Tudatos Nő

2018.dec.30.
Írta: TudatosNo Szólj hozzá!

Azt gondoltam nem tudok festeni, aztán...

 Aztán kiderült mégis. Csak nem feltétlen felel meg annak az elvárásnak, amit anno rajzórán teljesíteni kellett.

Egykoron, még általános iskolában volt egy rajztanárunk, aki természetesen osztályzással "büntette" a diákokat, hogy az ő ízlése szerint ki tud és ki nem tud rajzolni/festeni/szobrot agyagozni és hasonlók. Miért büntetés ez? Mert ez egy készségtárgy, de nem jelenti azt, hogy neked nincs hozzá készséged. Mert ilyen nincs. Vagyis nyilván gyakorlás kérdése, de nem arról van szó, hogy tök béna vagy és ne merjél ecsetet fogni a kezedbe, mert úgyis rossz lesz a végeredmény...Akkor miről is szól? A tanárodnak nem tetszik. De valójában kit érdekel, hogy amit alkotsz tetszik-e bárkinek?

 

Alkotni jó, alkotni öröm

Alkotni magadért kell. Nem magamutogatásból, nem azért, hogy milliókért eladd, hanem azért mert pihentet, mert kikapcsol, legyen az agyagozás, festés, pacsmagolás, gyöngyfűzés, varrás vagy egyéb kézzel végzett feladat. A közvetlen környezetemben is ismerek olyat, aki gyakorlatilag gyógyul folyamatosan azáltal, hogy alkot. Hol papírfonással, hol origamival, hol más kézműves foglalkozással időzik el és szemmel láthatóan jobb a közérzete. Érted? Ez a lényeg. Hogy boldogabb legyél. Hogy kiegyensúlyozottabb legyél. Hogy örömet okozz saját magadnak.

 

Minden így kezdődött....

Pár éve vettem egy festővásznat, mikor az első saját házunkba költöztünk, volt egy üres fal. Jó nagy vásznat vettem és egy pávát festettem rá. Mindenki szinte pár kivétellel tekegolyónak nézte...de míg készítettem olyan öröm volt bennem, hogy csuda. De mivel rosszallóan néztek az emberek rá: túl sötét, tekegolyó, nem értem azottmi??...és hasonló kérdések, elment a kedvem tőle. Meg időm sem volt rá no.

47583962_206928266805989_5708954108358288907_n.jpg

A renitens Páva...tekegolyó..."vagymiazott?"

#vteart

Idén újra festővásznat kértem a Jézuskától és hozott is négyet, úgyhogy nekiláttam a "szabadságom" alatt festeni, alkotni. De ma már nem érdekel, ki mit gondol a művészetemről :D Persze ha felhívna egy Galéria, hogy megvenné a képeimet csilliárdért, nyugodt szívvel odaadnám nekik, mondván festek én magamnak újat, legalább lesz hely megint a falon :D De persze a lényeg a pihenés, alkotás és semmi több. Azt festem, ami épp bennem van. 

Tudod mennyire jó dolgokat lehet festeni teljesen tudománytalanul? 

49440953_436231877195292_3429815893424110969_n.jpg

Őszi táj  #vteart

Sima temperával is működik, nekem semmilyen csilivili szettem nem volt hozzá...bár lehet látszik is rajta, de nem számít :)

Vagy az egész évben gyűjtögetett virágszirmok most új életre keltek!

47691127_119945292378702_4485302122076235906_n.jpg

Tavaszi rét - szárazvirágokból és kicsit megfestve #vteart

Egyszóval ha eddig féltél attól, hogy mit gondol rólad a világ, ha hármas rajztudással nekilátsz festeni, akkor itt az idő, hogy 2019-ben nekiláss végre önmagadért alkotni. Még van egy napod kiélvezni a félelmeidet, mint a megítéltetéstől való félelem, önszeretet hiánya és soroljam még?? Utána dobd el őket és láss hozzá önmagadért tenni. Bármit. Önmagadért alkotni. Önmagadért dolgozni. Önmagadért sportolni. Önmagadért gondolkodni. Önmagadért tervezni. Ez nem önzőség. Ha neked belül nincs semmi, akkor miből adnál kifele a családodnak, szeretteidnek, munkahelyednek? 

 

 

NagytakarításON: ahova tuti nem szoktál benézni

Évente párszor annyira szerencsésnek érzem magam, hiszen rengeteg időm van, hogy elkezdjem a legjobb dolgot: nagytakarítok. De nem akárhogyan! Kifejezetten az olyan pontok érdekelnek, melyek rendszeresen kívül esnek a nem mindennapi takarítás rendszerén.

Amikor a rend- és tisztaságmániások azt mondják, hogy bizony ők mindig mindent kitakarítanak és egy porcica sem lehet a házban, akkor halkan kuncogok egyet és úúúúgy megkérdezném tőlük, hogy az alábbi pár helyen mikor takarítottak utoljára?

 

1. Ágyneműtartók

Gondoltad volna, hogy a legtöbb rejtett por, a leginkább lehetséges penészesedési helyek az ágyneműtartókban (és nem mellesleg a nagy egybefüggő szekrények mögött) rejtőzik? Ha olyan a szoba, ahol meg tud ülni kicsit is a pára, akkor az tuti az ágyneműtartó és benne a legfinomabb télire elrakott tollpárna és tollpaplan. Vagy a pokrócok, régi plüssállatok és társaik. Így ha nem is naponta, de legalább évente 2-3× nem árt ezeket a helyeket is alaposan szétpakolni, szellőztetni, kitörölgetni, akár átmosni alaposabban. 

 

2. Konyhai páraelszívó

Kezeket fel! Ki az, aki nem csak kívül portörli, esetlegesen lezsírtalanítja a konyhai páraelszívót, hanem szétszerelve belül is kitakarítja, akár még új szűrőt is vesz bele időnként, ha elkoszolódik? Van egy sejtésem, hogy egy újabb gyenge pontra tapintottam, már ami a mániás takarítást illeti...Ha ennek nekiállsz, azért úgy készülj, hogy simán lehet egy fél napos tender is belőle, főleg, ha eddig még sosem takarítottad, mert a hidegzsíroldók királya is megküzd vele rendesen. 

 konyha.jpg

A konyhaszekrények kincseket rejtenek...mindenkinél

 

3. Kuka és barátai

Szintén elhanyagolt rész a szemetesvödör, a kislapát és a partvis! Bizony időnként ezeket is alaposan ki kell takarítani, vagy akár lecserélni (ha nem tisztítható), hiszen a legtöbb poratka ezeken a részeken tud megülni és minden egyes takarítással csak pusztán poratka-költöztetést végzel, nem kitessékeled őket a lakásból. Mosószeres, forró vízzel, akár fertőtlenítős vízzel is érdemes átmosni ezeket a gyenge pontokat. Ugyanígy a felmosóvödör, hiszen abban is meg tud ülni sok.

 

4. Konyhai szekrények

Az idei két ünnep között rámjött az ötperc és ugyan az egész nem nagytakarításnak indult, mégis az lett belőle. Az úgy kezdődött, hogy elveszett az egyik műanyag ételes doboz fedele...(nálunk is vannak tolvaj manók, akik éjjel félpár zoknikban, napszemcsikben hesszelnek műanyagfedelekkel a hónuk alatt...). A lavina elindult, mert szépen sorban kipakoltam az összes konyhai szekrényt, áttörölettem, a dobozfedeleket bepárosítottam a dobozokkal, átválogattam a nem használt konyhai eszközöket és a végeredmény egy szupertiszta konyha és egy garázsvásár lett. 

Gondoltad volna, hogy ha nekilátsz leltárt készíteni a betárolt élelmiszerekből, akkor simán csak a konyhaszekrényekben megbújó szárazbabból, konzervekből, száraztésztákból és hasonló jóságokból akár egy-két hétig is el tudnál lenni bevásárlás nélkül? Évente kétszer nekilátunk "elpusztítani" az ilyen rejtekhelyeken megbújó aranytartalékokat, ugyanígy a mélyhűtőben lévőket is rendre megfőzzük....

 

Szokták mondani, hogy az új és jó dolgoknak hely kell. Hát így most biztos talál valahol, hiszen akár hiszed, akár nem, több üres polcot is tudsz készíteni úgy, ha rendet raksz és kiszelektálod a felesleget. Ezért tartok én most virtuális garázsvásárt, ahol van fütyülős teáskancsó, nem használt laptoptáska (nyugi...ez nem a konyhaszekrényben lakott) és paradicsompaszírozó :D

Kommentben írjátok meg, nektek hány ilyen dugihelyetek van még, ami időszakos jelleggel, évente párszor nagytakarítás áldozata lesz :) Kíváncsi vagyok, ki az, aki még ennyire szeret takarítani :D

 

Riport: Érzéki csábítás a kelet misztikumának díszes köntösében

Érzéki csábítás a kelet misztikumának díszes köntösébe öltöztetve, színpadra alkalmazva. Ez a hastánc felszínesen. Kemény izommunka, sok-sok gyakorlás, balett alapokra épített intuitív koreográfiák és az önkifejezés művészetének elsajátítása. Ez az, ami jó esetben mögötte van. Azonban sokszor ez is kevés. A mestertanárnő professzionális tudásán, szakmai alázatán, maximális felkészültségén dől el a leendő hastáncos sorsa. Ha mindez exkluzivitással, kretivitással, hatalmas szívvel és lélekkel alkot egységet, az a magyar hastáncvilágban már fogalom. Ha emberi alakot ölt, akkor Szmolinka Eszter Mahasti nevet visel…

mahasti_transzos.jpg
Rengeteg cikk, interjú készült már a hastáncról, oktatókról, azonban mind a mai napig él a tévhit, fals megközelítés. Sokan tingli-tangli csípőriszálást, öncélú magamutogatást látnak csupán. És ez még a jobbik eset.


Tudni kell, hogy a hastánc egy rendkívül összetett és komplex mozgásforma, ami sokezer éves hagyományokra épül, szerteágazóak a gyökerei és ezáltal a jelenben is számtalan különféle stílusa létezik. Az arab országokon túl, a zsidó, az örmény, a cigány, de még a katalán térség kultúrájában is fellelhető az eredete. Táncolták férfiak, nők, termékenységi vagy épp rituális céllal. Sőt, egyes berber törzseknél mind a mai napig a szülést segítendő, körbetáncolják a vajúdó asszonyt. A hastánc a két világháború között, Egyiptomban, az orosz balett bevonásával nyerte el fokozatosan a mai színpadokon látott formáját, az Egyesült Államoknak, illetve Hollywoodnak köszönhetően pedig látványos show elemekkel gazdagodott.


Mint minden élő művészet, a hastánc is folyamatosan alkalmazkodik az aktuális trendekhez, így igazából nincs olyan táncforma, amellyel ne tudna fuzionálni. Sajnos azonban, egyre inkább elveszíti eredeti formavilágát, valódi küldetését. Nem mellesleg egy olyan táncról beszélünk, amit kellő alázattal, rengeteg gyakorlással mindenki képes megtanulni, ám korántsem mindegy, hogyan. A mennyiség sokszor a minőség rovására megy. Így amikor itt-ott találkozik egy laikus néző egy táncosnővel, nyilvánvalóan azt a konzekvenciát fogja levonni, amit az adott táncos személyisége, mozdulatai, előadása tükröz a számára. A valódi hastáncosnő sokéves gyakorlás, folyamatos tanulás és szakmai alázat nélkül nem áll színpadra. És ha már előadóművésszé vagy oktatóvá válik, a kemény munka ugyanígy folytatódik. A balett, a streching, a különböző erősítő gyakorlatok ugyanúgy részei a hastáncnak, mint a különböző nehézségű koreográfiák elsajátítása vagy éppen az eszközhasználat. Az utóbbit nézve nagyon nem mindegy, hogy a fátyol önálló életet élve egy libbenő kifejezőeszköz, vagy egy kellék csupán a táncos kezében… Hogy az előadott koreográfia egy erőltetett tornagyakorlatra hasonlít, vagy megtölti a táncot az élet, a lélek, a szív… És a példák a végtelenségig sorolhatóak. - válaszolja Eszter.

Mitől lesz valakiből jó táncosnő?


Ez nagyon sok tényezőtől függ. Természetesen van, aki könnyebben sajátítja el az alapmozdulatokat, szinte ösztönös tehetsége van hozzá. Ugyanakkor hiába profi a koreográfiája, ha nincs benne élet, nem közvetíti táncával azt, amit kell, nem fogja lenyűgözni a közönségét. A tánccal kommunikálunk, nem véletlenül van minden egyes koreográfiának címe, amely összhangban van az adott zenével vagy éppen a dobbal. Más esetben, egy kevésbé tehetségesnek számító leendő táncos, ha szorgalmas és nem győzöm hangsúlyozni, alázattal áll a művészethez, mindemellett képes bevinni a saját egyéniségét is, lényegesen nagyobb sikert fog elkönyvelni idővel. A folyamatos gyakorlás, órákon, workshopokon való részvétel elengedhetetlen, ahogy a versenyeken, gálákon, rendezvényeken való fellépés is, hogy kellő rutint szerezzen a táncosnő. Az aktuális trendekkel is tisztában kell lennie. Mint minden, a hastánc is teljesen kezdő szintről indul, és folyamatosan lehet haladni felfele.

Nyilván az sem mindegy, hol tanul a leendő hastáncos...

Én azt szoktam mondani, hogy mindenkinek más a stílusa, és idővel megtalálja a neki megfelelőt. Valaki csak hobbi szinten szeretne foglalkozni vele, és heti egy-két alkalommal úgymond örömtáncolni. A tánc, a hastánc különösen, rengeteg női energiát szabadít fel, és észrevétlenül átformál, pozitív irányba. Még hobbitáncosként is rengeteg pozitív hatása van. Külsőleg is, belsőleg is képes teljesen átalakítani, és egy olyan ugrásszerű, minőségi változást tapasztalunk meg, amire semmiféle más tánc nem képes önmagában.
Ha profi szintre szeretne fejlődni valaki, egy picit nehezebb a történet. Amikor 23 évvel ezelőtt a hastánc rabul ejtett, én pedig a nyelvész diplomámat félretéve elkezdtem az életemet ennek szentelni, semmilyen magyar szakirodalom nem volt fellelhető. A különböző angol, német és orosz nyelvű oldalakról kezdtem begyűjteni az elméleti információkat, szakmai anyagokat, és külföldi oktatók kurzusaira jártam, hogy valóban professzionális képzést kapjak. Bár már 20 éve tanítok, a tanulást a mai napig nem hagyom abba, ez luxus lenne. A jövő nemzedékét is nagyban támogatom ebben. 2005-től a Mahasti – Magyar hastáncintézetben elkezdtünk egy olyan integrált, átfogó képzést a leendő hastáncoktatók számára, , ami elméleti, gyakorlati és szellemi, lelki síkon is professzonális hastánc oktatókat képez.


A két kisebbik gyermekem születése pár év szünetet hozott ebben, de mivel hatalmas igény lenne rá, így ez évben ezt újraindítom. A képzés neve most már Hastáncoktatói Mentorprogram. Ez egy két éves, mindenre kiterjedő képzést kínál, és bízom benne, hogy ez a megújult forma is ugyanúgy rengeteg sikeres szólótáncost vagy stúdióvezetőt ad a világnak, ahogy a korábbi is. A kapuk még nyitva állnak, de a létszám limitált. A minőség a fő szempont, a mennyiség már ennek rovására menne. Mentorokkal, kiváló oktatókkal összefogva egy olyan tudást adunk át a leendő hallgatóknak, amit másutt nagyon nehezen, rengeteg év alatt szereznének meg. Ráadásul úgymond egy életre összekapcsolódunk, a végzett hallgatók kezét a jövőben sem engedjük el, és amennyiben igényt tartanak rá, segítjük őket az útjukon.

a4mxz6ba.jpeg


Mennyire beszélhetünk zárt világról?


Ez megint egy nagyon szubjektív dolog. Alapvetően a hastánc egy zárt, intim női világ. Egy kicsit a japán gésák szigorúan kőbe vésett, kemény szabályokon nyugvó szférájához hasonlatos, bár a gésa fogalma is olykor pejoratív színezetet kap a laikusok szemében. A hastánc ugyanígy az ősi kultúra része, ám tény, hogy a távol-keleti porcelánvilággal ellentétben a mi táncunk finoman erotikát közvetít. Nem kínál, közvetít. De, mint említettem, a gésavilággal szemben hazánkban sajnos nincs külön jegyzett szövetségünk, amely lefektetne egy bizonyos szabályrendszert. Ez persze azt eredményezi, hogy tulajdonképpen bárki, bárhol, bármikor nyithat stúdiót vagy léphet fel ott, ahol szeretne. Nyilván megvan ennek a pozitív oldala, hiszen mindenki számára adott az érvényesülés lehetősége. Ugyanakkor több a hátulütője, hiszen pontosan így hígul fel a hastánc autentikus világa, és válik sokak szemében kommersz divattánccá. Ezért is tartom fontosnak az általam jól bevált kezdeményezést, a hastáncoktatói mentorképzést, amely összefogja ezt a nagyon is szerteágazó világot, és egy valóban minőségi tudást biztosít. - mondja Eszter


Ha már szerteágazó… Egyáltalán követhető, észben tartható az a rengeteg féle stílus?


Megvannak a szigorú alapritmusok, melyektől eltérni nem lehet, a táncnak és a kellékeknek, kosztümöknek ezekhez kell alkalmazkodniuk. Adottak a stílusok is, amik, ha nem fúzióról beszélünk, szintén megkövetelik a maguk szabályait. Például egy saidi táncot, amit hagyományosan bottal táncolunk, kizárólag zárt ruhában, speciális fejdísszel lehet előadni, megtartva a tánc kötelező alapmozdulatait. A játékosság és az egyéni stílus bevitele már a táncosnőn múlik. Egyre inkább kedveltek azonban a fúziók, amibe az égvilágon minden táncstílus keveredése belefér, bár sok vita zajlik manapság arról, hogy ezeket mennyire nevezhetjük hastáncnak. Napjainkban az egyik legkedveltebb és leglátványosabb színpadi szólótánc a mejance, ami szinte egy egyszemélyes táncszínháznak felel meg. Aki ezt érdekfeszítően, eredetien, lélekkel, szenvedéllyel és tökéletes technikával tudja előadni, az az én szememben igazi profinak számít.


A stúdiód védjegye a „Szívvel-lélekkel”. Miért?


A tánc szerelem, amit csak szívből lehet csinálni. Ha repdesünk az örömtől, akkor azért, ha fáj a szívünk, akkor meg amiatt táncolunk. Ha nincs benne a szívünk, nem tesszük bele önmagunkat, üres csigaházról beszélünk. A tánccal kifejezzük örömeinket, bánatainkat, elsírjuk benne könnyeinket vagy világgá kiáltjuk mozdulatainkkal a boldogságunkat. Lélek nélkül pedig semmi nincs. Ez nálam egyfelől jelenti a mentoráltjaim, hallgatóim közötti kölcsönös tiszteletet, egymás segítését, támogatását. Másfelől én mindenkit külön-külön személyreszabottan oktatok, figyelembe véve a táncos adottságait, temperamentumát, személyiségét. Semmi sem kötelező, de minden lehetséges, ami nálam tökéletesen működik. A hallgatóimmal rengeteg fellépésre hívnak, ezen kívül minden évben megszervezem a hazánkban egyedülálló nemzetközi páros- és csoportos hastáncversenyt. Az év végi gálánkon a táncosaim számot adnak az év közben szerzett tudásukról, a szintén minden évben megszervezett hastánc- és jógatáborra pedig már év közben elfogynak a helyek. A profi fellépő csoportommal pedig rendre a nemzetközi élmezőnyben vagyunk.


Sosem pihensz , nagyszerűen lavírozol a család, három gyerek mellett, és mindig új tervet kovácsolsz…


Kell ez a multitasking, másképp nem megy. Szerencsére mindig is tudtam, tudok egyszerre többfele figyelni úgy, hogy maximalista lévén a tökéletességre törekszem. Hibázom, mint mindenki, saját magam legnagyobb kritikusa vagyok. De addig nem nyugszom, amíg nem azt adom ki a kezemből, amit szeretnék. Rendszeresen képzem magam, versenyeztetem a tanítványainkat külföldön és itthon, zsűrizek és szponzorálok is. Sok energiát fordítok (és ezzel a stúdió táncosai is) a különböző jótékonysági rendezvényekre, a nehezebb sorsú nők támogatására különböző módokon.
Sajnos mindent én sem tudok elvállalni, a túl sok már a minőség rovására menne. Jelenleg a Hastáncoktatói mentorprogramon dolgozom, és tervben van egy másik szívügy-projektem és régi álmom újraindítása is - egy egész estés táncszínház megszervezése, kivitelezése még nagyobb volumenben, mint eddig. Emellett táncolunk és versenyzünk és fellépünk. És élvezzük, hogy nők vagyunk. Nők, egy picit kemény és nyers világban. Vállaljuk nőiségünket, szenvedélyünket, érzékiségünket. Mindezt természetesen szívvel-lélekkel. Mert másképp nincs értelme semminek.

 

mahasti_piros_vadaszfoto.JPG

Öröm számomra mindig az az alkalom, akikor szemtől-szemben állok olyan nőkkel, asszonyokkal, akik szendevélyből végzik hivatásukat, gondoskodnak családjukról, akár egyszerre. Eszter is számomra egy ilyen különleges ember. Rengeteg bensőséges beszélgetés volt már közöttünk és ahogy már neki is ígértem, egyszer összeszedem bátorságomat és biztosan ellátogatok hozzá legalább egy órájára is. 

 

Ha kedvet kaptál hastáncolni, ahogy én is, akkor az iskola elérhetőségeit itt találod:

Hastánciskolájának oldalát IDE KATTINTVA éred el.

Facebook oldalát ITT ÉRED EL.

A fotók a Mahasti Hastánciskola tulajdona. Nem szponzorált tartalom.

Orosz Orsolya vendégriportja

Kinél lesz a karácsony? Kezdődik...

Minden évben eljön a pillanat, amikor idegesen mindenki azon dolgozik, hogy NEKI ne kelljen kimozdulni karácsonykor, viszont mindenki más hozzá igazodjon. Volt év, amikor ez már októberben útra kelt nálunk, idén finomabb, november vége van. A vége mindig az, hogy "mi miért nem akarunk mindenkit körberohangálni ajnározva a szeretet ünnepén?"

A munkánkból adódóan heti 2-3 napot utazunk, vagyis mire jön a karácsony, annyira kifáradunk az állandó rohangálástól és idegen ágyakban alvástól (ezt ne értsd félre, könyörgöm), hogy pont karácsonykor nem hiányzik az a lelki hadjárat, hogy "és ide miért nem jöttök?".

Kezeket fel, aki hasonló cipőben jár! :)

Ugye, hogy ugye? 

 

karacsony.jpg

Ahogy nő a család, egyre többfelé "kell" menni. Az egész karácsony már régen nem a szeretet ünnepéről szól, hanem arról, hogy "menni kell", "ajándék kell" és mindezt rohanva, nyűglődve, ajándékokért sorban állva és általában felesleges és idióta ajándékokat kapva, melyeket műmosollyal veszel át, hiszen tökre nem örülsz neki. Ismerős ez is ugye? 

Nőként az a teher is általában ránk hárul, hogy csinosan legyünk és kipihenten felöltözve, de előtte főzzük már le a teljes családi menüt, mert mégis mi vagyunk a konyhatündérek, nemde?

Pár évvel ezelőtt, amikor férjemmel összejöttünk és még nagyobb távolságokba kellett menni ünnepekkor, kitaláltam, hogy mi lenne, ha vetésforgó lenne. Évről-évre beosztani, ki vállalja be a család vendégül látását, igazságosan, mindenki szépen sorba (már akinél van annyi hely persze, hogy leüljön 10 ember legalább, plusz két rohangáló gyerkőc). Ez igazán igazságos megoldás lenne: mindig van aki nincs leterhelve az utazgatással, mindig van vki, aki bevállalja a főzést, de nem arról szól, hogy egy helyen van mindig mindenki és hozzájuk igazodik másik 10 ember, függetlenül attól, hogy épp tüdőgyulladással vagy anélkül, hulla fáradtan vagy makkegészségesen, de rohan és bevállalja a sokszor 300 km-es utazgatást is. 

Lassan 5 év is eltelt, de ezt az igazságos verziót senki nem akarja magáénak tudni. Vannak, akik megrögzötten ragaszkodnak ahhoz, hogy márpedig csak és kizárólag náluk lehet a karácsony. Vannak, akik már októberben elkezdik a lelkifurdalás-keltést, hogy "nem szeretsz, ha nem jössz", "legyél rá tekintettel", "tudnod kéne, hogy..."...és ezek rengeteg variációja. Mi lesz a vége? Mindenki mérges mindenkire, hogy miért "neki kell mennie", de senki nem akar normálisan senkihez alkalmazkodni.

Míg élt a nagymamánk, addig masszívan élt a rendszer, megdönthetetlenül, hogy dec. 25-e az ÖVÉ. Jól olvasod. Az övé, ha akartad, ha nem. Ha a ritkán látott rokonod pont nem ért rá, az akkor is elrakhatatlan volt 25-éről, mert az jár neki. A hadjárat, hogy mindenki tudjon róla, hogy a dec. 25. az övé, már nyáron elkezdődött. Először csak finom kérdésekkel, majd a dátumhoz közeledve egyre agresszívabb marketinget bevetve. Ember legyen a talpán aki mást mert ötletként felhozni. Ugyan a mama nem él már, de a hagyomány a karácsonyért való verekedésben megmaradt. Stabil elvei vannak mindenkinek, hogy "hogyan szívassuk a másikat". 

Közben tudod nagyon jól, hogy a renitens napig kitart a hiszti és esélyed sem lesz más megoldást találni, minthogy bármennyire is fáradt vagy, beteg vagy, menned KELL, mert különben hiszti van, lelkifurdalás keltés (ha "kell, akkor ne legyen, mert a karácsony nem kell kérdése...." és így tovább), és a vége az, hogy Te vagy a hálátlan, aki nem szeretsz senkit, mert nem akarsz mások madzagján rángva karácsonyozni, mikor egy dologra vágysz: aludni, teázni a kandalló előtt, összebújni a szeretteddel, férjeddel, gyermekeddel és élvezni a SZERETET ÜNNEPÉT, ajándékmentesen, megterhelő menü-végigevés mentesen (mert meg ne sértsd a másikat, hogy nem eszed meg, amit főzött), utazgatás mentesen és rengeteg olyan beszélgetéstől mentesen, ami alapjáraton is sok, nemhogy egyszerre egy napba zsúfolva.

Kíváncsi lennék, kinél hogy zajlik a karácsony...másnál is él ez a rendellenes háború a karácsonyi napokért?

Black Friday? Ne vedd be...tudatosan

Az elmúlt napok (hetek?) a Black Fridayról szóltak és az esztelen vásárlásról. Biztos nem leszek népszerű, ha azt mondom, hogy normális ember nem megy bevásárlóközpontba ilyen alkalmakkor, hiszen azon kívül, hogy lehetetlen parkolni, még egymást tapossák is az emberek a boltokban, hogy megvegyék az újabbnál-újabb rucit, ami aztán a szekrény hátuljában végzi, mert felpróbálni  esélye sem volt a kígyózó sorok miatt. (Most ez olyan, mint ha széllel szemben....)

Ne kövezzetek meg, de pénteken sikerült bemennem egy plázába és egészen jó darabokat vásárolni, viszonylag tömegmentesen. De ha azt mondom véletlen, akkor hidd el, hogy az is.

A kérdéses napon úgy alakult, hogy kiszakítottam a nadrágom elég látványos helyen és nem volt nálam több egész hétvégére, így kénytelen voltam bemenni menet közben. Már péntek délelőtt rengetegen voltak a plázában, alig bírtunk parkolót találni. Az emberek nem dolgoznak ilyenkor véletlen?

A legtöbb pénztárnál mi a 5-10-ek voltunk, ami péntek munkaidő lévén sok. Nekem még volt szerencsém fel is próbálni, amit vettem, de akik már később érkeztek, azoknak a vakszerencse lehet a megoldás, vagy jó, vagy nem. Már így is 10 percet vártam a próbafülkék előtt.

Biztos Te is láttál már olyat, hogy alapáron van egy kütyü, majd felárazzák, hogy erre a szuper hétvégére visszavigyék az árát a megszokottra.

A Black friday általában egy átverés. Vagy a túlárazás miatt, vagy azért, mert ilyenkor mindent el lehet adni és azt is "megvetetik" veled, amit alapesetben nem vennél meg. 

Ennek is van egy pszichológiai háttere.

Ha valamit megkaphatsz látványosan olcsóbban, mert ráírják, hogy most -50%, akkor égő vágyat fogsz érezni, hogy megvedd. Ha kell, ha nem. Annak ellenére, hogy sokszor teljesen tisztában vagyunk egyes termékek alapárával, ilyenkor valamiért elveszítjük (na nem mindenki...) az ítélőképességünk és azonnal bekapcsol a gomb: dejóóóó, léccci, akarom. 

Ha tudatosan vásárolsz, akkor nem azért veszel meg valamit, mert akciós. Nem tolongsz órákat a boltokban és még többet parkolót keresve, mert tiszteled magad és az idődet annyira, hogy máskor veszed meg és nem ilyenkor, mikor ezren vannak ugyanazért a "kacatért".

Nagyon jó példa erre az Outlet-ek világa. Egy időben, mikor bejött a köztudatba, hogy lehet Outlat-áron vásárolni nagy márkákat, én is előszeretettel kocsikáztam ki a főváros melletti komplexumba, hogy megvegyem a kedvenc G#ox cipőmet olcsóbban, vagy a Tri#mph melltartót. Nade, amikor megláttam, hogy jóformán ugyanannyiért van minden kedvencem, csak a felárazott ár áthúzva és a megszokottra leakciózva, akkor rájöttem, mennyire balek vagyok, hogy bevettem a reklámfogást. 

Ha kiszámolod, hogy hány olyan ruha/cipő és egyéb dolog van a birtokodban, ami valójában sosem használt és felesleges, akkor rá fogsz jönni, hogy palira vettek. Megvetted, de sosem hordod. Konyhai eszközök között is guberálhatsz, biztos lesz pár olyan eszköz, ami hangzatos volt és érted kiabált a polcsorok közül, de valójában, ha eddig meg tudtál késsel tisztítani egy fokhagymát, akkor semmi szükséged nem volt egy professzionális fokhagymatisztítóra. Az 5. sótartó is felesleges - ne is kérj karácsonyra, biztos valakitől fogsz kapni. Mi tavaly közel 3 db-ot kaptunk. :) Szóval ha megnézed, hogy valójában mire van szükséged, akkor kiderül, hogy Blekfrájdéj vagy glamnap, végeredményében nincs szükséged semmire, csak barátokra, szerető családra, értelmes időtöltésre, egy jó könyvre, meleg otthonra és finom élelmiszerekre.

Érted már?

 

 

Modern kapcsolatbontás - letiltalak Facbookon

Érdekes tendencia már, hogy míg régen ha valakivel konfliktusa volt az embernek, akkor megbeszélték, rosszabb esetbe összevesztek, majd egy ideig nem beszéltek. Idővel kibékültek és ment az élet tovább. Manapság ez teljesen átalakult. Olyan felszínes emberi kapcsolatok vannak már, hogy sokszor nem is tudod kiben bízhatsz, ki-kivel van valójában és most még nem is a pletykálásról van szó, hanem csak pusztán a face-to-face emberi kapcsolatokról. 

A színfalak előtt mindenki nagyon szereti egymást, majd észreveszed, hogy letilt facebookon. Ez egy modern módja a kapcsolatok megszakításának. Ez egy érdekes dolog. Egyik barátnőm összeveszett a barátnőjével és elmondta, hogy hát ő ezt úgy oldotta meg, hogy letiltotta facebookon. Kérdeztem, hogy miért nem beszélte inkább meg vele? Mert így könnyebb volt, mondja. Értem...mármint nem, de próbálom érteni.

Érdekes dolog ez. Van pár barátnőm, aki ezerrel társkeresőzik és amint vége egy kapcsolatnak - legyen az bármilyen szinten vége, letiltja a srácot. Miért? Régen, míg nem volt ennyire divat a közösségi platformokon élni a magánéletet, addig nem volt hol letiltani. Sokszor el sem tudtad az illetőt kerülni. Muszáj volt megbeszélni a problémákat, mert egy közegben élsz a másikkal. Ráadásul arról nem beszélve, hogy az emberi konfliktusok tizede a valós, a többi valami félreértés vagy szemtelen pletyka áldozata csupán. 

suttogo.jpg

Hogy mi áll a háttérben?

Az esetek többségében gyávaság és önbizalomhiány. Azért gyávaság egyfelől, mert nem merik az emberek megbeszélni a problémáikat másokkal. Kerülik a konfliktust, félnek attól, hogy mivel az egyik félnek más a véleménye, akkor abból már vita lehet. 

Önbizalomhiány azért, mert ha valakinek nincs helyén az önértékelése, akkor el sem hiszi, hogy a hibái ellenére szerethető lehet. Ezért érzi úgy, hogy ha vitába keveredne (ami szintén sokszor téves elvárás, mert nem biztos, hogy egy félreértésből vita lesz), akkor alulmaradna.

Akármennyire az a tendencia, hogy gombamód szaporodnak a bloggerek, blogok és influencerek, valójában egy arctalan világban kezdtünk el élni. Névtelenül bárkire ráírunk, hogy amit csinál rossz, nincs felelősségérzet és lelkiismeret se, mert a közösségi oldalakon sem feltétlen van fent mindenki eredeti névvel és arccal. Így könnyű kritikát írni, véleményezni, megfigyelni bárkit bárhol.

Az arcukat egyre kevesebben vállalják és a valódi arcot még kevesebben. Mindenki követ mindenkit, mindenki tudni vél mindenkiről mindent, mégis hanyag barátságok, laza kapcsolatok és arctalan beszélgetések tömege zajlik a világban. Ezért ne is csodálkozzunk, ha a felszínes barátságok úgy érnek véget, ha egymást letiltják a felek és nem akarnak megoldani konfliktust. Lehet valójában nem is ismerték egymást. 

Így alakul ki az irigykedés is...vagy a boldogságféltés...egy valódi barát nem irigykedik rád...Sokáig én is azt gondoltam, hogy ez nem igaz, de az élet visszaigazolja ezt, hogy akit barátnak gondolsz sokszor nem az.

Érthetetlen ez számomra, mert más az én (mi) mentalitásunk. Mi vállaljuk magunkat, vállaljuk az arcunk, nevünk és azt is, ha valamiről más a véleményünk. De ezzel kevesen vagyunk így. Jó lenne egy őszinte világ már, amikor embereknek valódi kapcsolataik vannak, valódi értékekkel és vállalva gondolataikat egymás felé is. Ahol tudnak beszélni egymással és egy kapcsolat nem két kattintáson múlna, vagy sem.

Karácsonyi ajándékdömping - avagy a megint mit vegyek?

Ahogy közeledik a karácsony, telnek meg a bevásárlóközpontok, jönnek arcunkba az idióta rénszarvasos pulcsik, amit a fene tudja valójában ki hord? Én még senkit nem láttam mikulásos zokniban, vérciki rénszarvasos pulcsiban flangálni télen se, szóval a pénzköltési vásárlási láznak nem hogy nincs vége, de egyre erősebb. Vajon ez meddig fokozható?

Ma egy cég hívott, hogy azért választott minket (juhúú, itt a reklám helye), mert mi kistermelők vagyunk, hazai élelmiszert gyártunk és itt jön a lényeg: elegük lett az idióta és unalmas reklámajándékokból, amit valójában senki nem használ, igazán nem is örül neki és speditőr-naptárból is kap irodánként mindenki legalább kettőt, így még ez is a hasztalan céges ajándékokhoz tartozik már. 

Ez már egy fejlődés...de mikor jön ez el a magánszemélyek világába is, hogy nem akar valójában hasztalan dolgot venni karácsonykor?

A hasztalan termékek sora végtelen: 20×-edik standard bögre, személytelen kacatok és továbbajándékozott ajándékok.

czakopiac.jpg

Évek óta sportot űzünk abból, hogy csak kézzel készült ajándékot adunk családon belül és kívül is. Eleinte UFÓ-k voltunk, most már kezdik érteni a barátok, ismerősök és a család is, hogy mi nem veszünk sótartót, tányért (kétszemélyre egy 6-személyes családnak :) ) vagy kulcstartót és egyéb furaságot. Zárójelben megjegyzem a tányér és bögre nálam akkor számít kivételnek a hülye ajándékok listáján, ha az kézműves és valójában van személyes kötődése. Ilyen pl. Szizi Művek porcelánjai, aki személyes ajándékokat készít, vagy ott a Gyurmacsodák, akik szintén finnyás gyerekeknek okoznak örömet a személyes bögréivel. 

Marketing és piaci tendencia, hogy az arcodba tolják vegyél méééég valamit. A másik pszichológiai hatás, hogy azért KELL ajándékot venned, mert Te is kapsz és mit gondol a másik? Hát nem vehetsz neki olcsóbbat, kevesebbet, stb...Ez minden mindennel összefügg. De ha már veszel valamit, akkor vegyél hasznosat, vagy finomat, vagy személyeset. 

Ha elfogadsz egy jó tanácsot, akkor nem azzal foglalkozol, hogy egy ajándéknak mi az ára, hanem inkább azzal, hogy akinek veszed, az valóban örüljön neki, személyes legyen és szeretettel add. Az ajándékozás legnagyobb baja, hogy nem szeretettel gondolva vásárolunk ajándékot!

Hogy néz ki egy ajándékbeszerző körtúra általában? Mindenki kb. idegbetegen tolong a plázában, hogy neki is jusson még valami valamelyik "blekfrájdéjen", vagy a dec. 23-án fáradtan, munka után berongyol szintén a plázába és összevásárol mindent, ami még maradt és otthon eldönti kinek mi lesz. Vagy a még rosszabb: bemegy a multiba, megveszi a standard ajándékcsomagokat és így szinte biztos lehet benne, hogy nem ő lesz az egyetlen, akinek az ünnepek végén legalább 5 csomag tusfürdőcsomag lesz a szekrényében legalább egy általa nem szeretett dezodorral karöltve. 

Hát nem lenne egyszerűbb, ha szívből jövő ajándékot választanál, akár icipicit is annak, akit valóban szeretsz? 

Próbáld ki...megéri...hosszútávon biztosan, mert senki nem vágyik a rokonaid között rénszarvasos pulcsira és tökciki vetkőzősbögrére (komolyan...kaptam ilyet...???), és sótartóra (a meglévő 10 darab mellé). 

 

Karácsonykor látogass ki olyan kis piacokra és vásárokba, mint pl. a Czakó kert szombati piaca vagy a Kiskertpiac kispiaca. Van minden, hangulatos, forralt borral, vidám árúsokkal, személyes ajándékötletekkel. Nem kell tülekedned, jó hangulatban vásárolhatsz, akár barátnőddel együtt, aki nem mellesleg simán kiválaszthatja veled közösen mire vágyik. 

 

 

HYGGE: Vagyis élvezd az életet télen is - ajánló

Ahogy közeledünk a télbe  - bár még napközben az Indiánynyár van velünk, egyre többet gondolunk arra, hogy milyen jó is esténként bekuckózni a meleg zokniban, takaróval egy fűszeres csokoládéval  a kezünkben egy jó könyvet olvasni. Hallgatni, ahogy ropog a tűz  és élvezni az ízek és aromák adta fenséges élményt.

teli_fuszer.jpg

Ennél csak az az élvezetesebb, a mindezt olyan alapanyagokból teszed, ami kifejezetten a Te szád ízére lett megalkotva. Erre találtuk ki ezt a workshopot, hogy valódi fűszerekkel és teákkal , mézzel és csokoládéval találkozz, ismerd meg őket és személyre szóló ajándékokat készíthess belőlük.

reklamws.jpeg

A jó hír az, hogy még tart az Early Bird ajánlat, úgyhogy november 10-ig kedvezményesen tudsz hozzánk csatlakozni, hogy átérezd ezt a feledhetetlen élményt a gasztronómia világában, hogy később otthon is részese lehess ezeknek a fenséges ízeknek.

Early Bird jegyekért katt. ide: https://tixa.hu/unnepi-gasztroajandekok-workshop

Várunk szeretettel!

HOL? 
URBAN FOOD Budapesten az Attila úton

MIKOR?
2018. november 24-én

A jó hangulatért mi felelünk, a tökéletes szendvicsekért és kiszolgálásért Balázs az Urban Food tulajdonosa, Neked csak magadat kell hoznod 

Ki tart velünk? �‍♀️�‍♀️�‍♀️

Flowban lenni

Mit gondolnak rólad? Erről volt szó korábban és arról, hogy ez mennyire képes befolyásolni azt, hogy mit teszel és mit nem mersz megtenni.Ennek egy része a megítéltetéstől való félelmen gyökerezik, másik része a komfortzónából kimozduláson alapszik.

Ha gyakran hallod vagy használod a kifejezést, hogy „ez itt nem szokás“ vagy „és mit fognak róla(m) gondolni, ha ezt és ezt teszem“, akkor megbéklyóz a tehetetlenség nagyjából örökre...vagy addig, míg ezt nem oltod ki magadban. Van egy nagyon érdekes része még ezeknek az önkorlátozó tényezőknek. Egyike a kreativitástól való félelem. Persze minden ilyen félelmen alapszik, de a kreativitás az, amivel már szinte születni lehet. Mindenki kreatív. Egy darabig. Utána szinte kiölik belőle, hiszen „ez itt nem szokás“, meg jön még számos olyan jelző, amit jobb nem is leírni. Amikor egy gyermek kreatívan alkot, az felfogható egy meditációnak is.

 workshop.jpg

Biztos emlékszel rá, amikor olyan dolgot csináltál (legyen az kézműveskedés vagy éneklés...), hogy észre sem vettem sem az időt, sem a teret körülötted, csak Te voltál és az a bizonyos teremtés, alkotás. Ez az a FLOW állapot, amikor azt teszed, ami belülről, szívből jön. Ha józan ésszel belegondolsz: Ki szólhat ebbe valójában bele? Ki mondhatja azt meg, hogy csináld vagy sem? Van egy vállalkozói csoport, melyben igen sok a kézműves nő és férfi vegyesen. Régóta figyelem, hogy és mint kommunikálnak. Szebbnél-szebb munkák jönnek ki a kezük alól, mégis olyan félve teszik ki közszemlére, hogy az ember sokszor azt hiszi, hogy csak viccelnek. De sajnos nem. Amikor kreatívan alkotsz, legyen az bármi, akkor egy nagyon fontos dolog van: neked tetszen. Senki másnak nem „kell“, hogy tetszen, amit készítesz.

Ha innen indulunk ki, akkor ha bárhol felrakod, hogy lám, ezt készítettem, akkor miért érdekes az, hogy ki mit mond róla? Neked tetszik? Szuper! Alkotás közben a FLOW állapot jelzi azt, hogy jó helyen vagy. Megérkeztél. Most, amikor ezeket a sorokat írom - mivel szeretek írni, én is FLOW-ban vagyok. Ha valaki szereti a munkáját, legyen az kézműves, szakács, író vagy bankár, akkor ő is tud úgy dolgozni, hogy munka közben ugyanezt érzi.

Az ilyen pillanatok azok, melyek mutatják, hogy jó helyen vagy. Jó helyen vagy, mert azt csinálod, amit szeretsz. Jó helyen vagy, mert alkotsz és ezzel értéket teremtesz. Nincs olyan, hogy mindenkinek jó vagy. Jó vagy önmagadhoz mérten, önmagadért. Jó lehetsz a vásárlóid egy részénél, de nem lehetsz jó mindenkinek. Lesznek kollégák, akik szeretnek és lesznek, akik nem. Nem lehetsz jó mindenkinek. Ha mindenkinek jó akarsz lenni, akkor az első dolog, ami kiveszik majd a munkádból, az a kreativitásod és Te magad.

Elkezdesz másoknak is megfelelni azonkívül, akiknek már megfeleltél. Így volt ez nálunk is. Élveztük a tésztakészítést, mert hatalmas örömet adott az alkotás maga. Majd egyre több megrendelés, egyre komolyabb „fegyverzet“ kellett hozzá és figyeltük a piacot is. Egyre szélesebb körben szolgáltuk ki az igényeket. De mi volt ezzel a gond? Már nem alkotás volt, hanem munka. Rá kellett jöjjünk, hogy vissza kell térni az alkotás fázisába ahhoz, hogy élvezzük azt, amit csinálunk.

Mindennek van tanulópénzze, de ha tudatosan odafigyelsz az érzéseidre, miközben dolgozol, alkotsz, akkor hamar rájössz mi az, amit szeretsz valójában. Mi ebből a tanulság? Tiszta szívvel és lélekkel dolgozz, azt, amit szeretsz is valójában. Ne erőlködj, ne

Tűzifát gyűjtünk rászorulóknak! Csatlakozz Te is!

Igen, jól olvasod, de előre szólok, ezért nem kell erdőben hajolgatnod, majd a hátadon elcipelned a tűzifát a szegényeknek. Komolyan...ez egy online felhívás.

Itt ülök a melegben, ropog a tűz a kandallóban, dolgozom a laptopon és nagyra törő álmokat dédelgetek, miközben többen is a legalapvetőbb emberi szükségletekben szűkölködnek, mint pl. a meleg otthon. 

Míg én azon aggódom, a férjem vajon megfázik-e kint a kertben egy szál pulcsiban, addig én a meleg szobában laptopozok...jó, nem lustálkodom, vagy játszom...dolgozom én is. De más ugyanezt a hideg szobában teszi.

A Kertportál magazinom az elmúlt 4 évben minden ősszel egy nagyszabású felhívást tesz közzé, vagyis megnyitjuk a rászorulók előtt a Facebook felületünket és lehet bátran a felhívás alatt tűzifát kérni és kapni. A kampányunk több médiafelületnek is megtetszett már, így kerültünk bele megyei hírlevelekbe vagy más sajtóorgánumokba. 

Egy kedves riportot itt olvashattok velünk, az értékesötletek.blog.hu szerzője, Major Zsuzsanna "riportolt meg" minket.

De ha az eredeti felhívásra vagy kíváncsi, akkor itt is elérheted:

44057317_1760366560727920_160065730245558272_n.jpg

Te is szeretnél ebben részt venni? Akkor kattints a felhívásra, rögtön eljutsz oda, ahol megteheted felajánlásod, vagy kérheted a tűzifát. 

 

Miért jó ez nekem vagy neked? Elmondhatod, hogy ma is tettél valamit embertársaidért. Felelősen döntöttél, hogy nem kidobod a háztartásodban feleslegessé vált faanyagot, hanem jótékony célra használtad fel. Nem kell ezzel kérkedni, hanem csak megosztani másokkal, amiből neked több van. Ennyire egyszerű. Ez nem politika, nem marketing, nem imázsépítés...a jótékony ember nem kérked. Csak ad. Anélkül, hogy feltétlen elvárna érte valamit.

Te mit adtál már jótékonyan oda rászorulóknak, hogy nem vártál el érte semmit?