Álomrablók márpedig léteznek!

Hallottál már az álomrablókról? Ha nem is hallottál még róluk, mégis valószínűleg legalább egy van a környezetedben. De akkor mégis miről ismerd fel?

Biztos hallottál már cinikus megjegyzéseket az életed során, amikor például eldicsekedtél valakinek valami sikeredről és ő teljesen, mélyről jövő cinizmussal válaszolt rá. Találkoztál már ilyennel ugye?

Egy pár hete egy hozzánk közelállónak meséltük örömmel, hogy hamarosan megjelenik a könyvünk, már a kiadónál van és ez mennyire jó "passzív bevételi lehetőség" is egyben, mert csak egyszer kell egy jó könyvet megírni és utána kapsz érte mindig jogdíjat. A válasz erre az volt: "Aztán majd nem győzitek a házba belapátolni a pénzt..." Az ilyen cinikus reakciók egyértelműen az irigy és álomrabló emberek ismérvei.

Másik jellegzetes viselkedési formájuk az álomrablóknak, hogy bármilyen ötlettel állsz elő, mindig azt keresik benne, hogy az miért baromság. Természetesen az egész mögött egy dolog áll: irigy, mert nem neki jutott eszébe és vissza akar húzni arra a szintre ahol ő van, "nehogymár" előtte járj álmodozásban. Itt azért ne keverd össze az építő jellegű gondolatokkal és nem feltétlen fog mindenki ugyanúgy lelkesedni az ötleteidért, de ha rögtön a földbe akar döngölni, hogy marhaság, amit gondolsz, amire készülsz, akkor az egy álomrabló.

De miért baj az, ha a közvetlen környezetembe ilyen emberek vannak?

A válasz nagyon egyszerű. Energia. Aki mindenben a rosszat látja, cinikus és nincsenek empatikus gondolatai sem a sikereim vagy sikereink felé, azok az emberek lehúzó energiát képviselnek. Ez energetikailag lesz rossz. Képzelj el egy embert, akinek az élettársa például talpig depressziós és a totális önsajnálatban van, netán még féltékeny is rá. Vajon mennyire tud szárnyalni a másik egy ilyen mellett?

alomfogo.jpg

A depressziós emberek is többnyire álomrablók, mert sötéten látják a világot. Számukra a világ egy ellenséges hely, ahol csak a baj érheti. Volt szerencsém sajnos ilyenhez, így biztosan állíthatom neked, hogy egy ilyen ember mellett olyan vagy, mint egy kalitkába zárt madár. Ha te viszont színesen és fényesen látod a világot, akkor valószínűleg veled van baj...az ő szemszögükből. Máris jön a cinizmus a hozzáállásukban.

Erre egy klasszikus reakció: "Te tudod fiam...", melynek további elhallgatott belső monológja így hangzik: "csak én nem értek veled egyet és majd jól meglátod, hogy nem úgy van ám az, ahogy gondolod..." 

Az álomrablók azok, AKIKNEK be "kell"  bizonyítsd állandóan, hogy amit csinálsz az jó és értelmes. De valójában senkinek nem kellene magadon kívül bármit is bizonygatnod, szóval megint ugyanoda lyukadunk ki, hogy ha másnak akarsz megfelelni, akkor nem önmagadnak felelsz meg. Nem az álmaidat éled, hanem azt az életet, amit neked szán egy másik ember. 

Vannak emberek, akiknek már nincsenek álmaik. Kizsigerelték őket, rabszolgaként lemelózzák a napokat, heteket, éveket...és már csak mint a szürke egér a mókuskerékben minden napjuk egyforma. Sokszor nem is mernek álmodni. Félnek a kudarctól, nem hisznek önmagukban sem és az egész világot komoran látják. Sem munkakapcsolatnak, sem párkapcsolatnak az ilyen emberek nem jók. Hacsak nem szeretsz szenvedni. Munkakapcsolatnál is gyorsan kibukik, ki az, akit más érdekek vezérelnek, mint a tiszta szív sugallta cselekvések. 

Szóval ha fejlődni akarsz, akkor két lehetőséged van: vagy kiiktatod az életedből az álomrablókat és energiában lehúzó személyeket....vagy nem mesélsz nekik el semmit az álmaidról. Ne akarj másoknak megfelelni. Magadnak akarj kizárólag. Ez nem egy túlemancipált és liberalista maszlag ám. Csak akkor tudsz adni a világnak, ha Te legbelül rendben vagy. Ehhez viszont az kell, hogy merj élni, merj érzelmeket kimutatni, tudj nevetni és sírni, álmodj és álmodozz, de aztán tegyél is az álmokért, hiszen azzal lesz jobb a világ. A te világod is és mindenki világa.