fellépünk. És élvezzük, hogy nők vagyunk. Nők, egy picit kemény és nyers világban. Vállaljuk nőiségünket, szenvedélyünket, érzékiségünket. Mindezt természetesen szívvel-lélekkel. Mert másképp nincs értelme semminek.

 

mahasti_piros_vadaszfoto.JPG

Öröm számomra mindig az az alkalom, akikor szemtől-szemben állok olyan nőkkel, asszonyokkal, akik szendevélyből végzik hivatásukat, gondoskodnak családjukról, akár egyszerre. Eszter is számomra egy ilyen különleges ember. Rengeteg bensőséges beszélgetés volt már közöttünk és ahogy már neki is ígértem, egyszer összeszedem bátorságomat és biztosan ellátogatok hozzá legalább egy órájára is. 

 

Ha kedvet kaptál hastáncolni, ahogy én is, akkor az iskola elérhetőségeit itt találod:

Hastánciskolájának oldalát IDE KATTINTVA éred el.

Facebook oldalát ITT ÉRED EL.

A fotók a Mahasti Hastánciskola tulajdona. Nem szponzorált tartalom.

Orosz Orsolya vendégriportja