Segítségkérés: nem kell miatta szégyenkezned

sikerkep.jpg

Manapság ha valaki segítséget kér, akkor az jó esetben félve, a részletek elhallgatásával teszi félelemből, de az emberek többsége nem mer segítséget kérni. Hogy ez csak Magyarországon van-e így vagy máshol a világon is "szokás", azt nem tudom. De az biztos, hogy több körben próbáltunk már embereknek segíteni, sokszor pont abba a félelmi szintbe értünk el, hogy nem mertek kérni. 

Lásd például a sokadik éves Fagyűjtő kampányunkat, ahol kérni is lehet és felajánlani. Míg felajánlók között még tájépítész cégek is jelentkeztek, hogy bontásból származó faanyagjaik vannak, addig a kérő oldalon alig voltak jelentkezők tűzifáért. Pedig elég sok fórumon, igen nagy olvasottsággal megjelent a Kertportál Facebook blogjában is. (még ma is lehet kérni és felajánlani is amúgy....)

De volt már más hasonló jellegű felhívásunk, mindenhol a segítségkérő oldal volt a rejtőzködőbb.

Történt pár napja egy zárt Facebook csoportban, hogy segítséget kért egy anyuka, négy vagy öt gyerekkel, hogy nincs se munkájuk, se pénzük, de kellene egy aggregátor nekik, mert fáznak és villanyuk sincs. Szerencsétlent teljesen porig alázták az "okosok", akik megmondják a tutit, hogy "Minek szül akkor gyereket" és a "jó lenne elmenni dolgozni..." De közben a probléma ott kezdődik, hogy valójában sosem tudhatod, hogy valaki miért és hogyan kerül ilyen helyzetbe. Lehet, hogy pár héttel előtte akár még egy jól menő vállalkozása volt, vagy elegáns munkahelye, ami megszűnt, vagy olyan adósságba keveredett kezesként, hogy csuhajj....Ugye? Innen nézve más az egész festése...Jó lehet, hogy nem pár hét, hanem egy fél év kellett hozzá, hogy ide jusson, de....mindig ott a de.

Így nem csoda, ha emberek nem mernek kérni. Én őszintén mondom, hogy ezen nem csodálkozom! Miért is kérne bárki segítséget, ha utána lehordják mindenfélének? Ezért is van az emberek fejében az, hogy segítséget kérni ciki. Pedig egyáltalán nem az. Sőt!

Én is segítséget kértem a napokban egy olyan problémámra, amit magamtól nem tudtam eddig megoldani. 

evtervezoh.jpg

Egy régi álmommal függ össze: megtanulok jól és hatékonyan futni.

Régen, még a Cooper-tesztek idején a volt tesitanár jó kis tanári átkot szórt rám azzal, hogy közölte: Fiam, Te nem tudsz futni, nem is fogsz tudni...És én akkor ezt elhittem. Pedig régen is volt egy ilyen fura álmom, hogy egyszer elmegyek és lefutom a Marathont. Na ez mindezidáig nem következett be, viszont a barátnőkkel csapatot alkottunk és eldöntöttük: felkészülünk és lefutjuk. Jah...csak míg régen  önerőből egészen jól megtanultam futni és képes voltam 30 km-t is a végén futni, jött pár olyan év, amikor más volt prioritásban és most jó egy éve nem fejlődtem semmit a kis nyomi pár km-emmel és eljött a pillanat, hogy segítséget kérjek.

Egy profi triatlonos személyében találtam is valakit, aki segít, nem néz hülyének és nem azzal kezdte a próbafutás(szerűségem) után, hogy "Minek akarsz futni? Hát nem is tudsz?". Annyit mondott: Mindenki kezdi valahonnan, neked az állóképességen kell javítani....és elkezdte sorolni a hogyanokat, ami mentén haladva ha kitartó vagyok továbbra is, akkor végre tudni fogok futni és a régi átok, hogy nekem ez kínai és ne is próbáljam...szertefoszlott.

De ha azon gondolkodom, hogy ki mit fog ahhoz szólni, hogy egy képzett jógaoktató miért is kér segítséget futásban? Vagy nem ciki, hogy még futni sem tudok? Nem ciki. Mert nem futni nem tudok mint kiderült, csak ez régen nem derült ki a Cooper-tesztből...csak mivel lassú voltam, így a "béna vagy" ragadt meg. 

Szóval ha ciki lenne segítséget kérni, akkor soha nem tudnál fejlődni és tanulni.

Még egy dolog eszembe jutott...

Mikor ennek a profi triatlonosnak és Sprathan futónak nézegettem a képeit a Facen nem éreztem irigykedést. Inkább csodáltam az embert, aki képes ilyen erőket magában megmozdítani és tudtam azt is, hogy várhatóan ha kitartó leszek, akkor fog tudni segíteni.

Még volt egy kis félsz benne, hogy nem fog-e hülyének nézni, hogy felkerestem....de aztán rájöttem magammal megbeszélve: miért is lenne?  Ő is kezdte valahol? Nem így ugrott ki triplaszaltóval anyukájából, vette fel a nyúlcipőt és futotta le a nekem most még álom 21 km-es Félmarathont...

És miután ráadásul pont ezt mondta ő is: tudom, hogy jó helyen leszek a kezei között, mert nem néz le, nem gondol semmi rosszat. Segít.

Ezért merj segítséget kérni! Csak a buta és korlátolt ember az, aki ilyenkor rosszallóan vagy bántóan áll hozzád. Aki igazán segíteni fog tudni neked, az támogatni fog még ebben az őrült ötletedben is, hogy az aktuálisan kiköpött tüdőddel és lefutott 5 km-eddel egyszer lefuthatod a Marathont.