Tudatos Nő

2019.feb.27.
Írta: TudatosNo Szólj hozzá!

Nőnap és a nemi identitás

rozsa.jpegA napokban nagyon szeretek a jogi fórumon olvasgatni, főleg a GDPR-rendelet érdekel szakmai oldalról, viszont néha olyan témák is felmerülnek, hogy az agyam eldobom. De komolyan. 

Ha esetleg nem lenne ismerős a GDPR-rendelet lényege, akkor az az adatkezelésről szól, hogy hogyan kell (és szabad) kezeld az ügyfeleid, hírlevélfeiratkozóid és vevőid vagy akár kollégáid adatait. No itt jött képbe egy érdekes kérdés, ami talán már a vicc kategória is lehetne...

Hogyan lehet jogszabálynak megfelelően a nőnapra felkészülni?

A kérdés abból merült fel, hogy egy magyar óvoda nem rakta ki a faliújságra a gyerekek rajzait, mert azokon az ovis jelek szerepelnek, vagy a gyerek beazonosítható és ez sérti az óvoda által kiadott GDPR-ról kiadott Adatkezelési szabályzatát. Természetesen a szülők ki voltak akadva, mekkora marhaság ez, de utána pár nappal később már az iskolai csoportképek voltak soron, ahol érdekes kérdések merültek fel arról, hogy hogy lehet a rendelet értelmében minden szülőtől beleegyezést kérni, hogy egyáltalán évkönyvek készülhessenek. 

A mi iskolás időnkben ez nem volt kérdés és én, aki minden képen hülye fejet vágok kénytelen voltam elfogadni az összes rólam (is) készült csoportképet. Lehet, hogy ha rajtam múlt volna egyiket sem engedtem volna ki az éterbe, de hát csak felnőttünk így is és még visszaélés sem volt a térdig zoknis, szandálos ovis képeimmel, szóval talán ez is kicsit a visszaélés a rendelettel kérdéskör is lehetne. Vagy mégsem?

A Nőnap is egy érdekes kérdést feszeget. Manapság egyre elterjedtebb, hogy mindenki "olyan nemet választ magának, amilyet akar". Drága megboldogult Nagyapám forogna a sírjában, ha ezt hallaná. Nekik ez még teljesen természetes volt, hogy a szabadságjogok azért ennyire nem terjedtek ki a Darwini vagy fajfenntartós kérdésekre és őt is fiúnak nevelték és a nagyit lánynak. Még akkor is ha a nagyi esetleg szeretett kis favonatokkal játszani. Azért ez nemileg nem tette fiúvá.

A nőnap kérdése pont ezért lett érdekes, mert több multinacionális cégnél felmerült a kérdés, hogyan tartsák nyilván azt, hogy ki nő és ki férfi a cégnél. Ehhez hozzá kellene járulni, hiszen a nemi identitás kérdése csak "szexista módon" határozható meg...Jól érted. Én is hasonló képet vágtam. A kifogásoló gondolatokat az indította el, hogy vajon ki dönti el, hogy Te férfinek vagy nőnek leszel-e a kartonodban nyilván tartva. Márpedig ha céges virágot kell a nőknek venni, akkor ahhoz kell névsor. A névsorban meg értelemszerűen a nők lesznek benne. Névvel ellátva, bármilyen meglepő. 

Erre azt a javaslatot kapta a szerencsétlen cégvezető, hogy "Tegyetek ki egy nagy vázába egy halom virágot. Legyen ott egy kis tábla, aki nőnek érzi magát, vegyen egyet. Boldog Nőnapot!"

Ez az a szint, amikor már kicsit túl van magyarázva és értelmezve minden, ki van figurázva és már lassan az a normális, ami nem normális. Amikor egy "önkényes ajándékozás" is jogszabályokat sérthet. Hogy is van ez drága XXI. század?

 

Ui.: Szeretném kérni az összes homofóbot, trollt és egyéb nem idevaló hozzászólni akarót, hogy mivel a kommenteket előmoderáció után jelenítem meg, vagyis, ha hülye vagy, akkor ne fárassz azzal, hogy ki kell moderáljalak. Köszi

Divat lett nem főzni?

Akik ismernek engem/minket az jól tudja, hogy mindent megtermelünk magunknak, amit csak tudunk. Ez egyenes út a "minden nap főzni kell" állapothoz. Még fővárosi létünk során is jellemző volt ránk, hogy főztünk...ha nem is minden nap, de azért rendszeresen meleg ételt tudtunk vinni magunkkal a munkába. De amint leköltöztünk vidékre és roskadásig a padlás, pince elemózsiával...még kiélezettebb a helyzet.

dsc_0043.JPG

Kukoricaliszttel készült bundázott sült zöldségek

Most is gőzölög a pulykanyak leves rengeteg zöldséggel, sütőben kisült a szilvával megrakott zabpiskóta, mellette elkészült egy adag pikáns húsgombóc is. Egyszóval tudok/tudunk főzni és szeretünk is.

Rengeteg gluténérzékeny és tejérzékeny ismerősünk van, aki mindig azzal magyarázza a félreevéseit, hogy a gluténmentes kaja túl drága, de valójában otthon simán tud bárki úgy főzni, nem kell hozzá csilivili márkás speckóság, csak pusztán némi kreativitás. 

Reggelire tegnap is Lencsés frittata volt, ami az egyik kedvencünk. Tojásrántotta, de mégsem. Mi lisztet nem szoktunk beletenni, de az eredeti receptekben van. De minek? Kreatívnak kell lenni és máris szuper ételeket lehet készíteni akár liszt vagy tej nélkül is.

A hétvégén megint fent jártunk a fővárosban és mindig elcsodálkozom rajta, mennyi elhízott ember van, aki állapota ellenére tolja be az arcába a mekis kaját, a sok péksütit. Ne érts félre, nem a betegség okán elhízottsággal van a gond, hanem azzal, hogy elhagyja magát lassan manapság mindenki (tisztelet a kivételnek). Amikor kiderült, hogy milyen betegségeim vannak, az volt az első, hogy elkezdtem utánajárni, mindent megteszek azért, hogy kigyógyuljak vagy szintentartsak. Arról nem is beszélve, hogy rengetegen nem tudnak főzni. Állunk a gourmetpiacokon és sorra jönnek az olyanok, akik azért nem akarnak vásárolni semmit csak készételt, mert "jah mi nem főzünk, nem is tudunk...". 

Anno az egyetemen volt egy lány, aki megkérdezte tőlem tudok-e főzni. Mondtam neki, igen, persze. Elkerekedett szemmel megkérdezte: "És tojásrántottát is tudsz csinálni?" Először azt hittem szívat...de nem...Konkrétan itt tart a világ, hogy felnőtt nők nem tudnak (és sokszor nem is akarnak) főzni. És akkor csodálkozunk, hogy ennyi a beteg ember?? 

Egyik vevőnk évek óta küzd Candida fertőzéssel. Mondtam neki, hogy kezdjen el magára főzni és felejtse már el ezt a rengeteg kajarendelős-házhozszállítós-mindenféleadalékkalteli vackot. Lám, nem telt bele 3 hónap (!) és felhívott, hogy Era, képzeld, már sokat javultam, ugyan minden nap főzök ugyan, ami fárasztó, de kezd helyrejönni a fertőzésem, az orvosom csodálkozik is rajta. Meg képzeld fogytam is.

Miért kéne minden nap főzni? Ha belegondolsz egyszerre több adagot is készíthetnél és akkor nem kell minden nap a konyhában állni. Gondolod, hogy aki főz, az minden nap hétfogásos menüt rak a család elé? Mivel az is tendencia, hogy mindent előbb le kell fotózni és csak utána megenni, nyilván időigényes lett a főzés..pedig senki nem kéri, hogy patent szépen tálalj. Lehet a mélyhűtőből is elővenni a korábban megfőzött elemózsiát...szóval nem lehet kifogás az idő. Aki rengeteg órát dolgozik, plusz háztartást vezet és még gyereket is nevel, nem feltétlen tudja megoldani az étteremi szintű mindennapi változatosságot. De vannak köztes megoldások is...mert főzhetsz több adagot is, amit utána mélyhűtőben elraksz "nehezebb időkre". 

Egy szakács ismerőssel beszélgettünk a minap. Akkor döbbentem rá, hogy még éttermi szinten is mennyi mindent beleraknak az ételekbe. A rántotthús bundáját is adalékanyagok tartják már össze (hogy a sütőolaj ne koszolódjon és rajta maradjon a húson a bunda...) Ételízesítő és ízfokozó nélkül már nem is főznek, hiszen az a rászokató az éttermi kosztra. Na nem vagyunk álszentek, ha úgy esik, mi is elmegyünk enni étterembe, de ez nem jelenti azt, hogy heti rendszerességgel ez a jellemző. A fagylaltokban krémesítő anyag van szintén, de a süteményekben is. A pékáru sem a klasszikus lisztből és normális alapanyagokból áll. Megnéztél már egy címkét, mi miből készül? Mit keres tej a tormában például? Ez csak pár példa arra, hogy mennyi felesleges dolgot megeszünk, amikor nem figyelünk oda. Még akkor is, ha jót akarunk magunknak a túlviaszozott almával. Ezek a dolgok mindaddig nem fognak feltűnni, míg nem leszel rákényszerülve, hogy megnézd a címkéket. Onnantól majdnemhogy nem fogsz enni semmit, ami kapható és tényleg a vásárlás lesz a leghosszabb idő, túlszárnyalva a konyhában eltöltött időt is.

Hmm....miért kell eljutni odáig, hogy valaki lebetegedjen, mire rájön, hogy ha otthon főz, akkor sokkal több lehetősége lenne az egészségére vigyázni? 

Azt már meg sem említem, hogy ha még az alapanyagokra is odafigyel, akkor pláne egészségesebb lesz, mintha vackokat enne, chipszek és rágcsák helyett. Nem pár hét ilyen étkezésen múlik az élet...ez hosszútávú kérdés...Ember...gondolkozz!

Címkék: konyha

Problémakereső vagy megoldáscentrikus vagy?

Kétfajta ember létezik. Az egyik mindenben a problémát keresi - az ég mentsen meg tőlük munkatéren, a másik a megoldáscentrikus. Te tudod melyikbe tartozol?

Mielőtt azt gondolnád, hogy problémakeresőbe tartozni ciki, el kell kergessem a gondolatodat.

Vannak munkakörök, ahol kifejezetten az egyiket, illetve a másikat keresik. Egy üzletkötő nem lehet például problémakereső, mert akkor nem elég rugalmas. Viszont egy ellenőrző munkakörnél kifejezetten jó, ha hibát keres a dolgozó, nem?

Ha egy minőségellenőr nem lenne problémakereső, akkor lehet sokkal többször kerülne ki olyan termék a keze alól, ami részben vagy egészben nem tökéletes. Persze egyfelől egy problémakereső ember az élete más célterületein is jellemzően ezt az attitűdöt működteti, mégis munka szempontjából hasznos lehet, ha ide tartozol. Például ha  valaki hatósági ellenőr! Jó hogy nem megoldáscentrikus, mert ritkábban büntetne...bár ügyfélélmény szempontból meg ez lenne az elvárt, de nyilván más a cél. Ugye milyen érdekes?

Együttműködés szempontjából viszont az a jó, ha megoldáscentrikus emberekkel veszed körül magad, hiszen minél inkább ez az energia uralja a vállalkozói létedet, annál gyorsabban tud benne mindenki fejlődni. Egy problémakereső várhatóan nem lesz kreatív és kevésbé tud együttműködni olyanokkal, akiket az álmodozás utáni cselekvés hajt. Míg egy megoldáscentrikus attitűd azért érdekes, mert általában szárnyal, kreatív és együttműködő. A rendszert mindig előre viszi és nem hátráltatja. Ez nem jelenti azt, hogy a hibákat nem fogja észrevenni, hanem azt jelenti, hogy a megoldáscentrikus embert nem a probléma érdekli, hanem annak megoldása. Rögtön azon jár az elméje, hogyan valósítható meg valami?

hegyvidek.jpg

Mi a férjemmel mind a ketten a szívünk szerint élünk és azt csináljuk amit szeretünk. Miért mondom akkor, hogy az ég mentsen meg a problémakeresőktől? Nem azért mert ciki annak lenni. Hanem azért mert energetikailag visszahúz. A mi munkánk (hobbink?) olyan, hogy energetikailag inkább álmodozó és intuitív energia. Egy problémakereső negatív energia lehúzza a kreativitásunk, ami a manufaktúránk szíve és lelke. Nem minden cégnél van szükség ilyen emberekre. Például a banki ügyintézőknél is csak bizonyos attitűdökkel rendelkezőket vesznek fel, nem véletlen. Egy időben még azt is olvastam valahol, hogy bankszektorban a pénzzel való viszony miatt a Szűz jegyűeket szeretik, mert azok olyan precízek és maximalisták, becsületesek. (Szerencsére nem lettem bankos a horoszkópom ellenére sem, mert nem a horoszkóp dönti azért ezt el, bár jó tudni, milyen attitűdökkel születtünk.)

Tehát ha munkád során nem jössz ki valakivel jól, akkor érdemes ebből az irányból is megnézned, hogy milyen tulajdonságai azok, ami miatt nem tudtok egy hullámhossza kerülni. Ha például az egyik fél anyagias és te nem vagy az, mert intuitíven éled meg a céges dolgaidat is, akkor ott sok konfliktus lesz. Ugyanez házasságon belül is egy fontos dolog, hogy mennyire tudtok hosszútávon összedolgozni.

Felismered, kivel tudsz jól együtt dolgozni és kivel nem? Kíváncsi lennék rá!

Álomrablók márpedig léteznek!

Hallottál már az álomrablókról? Ha nem is hallottál még róluk, mégis valószínűleg legalább egy van a környezetedben. De akkor mégis miről ismerd fel?

Biztos hallottál már cinikus megjegyzéseket az életed során, amikor például eldicsekedtél valakinek valami sikeredről és ő teljesen, mélyről jövő cinizmussal válaszolt rá. Találkoztál már ilyennel ugye?

Egy pár hete egy hozzánk közelállónak meséltük örömmel, hogy hamarosan megjelenik a könyvünk, már a kiadónál van és ez mennyire jó "passzív bevételi lehetőség" is egyben, mert csak egyszer kell egy jó könyvet megírni és utána kapsz érte mindig jogdíjat. A válasz erre az volt: "Aztán majd nem győzitek a házba belapátolni a pénzt..." Az ilyen cinikus reakciók egyértelműen az irigy és álomrabló emberek ismérvei.

Másik jellegzetes viselkedési formájuk az álomrablóknak, hogy bármilyen ötlettel állsz elő, mindig azt keresik benne, hogy az miért baromság. Természetesen az egész mögött egy dolog áll: irigy, mert nem neki jutott eszébe és vissza akar húzni arra a szintre ahol ő van, "nehogymár" előtte járj álmodozásban. Itt azért ne keverd össze az építő jellegű gondolatokkal és nem feltétlen fog mindenki ugyanúgy lelkesedni az ötleteidért, de ha rögtön a földbe akar döngölni, hogy marhaság, amit gondolsz, amire készülsz, akkor az egy álomrabló.

De miért baj az, ha a közvetlen környezetembe ilyen emberek vannak?

A válasz nagyon egyszerű. Energia. Aki mindenben a rosszat látja, cinikus és nincsenek empatikus gondolatai sem a sikereim vagy sikereink felé, azok az emberek lehúzó energiát képviselnek. Ez energetikailag lesz rossz. Képzelj el egy embert, akinek az élettársa például talpig depressziós és a totális önsajnálatban van, netán még féltékeny is rá. Vajon mennyire tud szárnyalni a másik egy ilyen mellett?

alomfogo.jpg

A depressziós emberek is többnyire álomrablók, mert sötéten látják a világot. Számukra a világ egy ellenséges hely, ahol csak a baj érheti. Volt szerencsém sajnos ilyenhez, így biztosan állíthatom neked, hogy egy ilyen ember mellett olyan vagy, mint egy kalitkába zárt madár. Ha te viszont színesen és fényesen látod a világot, akkor valószínűleg veled van baj...az ő szemszögükből. Máris jön a cinizmus a hozzáállásukban.

Erre egy klasszikus reakció: "Te tudod fiam...", melynek további elhallgatott belső monológja így hangzik: "csak én nem értek veled egyet és majd jól meglátod, hogy nem úgy van ám az, ahogy gondolod..." 

Az álomrablók azok, AKIKNEK be "kell"  bizonyítsd állandóan, hogy amit csinálsz az jó és értelmes. De valójában senkinek nem kellene magadon kívül bármit is bizonygatnod, szóval megint ugyanoda lyukadunk ki, hogy ha másnak akarsz megfelelni, akkor nem önmagadnak felelsz meg. Nem az álmaidat éled, hanem azt az életet, amit neked szán egy másik ember. 

Vannak emberek, akiknek már nincsenek álmaik. Kizsigerelték őket, rabszolgaként lemelózzák a napokat, heteket, éveket...és már csak mint a szürke egér a mókuskerékben minden napjuk egyforma. Sokszor nem is mernek álmodni. Félnek a kudarctól, nem hisznek önmagukban sem és az egész világot komoran látják. Sem munkakapcsolatnak, sem párkapcsolatnak az ilyen emberek nem jók. Hacsak nem szeretsz szenvedni. Munkakapcsolatnál is gyorsan kibukik, ki az, akit más érdekek vezérelnek, mint a tiszta szív sugallta cselekvések. 

Szóval ha fejlődni akarsz, akkor két lehetőséged van: vagy kiiktatod az életedből az álomrablókat és energiában lehúzó személyeket....vagy nem mesélsz nekik el semmit az álmaidról. Ne akarj másoknak megfelelni. Magadnak akarj kizárólag. Ez nem egy túlemancipált és liberalista maszlag ám. Csak akkor tudsz adni a világnak, ha Te legbelül rendben vagy. Ehhez viszont az kell, hogy merj élni, merj érzelmeket kimutatni, tudj nevetni és sírni, álmodj és álmodozz, de aztán tegyél is az álmokért, hiszen azzal lesz jobb a világ. A te világod is és mindenki világa.

 

Konyha: Májas-tojásos felfújt már Húsvétra hangolódva

Nagyon szeretek főzni, aki ismer, az tudja. Főleg, hogy van egy gasztromagazinunk, amelybe már január lévén készül a Tavaszváró lapszám. Egy jó kis vállalkozónői összefogás ez a magazin, szeretjük csinálni, hiszen mindannyiunkat megihlet.

A Tavaszváró lapszámba, ami február 10-én fog megjelenni egy szuperizgalmas recepttel is készültem, végre kipróbálva több év szekrényben lapulás után a szufflés tálkámat. Sajnos a tálka egyik étkészletünkhöz sem illik, így viszonylag ritkán kerül elénk, de annyira ki akartam már próbálni, hogy ez lett a vége.

rakottasleveleskecskesajtos.jpg

 

A receptet most még titkolom, de az biztos, hogy ha olvasod a magazinom, akkor többek között ezt is megtalálod majd benne :)

Marianna hoz teás recepteket megint, Dóri zabkásákkal készül, de lesz Kriszta utazás-élménye a Szép vagy rovatban és Zsófi stylist tippjei is olvashatóak lesznek. Mi már nagyon készülünk, reméljük Ti is várjátok az új magazint! Friss, ropogós lesz!

Címkék: konyha

A féltékenység nem szerelem

tulelo.jpeg

Önbizalomról már párszor esett szó a blogon, de most egy másik megközelítésről érdemes szólni, mégpedig ez a féltékenység.

Egy barátnőmnek az a fix meggyőződése, hogy azért féltékeny rá a férje, mert annyira, de annyira szereti. Ha ennyire szeretné, akkor vajon miért ne bízna is benne?

 

Amikor egy önbizalomhiányossal hoz össze a sors, akkor azt onnan tudod felismerni, hogy hamar féltékeny lesz, még akkor is, ha barátnőzős programra mész és nem találkozol szemernyi férfival sem, még haverságból sem. Talán ez az egyik legbosszantóbb tulajdonsága egy önbizalomhiányos férfinek. Persze a nők se különbek, hiszen a féltékeny nő is önbizalomhiányos, csak mi nők kicsit másképp csináljuk a féltékenységet is.

A férfiak képesek megfojtani a társukat azzal, hogy állandóan a "körmükre néznek", nem engedik el sehova, nem akarnak együtt sem menni sehova, bezárkóznak és többnyire unatkoznak.

Mielőtt azt gondolnád sztereotípia és semmi köze a valósághoz, el kell hogy tántorítsalak. Az önbizalomhiányos férfi az esetek nagy többségében ilyen.

Nézz a szemében és megtudod kicsoda!

Amikor a társad szemébe nézel és ő is a tiédbe, akkor az egy különleges pár perc. Ilyenkor a szív kinyílik és tiszta valójában látod a másikat. Igyekezz előítélettől mentesen a szemébe nézni és csak figyeld meg mit látsz. Örömöt? Csillogást? Szomorúságot? Pozitívnak vagy inkább negatívnak éled meg a szemébe nézést?

Ha a szeretett férfi rád néz és valóban szeret, akkor az a szeméből kiolvasható. Viszont az is, ha netán csak puszta ragaszkodása van feléd.

A szerelmet ne téveszd össze a ragaszkodással. Honnan veszed észre, hogy valójában inkább ragaszkodsz a másikhoz, mint feltétel nélkül szereted és viszont szeret?

A barátnőm férjének van egy szokása. Minden délben felhívja telefonon az ebédszünetében és pár jelentéktelen mondatban megkérdezi, hogyan telt eddig a napja, kivel találkozott, mit ebédel. (Nem mintha ezt nem tudná, hiszen ugyanazt eszik...). De mi ebben a furcsa? A barátnőm minden nap már kb. 10-kor elkezd ideges lenni és ez kitart a telefonhívásig, majd utána szépen lassan lecsendesedik és újrakezdődik 4-kor, mikor készülődik hazafele. Ideges lesz, hisztis, sírós, dühkitörésekkel vagy épp magába fordulásokkal jelentkezik nála a tünet, miszerint valami stressz közeledik. Ő észre sem veszi....de mi, akik kívülről látjuk, teljesen látható jeleit adja ennek.

feltekeny.jpg

Az ilyen kapcsolatban az egyik fél mindig sérül, a másik már alapból "az". Megoldható lenne a problémája, de az önbizalomhiányos félnek dolgoznia kell ezen és nem begubózni. Sokszor elképesztően sok év kell ahhoz, hogy valaki ebből az állapotból visszajöjjön "normálisba". A kapcsolatok nagy része nem is bírja ezt a terhet, vagy érdekkapcsolat lévén az egyik fél tűr....tűr...és tűr, egészen addig, míg a másik fél szintjére nem kerül. Depressziós lesz, esetleg pánikbeteg és szélsőséges esetben akár ki is rugathatja magát a munkahelyéről, hiszen a lelkileg szétcsúszott ember a munkahelyen sem tudja azt nyújtani, amire a munkáltatójának szüksége van. Az egész féltékeny kapcsolat kihat a gyerekre, az egész családra. Mert mindig van szenvedő fél...egy ilyen kapcsolatban mindenki szenvedő fél, csak más módokon.

Ha gyakran érzed magad fáradtnak, enerváltnak, kedvetlennek, akkor érdemes megnézned, hogy a környezetedben ki és mi szívja le az energiáidat. Mert energetikai értelemben nincs olyan, hogy energiavámpír, mégis képesek vagyunk a nálunk gyengébbeknek önszántunkból odaadni energiáinkat...

Hogy mi a megoldás? Ha szereted önmagad és tudod, hogy Neked mi a jó, akkor azt is észre fogod venni, hogy Neked mi nem jó. Mi az a tényező, ami visszafog, visszahúz és nem enged szárnyalni. Egy szerelemben az ember szárnyal. Hagyják kibontakozni és ha kell mögötte állnak és támogatják.

Az a férfi, aki valóban szeret egy nőt, az támogatja, bízik benne, engedi kiélnie egyedül is hobbijait, teret enged neki és tiszteli annyira, hogy saját problémáitól megkíméli a másikat. Ez fordítva is igaz...a féltékenység nem szerelem. Önbizalomhiány és ragaszkodás. Mintha a másik tulajdona lennél...

Éltél már ilyen kapcsolatban? Én igen. De a hangsúly a múltidőn van. 

Ahova minden férfinek érdemes lenne egyszer elmenni: Férfi a stylistnál

6a6a7918-edit_web.jpgKorábban már olvashattatok egy riportot itt Cseke-Kovács Zsófival, vagyis Zeka Stylinggal. Már akkor megbeszéltem Vele, hogy elmegyünk hozzá, egyrészt érdekes kontraszt, hogy egy korábbi ilyen programon vajon nekem milyen típust határoztak meg és változtam-e, illetve mindenképpen a férjemet is el akartam hozzá vinni, hátha esélyem lesz pár szerintem előnytelen alapdarabot kiebrudalni a szekrényből. Nyertem. A keki cuccok mehetnek, de az oldalzsebes gatyákkal hadilábon állunk praktikussági okokból. (Menet közben kiderült, hogy már a kisgyermekeknél is megvan a színtípus fixen és ezt egész életünkben hordozzuk, nem változik.)

De nézzük is sorra, miért érdemes a férfiaknak stylisthoz menni. 

- A férfiaknál alap, hogy a karrierjük miatt mindig a legjobb formájukat hozzák, öltözködés terén is. Bár ezt ők kevésbé vallják, sokszor akár egy üzleti találkozó mehet kukába, ha nincsenek alkalomhoz illően felöltözve, ráadásul sokat számít a megfelelő színválasztás is.

- Az évszakok alapján könnyebb tájékozódni ruhaválasztás során.

zeka01.jpg

Hideg Tél férfi színek egy része

- Előnyös színekben, melyeket a színtípus elemzés után lehet megtudni, sokkal magabiztosabban néznek ki a férfiak is, nem csak a nők. Gondoltad volna, hogy egy férfi legalább olyan egoista tud lenni, mint egy nő? Sőt! Bár az én férjem nem tartozik a piperkőcök közé, mégis jól érezte magát és megértette, miért olyan fontos tudni, hogy mi áll jól neki.

- Fehér és fehér között is nagy különbség van. A férfiak ingválasztása elég egysíkú. Öltönyhöz fehér, hétköznapokra meg valami kevésbé színes vagy pizsamaszerű kockás. Nagyon kevesen nyúlnak az élénkebb színekhez, mert félnek attól, hogy rögtön beszéd tárgyává válnak. Pedig egy előnyös szín, megfelelő arányban használva, igenis jó lehet!

Érdekes volt megfigyelni magamat, hogy egyáltalán foglalkozom ilyenekkel, mert a legtöbb férfi nem foglalkozik ilyesmivel. Azt néztem, hogy ahogy nézegettem a ruhákat, szöveteket, olyan volt, mintha egy kifutón lettem volna, érdekes volt megtapasztalni, hogy némelyik szín mennyire sápaszt, melyik dobja fel az arcomat. 

Nem volt kétségem afelől, hogy jó mulatság lesz, de régebben biztosan nemet mondtam volna egy ilyenre. Most már nem engedhetem meg magamnak, hogy rossz színösszeállításba öltözzek. A színeknek tudom, hogy nagy erejük van és érdekes volt megtapasztalni, mely színek erősítenek, melyek gyengítenek.

 

- mondja Szabolcs, aki valójában agrármérnök és egy manufaktúra vezetője, mégis egyre többször kell olyan rendezvényeken megjelenjen akár szaktanácsadóként, akár VIP vendégként, hogy az öltözködés nagyon fontossá vált a mindennapokban is. 

uzletember.jpg

Az üzleti világban is fontos, hogy egy férfi előnyösen öltözzön

Ahogy a nőknél, úgy a férfiaknál is igaz, hogy munka, karrier téren is az öltözködés egy igen fontos dolog. Emellett nagy hangsúlyt kell fektetni arra is, hogy az előnyös oldalunkat mutassuk, hiszen az összkép sokszor sokkal fontosabb, mint, amit mond az ember. Ez még akkor is igaz, ha most sokan felvonják szemöldöküket és azt gondolják, hogy nem a ruha teszi az embert. Nem a ruha teszi, hanem az, hogy amiben van, az előnyös-e számára vagy sem.

 

Régebben nem lehetett volna elrángatni egy ilyen programra, mert nem voltam én sem abban az élethelyzetben, hogy már ilyenekre is oda kell figyeljek. Ma már tudom, hogy sokat számít, hiszen a magabiztosság nagyon fontos. Szinte éreztem, ahogy nőtt az önbizalmam a "foglalkozáson" és ezt köszönöm Zsófinak!

 

Ha már női szemmel tudod milyen egy ilyen színtanácsadás, egy gardróbrendezés, akkor most már láthatod, hogy egy férfinek sem megy ez másképp. Sosem gondoltam volna viszont, hogy ilyen gondolatokat ébreszt akár a férjemben is az, ha elviszem stylisthoz, hiszen köztudottan ez női program.

Zsófival beszélgetve az is kiderült, hogy a férfiak főleg azt a részt szeretik, amikor egy megbeszélt időpontban már a nekik előnyös ruhákat összeválogatva várja Zsófi őket egy üzletben, hiszen ez időtakarékos, praktikus nekik is.

Ami még kiemelendő és egy hihetetlenül praktikus dolog a vásárláshoz:

- Kapsz a tanácsadás végén egy kis kártyát, melyen rajta vannak a számodra előnyös színek. Ennek segítségével még emlékezned sem kell arra, mi áll jól, hiszen odatartod a ruhához, amit vennél és ha eltér tőle, akkor tudod, hogy nem illene bele a ruhatáradba. Ez egyszerre praktikus és pénztárcabarát, hiszen használatával sokkal könnyebb jó ruhákat vásárolni. A férfiakat mindig úgy emlegetik, hogy a színekben gyengék...ezzel a kártyával nem lesz gondod...

unnamed.png

Ha igazán izgalmas programmal lepnéd meg a családodat, akkor akár családi tanácsadásra is hívhatjátok Zeka Stylingtól Kovács-Cseke Zsófit, hiszen garantáltan jó kezekben lesztek. Ez nem csak egy tanácsadás...ez sokkal több!

 

Te elmennél stílustanácsadóhoz, hogy önbizalmad növeld és jobban érezd magad a bőrödben?

#nemszponzorálttartalom

 

Férfiideál 2019? Ez már a világ vége....

ferfiideal2019.jpg

(Kép: Velvet) 

Sok mindent lehet rólam mondani, gondolni, de nem szoktam (nyilvánosan meg főleg nem) az ilyesmivel foglalkozni. Egy bejegyzést akartam írni a férfiideálról, hogy manapság milyenek a férfiak és milyenek a valódi nők. Képeket kerestem a cikkhez...majd ezeket találtam...így a cikket kitöröltem és hát na...lehet, hogy itt a világ vége?

Szándékosan nem egy Antonio Banderasos képet akartam az írásomhoz pászintani, ezért férfiideál és férfidivat szavakra kerestem rá....nem tudom mit mondjak. Világvége. 

Most komolyan...szerinted ez férfidivat? Mit szólnál hozzá, ha a férjed egyik nap így állítana haza a shoppingolásból? Először is jót röhögnél, utána meg megmutatnád neki a tükröt és ha nem nevet, akkor a bőröndöt is.

(És lécci, ne gyere a homofóbiával és egyéb hasonlóval...ez nem erről szól...ez inkább divat-kérdés...De a szoknya az én reszortom...a nadrág a férfiaké. Kivétel, ha skót.)

Ezt esszük: személyre szabott étrend élménybeszámoló

Még a tavalyi évben elmentünk egy olyan táplálkozási tanácsadóhoz, aki személyes étrendet tud összeállítani a testtípusunknak megfelelően, figyelembe veszi melyikőnk milyen hormontípus, idegrendszeri típus és ajánl sportot is mellé, mit és hogyan érdemes tenni.

Hát mit ne mondjak...ketten kétfelé eszünk, kétfélét és eltérő időpontokban :D Na ez a totális káosz kezdete, amikor ha főzöl is, nem elég a kalóriát számolni (vagy nagyságrendben számolni fejben), ráadásul odafigyelni a szénhidrát-fehérje-zsír arányokra is, mert miért is ne, mindkettőnknek eltérően kell ezt is enni.

Így indultunk bele a karácsonyba, kissé félve attól, hogy mi lesz a cukormegvonással, a gluténmentes és tejmentes étkezéssel, mert természetesen a nehezített pályába tartozunk: nekünk tabu a glutén és a tej is, mindkettőnknek. Jó páros vagyunk, mondtam már?

muzli.jpgA férjem lazán vette, testépítői szemlélettel neki fejben van az egész "pertábla", miben mennyi fehérje van és mit mikor kell enni. Na én ebben totál ellentétes vagyok. A kalóriabázis oldalán lévő "beírom mit ettem és kidobja a gép a számot" elvet követtem a diétázásaim során, így kissé nehézkessé vált kezdetben a főzés. De jelentem: sikerrel vettük az első két hónap nehézségeit és egészen jól sikerül össze-vissza főzni.

Elkezdtük az edzést is, na nem karácsonykor, meg újévi fogadalomként, hanem a sport eddig is része volt az életünknek, csak most aszerint, ahogy a vizsgálat szerint kell edzenünk.

Láss csodát, annak ellenére, hogy nekem 5×, Szabolcsnak 5 óránként kell enni, nekem szénhidrátban gazdagon és zsírszegényen, neki meg fehérjedúsan és zsírosan...egészen jól állunk. 

Ne örülj, megkímélünk az előtte utána fotóktól, bár ha elérjük a kockáshas, szálkástest állapotot, lehet ettől lesz tele az internyet.

Azért egy kis lényeges összefoglalót elmesélek:

Ezernyi diétát kipróbáltunk már az évek során, de mindegyikkel egy nagy baj volt: nem vagyunk egyformák és ennek ellenére egyforma étrendet követel meg mindenkitől. Nézd csak meg a 90-naposat, vagy a ketogént, vagy a paleot. Gyakorlatilag mind egy sablonra veszi az embereket függetlenül attól, hogy a szervezetük más és más. 

Nem nagy titok, hogy most a BodyWakes-féle verziót teszteljük, aszerint étkezünk és aszerint sportolunk.

Ami érdekesség, hogy ha elolvasod csak azt, hogy egy petefészek típus milyen ételektől hízik, akkor látni fogod, hogy a "kuffered" neked is pont a csípős és fűszeres ételektől, a vörös húsoktól, majonéztől nagyobb és nagyobb. Persze nem ennyire egyszerű, de sok érdekességet le lehet szűrni belőle, ami rád vonatkozik. Nem a férjedre, nem a sógornődre, hanem a Te testtípusodra. Ez attól is függ, melyik hormonkiválasztó szerved az aktívabb...nyilván akkor étrenddel nem kell túlstimulálni. Nekem így esett ki a listámról az imádott majonézem, mert bizony nekem az okozza az egyik legtöbb problémát.

Nézz utána, ha csak csapongsz a diéták között, mert lehet, hogy Te is pont rossz étrend szerint ettől eddig...Mi már érezzük és látjuk az eredményt és alapvetően a személyes érzékenységünk miatti glutén és tejmentes étrenden kívül mindent ehetünk...csak az arányok nem elfelejtendők és a mennyiségek, gyakoriságok. Mondanám, hogy ennyire egyszerű, de nem...majd hamarosan újabb kéthavi beszámolót írok és látni fogjuk milyen változásokon mentünk át.

Ami eddig biztos siker: 

- jobb, minőségibb alvás

- csökkent testzsír% - pl egyes jógagyakorlatoknál érzem a különbséget, hogy nem nyomom össze az "úszógumim", ami volt is meg nem is...férjem is jobban le tud hajolni a cipőfőzőjéhez ;)

- kiegyensúlyozottság

- jobb állóképesség

- lassan kifelé megyünk a télből és nem voltunk betegek, vagyis jobb immunrendszer

- megszűnt a migrénes fejfájásom

Hát kell ennél több? Naná...hamarosan (majd egy-két hónap múlva) újabb poszt lesz.

 

Címkék: konyha

Anti-Könyvajánló: Vegyél rá bárkit bármire - avagy az első könyv amit félbehagytam...

A címből máris szerintem kiderül, hogy nem aratott hatalmas rajongói sikert nálam ez az állítólag nagyszerű könyv. Lehetne Anti-könyvajánló is, viszont tudom azt is, hogy mennyire nem illik lehúzni egy könyvet...de most muszáj megtennem, mert szerintem ez a könyv talán még a káros kategóriába is beleesik.

 

vegyelrabarkitbarmire.jpgBocs...ezt le kell írjam, hogy megvédjek olyanokat, akiknek rózsaszín a lelkiviláguk, sérülékenyek, tele vannak amúgy is rengeteg félelemmel embertársaik iránt és alapvetően bizalmatlanok mindennel és mindenkivel.

Miért vettem meg ezt a könyvet? Talán ez az egyik legérdekesebb kérdés. Mivel manufaktúránkban igen központi szerepet kap az értékesítés, ezért minden olyan technika érdekel, ami az értékesítési stratégiánknak jól jön és valóban használható. Gyakorlatilag ezért vettem meg a könyvet és semmi másért. Aztán elkezdtem olvasni...

De miért hagytam abba? Azt vettem észre, hogy az amúgy is bizalmatlan énem még inkább gyanakvással fordult a legváratlanabb időpontokban is ellenem, mások ellen. Alapvetően elég bizalmatlan vagyok, mert az évek során sokszor megsérült pici ártatlan női lelkecském. Mint mindenkinek. De azt gondolom ezt megoldani kell és nem tetézni, ahogy ez a könyv teszi.

Egyrészt ez a könyv férfiaknak íródott, akik vagy csajozni akarnak, vagy flörtölni, legyenek akár szingli pasik vagy házasok.

Rengeteg praktikát mond el a könyv, hogyan lehet úgy tévúton járni, hogy közben ha rákérdez a feleséged, hogy miért voltál távol ilyen sokat, mikor csak kenyérért indultál a kisboltba ...mégis megfelelően válaszolj és ne gyanakodjon arra, amire valóban kellene. 

Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy ez a könyv azt veszi alapul, hogy tisztességesen és szeretettel nem tudsz célt érni sosem, mert mindig kellenek trükkök és praktikák ahhoz, hogy valami csalafintaságon keresztül eljuss a sikeredig. De ebben a könyvben nagyjából a feléig eljutva a siker is arról szól, hogy "hogyan csald meg", "hogyan férkőzz a bizalmába", "hogyan érd el nála, hogy..."....és ezek a kezdetű mondatok nekem legalábbis sosem azt mondatják, hogy a célom nemes és tisztességes.

Nekem túl sok benne a smúzolási technika és az olyan ötlet, amit ha használsz az üzleti életben, akkor idővel pont nem a Jedi oldalon fognak megemlíteni. Persze ha Téged inkább a Sötét Oldal vonz, akkor ez a könyv neked tetszeni fog...de én inkább maradnék a tisztességes technikák és szeretettel végzett munka és kommunikáció vonalán, ahol nincsenek hátsó szándékok és félrebeszélések.

Ezt a könyvet ne vedd meg, hacsak nem akarsz mindenkivel szemben gyanakodni, ha megdicsérik az öltözéked, ha kedvesen odasúgnak valamit a füledbe vagy épp nyilvánosan tetszést nyilvánítanak feléd egy rendezvényen. 

Persze ha ismered a technikákat, akkor az is jó lehet, mert legalább felismered, de ahogy le vannak írva az esettanulmányok, inkább leszel túlzottan bizalmatlan, mint egy jól tájékozott nő, akit sosem vernek legközelebb át. 

Bocsi...ez most anti-könyvajánló lett. Még jó, hogy nem szponzorált tartalom....