Azt gondoltam nem tudok festeni, aztán...

 Aztán kiderült mégis. Csak nem feltétlen felel meg annak az elvárásnak, amit anno rajzórán teljesíteni kellett.

Egykoron, még általános iskolában volt egy rajztanárunk, aki természetesen osztályzással "büntette" a diákokat, hogy az ő ízlése szerint ki tud és ki nem tud rajzolni/festeni/szobrot agyagozni és hasonlók. Miért büntetés ez? Mert ez egy készségtárgy, de nem jelenti azt, hogy neked nincs hozzá készséged. Mert ilyen nincs. Vagyis nyilván gyakorlás kérdése, de nem arról van szó, hogy tök béna vagy és ne merjél ecsetet fogni a kezedbe, mert úgyis rossz lesz a végeredmény...Akkor miről is szól? A tanárodnak nem tetszik. De valójában kit érdekel, hogy amit alkotsz tetszik-e bárkinek?

 

Alkotni jó, alkotni öröm

Alkotni magadért kell. Nem magamutogatásból, nem azért, hogy milliókért eladd, hanem azért mert pihentet, mert kikapcsol, legyen az agyagozás, festés, pacsmagolás, gyöngyfűzés, varrás vagy egyéb kézzel végzett feladat. A közvetlen környezetemben is ismerek olyat, aki gyakorlatilag gyógyul folyamatosan azáltal, hogy alkot. Hol papírfonással, hol origamival, hol más kézműves foglalkozással időzik el és szemmel láthatóan jobb a közérzete. Érted? Ez a lényeg. Hogy boldogabb legyél. Hogy kiegyensúlyozottabb legyél. Hogy örömet okozz saját magadnak.

 

Minden így kezdődött....

Pár éve vettem egy festővásznat, mikor az első saját házunkba költöztünk, volt egy üres fal. Jó nagy vásznat vettem és egy pávát festettem rá. Mindenki szinte pár kivétellel tekegolyónak nézte...de míg készítettem olyan öröm volt bennem, hogy csuda. De mivel rosszallóan néztek az emberek rá: túl sötét, tekegolyó, nem értem azottmi??...és hasonló kérdések, elment a kedvem tőle. Meg időm sem volt rá no.

47583962_206928266805989_5708954108358288907_n.jpg

A renitens Páva...tekegolyó..."vagymiazott?"

#vteart

Idén újra festővásznat kértem a Jézuskától és hozott is négyet, úgyhogy nekiláttam a "szabadságom" alatt festeni, alkotni. De ma már nem érdekel, ki mit gondol a művészetemről :D Persze ha felhívna egy Galéria, hogy megvenné a képeimet csilliárdért, nyugodt szívvel odaadnám nekik, mondván festek én magamnak újat, legalább lesz hely megint a falon :D De persze a lényeg a pihenés, alkotás és semmi több. Azt festem, ami épp bennem van. 

Tudod mennyire jó dolgokat lehet festeni teljesen tudománytalanul? 

49440953_436231877195292_3429815893424110969_n.jpg

Őszi táj  #vteart

Sima temperával is működik, nekem semmilyen csilivili szettem nem volt hozzá...bár lehet látszik is rajta, de nem számít :)

Vagy az egész évben gyűjtögetett virágszirmok most új életre keltek!

47691127_119945292378702_4485302122076235906_n.jpg

Tavaszi rét - szárazvirágokból és kicsit megfestve #vteart

Egyszóval ha eddig féltél attól, hogy mit gondol rólad a világ, ha hármas rajztudással nekilátsz festeni, akkor itt az idő, hogy 2019-ben nekiláss végre önmagadért alkotni. Még van egy napod kiélvezni a félelmeidet, mint a megítéltetéstől való félelem, önszeretet hiánya és soroljam még?? Utána dobd el őket és láss hozzá önmagadért tenni. Bármit. Önmagadért alkotni. Önmagadért dolgozni. Önmagadért sportolni. Önmagadért gondolkodni. Önmagadért tervezni. Ez nem önzőség. Ha neked belül nincs semmi, akkor miből adnál kifele a családodnak, szeretteidnek, munkahelyednek?