A féltékenység nem szerelem

tulelo.jpeg

Önbizalomról már párszor esett szó a blogon, de most egy másik megközelítésről érdemes szólni, mégpedig ez a féltékenység.

Egy barátnőmnek az a fix meggyőződése, hogy azért féltékeny rá a férje, mert annyira, de annyira szereti. Ha ennyire szeretné, akkor vajon miért ne bízna is benne?

 

Amikor egy önbizalomhiányossal hoz össze a sors, akkor azt onnan tudod felismerni, hogy hamar féltékeny lesz, még akkor is, ha barátnőzős programra mész és nem találkozol szemernyi férfival sem, még haverságból sem. Talán ez az egyik legbosszantóbb tulajdonsága egy önbizalomhiányos férfinek. Persze a nők se különbek, hiszen a féltékeny nő is önbizalomhiányos, csak mi nők kicsit másképp csináljuk a féltékenységet is.

A férfiak képesek megfojtani a társukat azzal, hogy állandóan a "körmükre néznek", nem engedik el sehova, nem akarnak együtt sem menni sehova, bezárkóznak és többnyire unatkoznak.

Mielőtt azt gondolnád sztereotípia és semmi köze a valósághoz, el kell hogy tántorítsalak. Az önbizalomhiányos férfi az esetek nagy többségében ilyen.

Nézz a szemében és megtudod kicsoda!

Amikor a társad szemébe nézel és ő is a tiédbe, akkor az egy különleges pár perc. Ilyenkor a szív kinyílik és tiszta valójában látod a másikat. Igyekezz előítélettől mentesen a szemébe nézni és csak figyeld meg mit látsz. Örömöt? Csillogást? Szomorúságot? Pozitívnak vagy inkább negatívnak éled meg a szemébe nézést?

Ha a szeretett férfi rád néz és valóban szeret, akkor az a szeméből kiolvasható. Viszont az is, ha netán csak puszta ragaszkodása van feléd.

A szerelmet ne téveszd össze a ragaszkodással. Honnan veszed észre, hogy valójában inkább ragaszkodsz a másikhoz, mint feltétel nélkül szereted és viszont szeret?

A barátnőm férjének van egy szokása. Minden délben felhívja telefonon az ebédszünetében és pár jelentéktelen mondatban megkérdezi, hogyan telt eddig a napja, kivel találkozott, mit ebédel. (Nem mintha ezt nem tudná, hiszen ugyanazt eszik...). De mi ebben a furcsa? A barátnőm minden nap már kb. 10-kor elkezd ideges lenni és ez kitart a telefonhívásig, majd utána szépen lassan lecsendesedik és újrakezdődik 4-kor, mikor készülődik hazafele. Ideges lesz, hisztis, sírós, dühkitörésekkel vagy épp magába fordulásokkal jelentkezik nála a tünet, miszerint valami stressz közeledik. Ő észre sem veszi....de mi, akik kívülről látjuk, teljesen látható jeleit adja ennek.

feltekeny.jpg

Az ilyen kapcsolatban az egyik fél mindig sérül, a másik már alapból "az". Megoldható lenne a problémája, de az önbizalomhiányos félnek dolgoznia kell ezen és nem begubózni. Sokszor elképesztően sok év kell ahhoz, hogy valaki ebből az állapotból visszajöjjön "normálisba". A kapcsolatok nagy része nem is bírja ezt a terhet, vagy érdekkapcsolat lévén az egyik fél tűr....tűr...és tűr, egészen addig, míg a másik fél szintjére nem kerül. Depressziós lesz, esetleg pánikbeteg és szélsőséges esetben akár ki is rugathatja magát a munkahelyéről, hiszen a lelkileg szétcsúszott ember a munkahelyen sem tudja azt nyújtani, amire a munkáltatójának szüksége van. Az egész féltékeny kapcsolat kihat a gyerekre, az egész családra. Mert mindig van szenvedő fél...egy ilyen kapcsolatban mindenki szenvedő fél, csak más módokon.

Ha gyakran érzed magad fáradtnak, enerváltnak, kedvetlennek, akkor érdemes megnézned, hogy a környezetedben ki és mi szívja le az energiáidat. Mert energetikai értelemben nincs olyan, hogy energiavámpír, mégis képesek vagyunk a nálunk gyengébbeknek önszántunkból odaadni energiáinkat...

Hogy mi a megoldás? Ha szereted önmagad és tudod, hogy Neked mi a jó, akkor azt is észre fogod venni, hogy Neked mi nem jó. Mi az a tényező, ami visszafog, visszahúz és nem enged szárnyalni. Egy szerelemben az ember szárnyal. Hagyják kibontakozni és ha kell mögötte állnak és támogatják.

Az a férfi, aki valóban szeret egy nőt, az támogatja, bízik benne, engedi kiélnie egyedül is hobbijait, teret enged neki és tiszteli annyira, hogy saját problémáitól megkíméli a másikat. Ez fordítva is igaz...a féltékenység nem szerelem. Önbizalomhiány és ragaszkodás. Mintha a másik tulajdona lennél...

Éltél már ilyen kapcsolatban? Én igen. De a hangsúly a múltidőn van.