Tudatos Nő

2020.jan.14.
Írta: TudatosNo Szólj hozzá!

Luxus vagy ésszerű döntés: új kényelmi gép a házban

Ha kb. 15 évvel ezelőtt megkérdezte volna az ismerőseimet, akkor luxus dolognak vagy épp sznobnak nevezte volna azt, akinek szárítógépe van, mosogatógépe vagy egyéb olyan mindennapi háztartási dolgot helyettünk elvégző eszköze van, amit a "jó háziasszony magának megcsinál". Ilyen a robotporszívó is, az önjáró fűnyíró...de sorolhatunk itt bőven egész litániát is. Ahogy egyre stresszesebb és feszítettebb az élettempó, úgy kezd minden háztartásba begyűrűzni ezen eszközök birtoklásának vágya.

Pár napja tartottam egy tanfolyamot, melyben az időmanagement is fontos téma volt. Szóba is került egy kisüzemi kutter/daráló, mely pillanatok alatt képes feldolgozni minden zöldséget, de még egybe a fejeskáposztát is. Mikor elmondtuk, hogy kb. 180ezerbe kerül, akkor felhördültek a népek, hogy innye no de drága. 

Drágáim...az a drága, ha hetekig ülsz egy paprikás láda felett és aprítasz és aprítasz....Na az drága, még akkor is ha, csak minimálbéres órabért számolsz magadnak.

Ugyanígy a mosó-szárítógép esete, hogy lehet persze, hogy drága, meg 4 órás egy sima natúr program benne, de no...Nem kell teregetni, nem kell vasalni, nem szívod a párát a lakásban, nem kerülgeted sokszor napokig a szárítót a nappaliban...Igen, a kényelem csodákra képes. És ebben a pár órában történik meg a csoda: tudsz mással foglalkozni. Gyerekkel, családdal, kutyával és macskával, a vállalkozásoddal, ügyfelekkel, barátokkal és ki tudja még mivel. Mondjuk önmagaddal.

Abban a korban, amikor az énidő a luxus, akkor az énidődet növelő gép nem luxus. Jó...nem vágják ingyen senkihez. De ha megengedheted magadnak, akkor gondolkodj el rajta, hogy melyek azok az eszközök, amivel a mindennapjaidból akár csak 15 perceket is de visszanyersz általuk.

Orvosi távdiagnózis - 2. rész: A jó oldal

orvositavdiagnozis.jpeg

Sokat gondolkodtam, hogy megírjam-e a fejleményeket, mert mégiscsak az embernek a betegsége magánügye, de amikor szemrebbenés nélkül lehipochonderezik és köszvénydiétázzák az embert, mikor közben a terheléses vérképeredményen ott fityegett minden a hormonokkal együtt, amit észre kellett volna venni....nah.

Nem vagyok orvos, fitoterapeutának és aromaterapeutának tanultam, ezért részben belelátok a dolgokba még akkor is, ha nem praktizálok. Nade...itt jön a csavar.

A múltkori cikk nagy port kavart, rengeteg kardiológus írt rám, hogy segít, még a megyei kórházigazgató is, aki nem mellesleg elrendelt egy vizsgálatot az ügyben és felajánlotta teljes segítségét kardiológusként. Mire a levél megjött, már megjártam magánban, de hívtam, hogy azért megköszönjem neki. Sajnos nem értem utol, ezúton is köszönöm a hozzáállását a kórházigazgatónak.

Független, ismerősökön keresztül egy elképesztően nagy tudású és hozzáértő, kedves doktornőhöz sodort az élet endokrinológián, aki rögtön felfedezte az inzulinrezisztenciát, elmagyarázta, hogy bizony minden eddig probléma ebből adódik, kaptam részletes magyarázatot a vérleleti eredményhez, szóval a megkapott gyógyszerrel és diétával belevágtam a kezelésbe. Végre megtudtam mi az alapbetegségem és minden bajom forrása.

Hogy miért kellett ehhez végigélnem egy brutál toxémiás, hellp-szindrómás majd tragikus terhességet, ahol minden látszott már, mégsem történt semmi, közben miért jártam a hadak útját orvosról-orvosra, majd a hozzánk közelebb  eső nagyobb város háziorvosától a minden rendben van, nyugi, csak biztos pánikbeteg, a férjem is megijed mindentől, hát igen az EKG nem a legszebb, de hát nincs semmi baja.....majd kiderül, hogy ha már kezdetben jó helyen vagyok, akkor nem járom a poklok poklát meg. 

Mit is jelent ez, hogy akkor meglett az alapgondom? Az IR rossz beágyazódást okoz vagy meddőséget terhességnél, ha nem kezelik. Ugyanígy számos más okot a hajhullástól a fáradékonyságon át a hirtelen szívdobogásig, a rendszertelen menzesz és még sorolhatnám a hihetetlen hosszú listát, ami az elmúlt években meg is talált, kezdve a brutális vizesedéssel, amire rendre nem csináltak semmit, mondván meleg van, tél van, ez van, biztos öröklődő....nah hát ezek szerint mégsem.

Érdemes utánaolvasnotok és szépen felkeresni egy endokrinológust, becsületesen kijárni és utánajárni a dolgoknak.

Jött egy kis feketeleves: felfázás. Ez okozott némi galibát nem mondom, lassan egy hete fekszem. Gondoltam a közeli kisvárosba nem megyek háziorvoshoz, minek is egyáltalán, max felír újabb adag Frontint, mint legutóbb.

Átkértem magam a kis mütyűrnyi, alig 1000 lakosú falujának háziorvosához és halljátok, életem legszínvonalasabb, legodafigyelőbb és legalaposabb idős doktorbácsijához sodort az élet puszta másfél óra várakozás után. 

Miután elmeséltem neki a felfázást, az egyéb panaszokat és hogy a tünetek akkor kezdődtek, mikor emelnem kellett az IR gyógyszer adagon, tehát nem tudom, hogy a felfázás-e vagy mi, de segítsen, végighallgatott! Nem nézelődött ki az ablakon, szembefordult, rám nézett végig, figyelt és a végén az egy dolog, hogy felírt a felfázásra bogyót, de HOLNAP DÉLUTÁNRA vár ultrahangra, hogy kiderüljön hogy a bazi erős és megmagyarázhatatlan hastáji görcsök oka. Háziorvos azonnal ultrahangra: ahol mindent megnéz a petefészektől az epén át a hasnyálmirigy, máj, minden. 

Komolyan, mint sok-sok évvel ezelőtt, amikor még lelkiismeretesen mentek a vizsgálatok és nem a gyógyszerfelírás volt a lényeg, hanem hogy valóban kiderüljön, mi az ember baja. 

Mindkét orvosnak hálával tartozom, Dr. Sóos Zsuzsanna endokrinológusnak, akit ajánlok szeretettel és a kis falunk idős háziorvosának is Dr. Palágyi Jánosnak. És természetesen a megyei, Kiskunhalasi Kórházigazgatónak is köszönöm a proaktív hozzáállását még akkor is, ha személyesen nem találkozhattunk.

Vannak még csodák! És bízom benne, hogy egyre többen eljuttok olyan orvoshoz, aki tud segíteni nektek, komolyan vesz és érti is amit csinál, mert egy egészségünk van, ami megfizethetetlen. 

Orvosi távdiagnózis avagy egy magyar kórház csodái

Hű, hol is kezdjem. Talán ott kéne, hogy még kislány koromban divatos volt a távgyógyítás a TV-ben és több orvos ismerősöm ki volt rajta akadva, hogy Gyurcsók úr távban gyógyít. Akkor az orvostársadalom ezt nem értette és ma konkrétan egy állami kórházban kaptam távdiagnózist, konkrétan a hangom alapján. 

Történt az eset egy szép fennkölt napon, amikor amúgy is fáradtan, de elmentem jógára. Ott viszont egy drága lefelé néző kutyapózban a karom lezsibbadt, se jobbra - se balra, levegő nuku, szívem a mellkasomból majdnem kiszakadt. Hála az égnek tanultam akupresszúrát és légzéstechnikát, így szinte kis pihenés után, nagy levegőt véve, az alkaromon nyomkodva a szívburok-meridián eme jeles pontját összeszedtem magam és végül saját lábamon hazamentem óra után és meséltem a férjemnek a helyzetet. 

Rögtön orvos, beutaló nélkül nyilván háziorvos, aki szerint csak stresszes vagyok, kaptam Frontint, majd EKG után megállapította, hogy jaaa, hát magának Tachycardiája van és tényleg nem vicc, nem a Frontin a nyerő, hanem azonnal itt a beutaló, irány a kórház, menjen kariológiára, mert egy enyhébb, de lábon kihordott infarktusa volt, ami még most is látszik. 

Jah, másnap sem voltam jól, csak talán jobbam, bár a karom nem zsibbadt már, csak levegőt nem kaptam, így tüdőgondozóba is elküldtek, talán asztmatikus eredetű. Oda egész komolyan vettek, így KÉT HÓNAP MÚLVA, kaptam beutalót. Végül is addig bármi megtörténhet...még akár meg is gyógyulhatok a "nemtudommiből".

Jött a következő beutaló, a kardiológia a Kórház Kardiológiai osztályára. Miután nagyjából másfél hete hívogatom őket, gondoltam itt az idő magánorvoshoz menni, elvégre fizetem a TB-t vállalkozóként is, belefér a büdzsébe ez is. 

Másfél hét után egy kedvesen csilingelő hang csak felvette a telefont: Tessék, kardiológia, időpontkérés. Oh hát nyomon vagyok, már van esély bejutni, hogy megtudjuk, hogy 34 évesen miért kapok jógán szívinfarktust. Biztos nem a bazi nagy ott ért stressztől és a rendszeres meditálás is biztos "leterhel" :D De olvassátok a beszélgetést, itt mindenre fény derül:

pexels-photo-1919236.jpeg

Íme a beszélgetés:

"Tessék, kardiológia, időpontkérés."

"Szép jó napot kívánok, Vargáné Erika vagyok Tabdiból, kaptam Önökhöz beutalót a kardiológiára szívinfarktus gyanú és tachycardia miatt. Időpontot szeretnék kérni."

"Biztos? Olyan fiatal a hangja, nem hiszem, hogy beteg lenne. Amúgy is csak szeptemberre tudnék időpontot adni."

"Most ugye viccel? Én nem vagyok orvos, de ha már van beutalóm, azt nem véletlen adják, nem igaz?"

"Hát ha mindenáron fontos, olyan fiatal a hangja, nem is értem. "

"Felnőtt vagyok, bármilyen meglepő és kardiológiára van beutalóm"

"Akkor menjen a központi számra...xxxxxx, hívja fel, az a belgyógyászat, kérjen oda, kap ultrahangot és ha baja van, kap rá gyógyszert. Viszont hallásra."

"Hát visszhall...."

Most én vagyok ennyire akaratos a fiatal ovis hangommal, hogy anyucit is be kell vonjam egy beutalóval időpontkérésre? Vagy ha kardiológiára küldenek, akkor jó lesz az a belgyógyászat is?

Végül is "távdiagnosztizáltak". Ami régen ciki volt, az most már menő az orvosok körében is, hang alapján kapsz diagnózist. Végül is....vannak csodák és sok mindent láttam már, de ez az évtized egyre mókásabb felismeréseket tartogatott, mi lesz később? Már csak felhívsz egy számot, kapsz diagnózist is jön a gyógyszer postán? 

Magyarország én így szeretlek, minden politikai fennhang nélkül.

hát így történt az eset, amikor amellett hogy hülyének néztek, még időpontot sem kaptam beutalóval egy állami kórházba. 

 

Képzeld, én tényleg jó vagyok!

Tegye a szívére mindenki a kezét! Ki ne mondott már valaha olyat, akár véletlenül is, amit szívesen visszaszívott volna? Véletlen elszúrt beszólások vagy akár pikírt kritikák, amelyeknek több volt az ártó szándékunk indulatból, mint bármi hasznuk? 

És most képzeld el, hogy vannak emberek, akik ebből sportot űznek. Finom beszólogatások, melyekkel egy céljuk van: érezd már magad rosszul légyszíves, mert én is úgy érzem magam... 

A szavak ereje bármennyire is hihetetlen, tényleg felbecsülhetetlen. Kimondott szavakkal akár ölni is lehet. Szíven szúrnak először verbálisan, majd szépen lassan megemésztenek és a pusztulás szélére sodornak. Tudatosan is és tudattalanul is. Családon belül és családon kívül is.

Emlékszem a napra, amikor a főnököm azzal ugratott, hogy ki fog rúgni. Dehogy akart! Miért is akart volna. De szeretett ezzel szórakozni és ezzel erőt fitogtatni. Neki minden nap játék volt ez. Egy darabig rosszul is esett és megijedtem. Aztán egyszer csak jött egy különleges nap: rájöttem a szabadság csodálatos voltára és meghívtak egy három hónapos indai útra, amire aligha lehet 27 évesen szabadságot kivenni egy olyan cégnél, amikor minden nap történik valami csoda a jó és a rossz értelemben is. Eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne ha....megmászni a hegyeket, meditálni a jógikkal egy jambóza fa alatt, inni a kristálytiszta patakok vizét az erdőben és hasonló árnyas álomkép kezdett el élni a fejemben és a szívemben. Aztán jött a nap, amikor a volt főnök ugyanígy egy késő esti órában, mikor még enyhe fény pislákolt az íróasztalom felett és dokumentáció hegyek borítottak be megtette az ominózus beszólását, mire a legtermészetesebb módon felnevettem és megköszöntem neki, hogy mennyire örülök, hogy lehetővé teszi nekem, hogy elszakadjak a valóságtól 3 hónapra és végre eljussak Indiába. Csodálatos döbbenet volt az arcán....és ezzel együtt soha többet nem viccelt ezzel a kirúgással. Viszont én eljöttem onnan, még ha nem is Indiába menet.

 pexels-photo-208087.jpeg

A vicc sosem vicc. A vicc nem mindig vicc mindenkinek. Belegondolva a mai megvilágosodási pillanatomba is, mennyire nem vicces egy „ismerősünkkel“ az elköszönése. Mindig úgy válunk el (hosszú évek, évtizedek óta): Legyetek jók! Mire én: Mindig azok vagyunk. Mire ő cinikusan: Hát el tudom képzelni....

 

Ha a szavak mögé nézel, akkor ez sokkal több, mint amit a szavak egymás mellett jelentenek. A gúnyos és kétkedő hangsúly, ami az „El tudom képzelni...“-ben benne van alapjaiban azt jelentik: „Nem, Te nem vagy jó, az én szemszögemből biztos nem....“

A nem vagy elég jó érzése a legjobb családokban is előfordul. Erről mindig gondoskodnak is, hogy érezd, de ezekben az elköszönős szitukban ez benne is van. Szóvá van téve. Gyanútlannak tűnik és hosszú évekig lappang és vakon viccnek veszed, kapod a pofonokat az élettől, hogy „nem vagy elég jó“ és nem érted miért. Hiszen Te jó vagy. Jónak érzed magad. De van, aki minden találkozáskor megerősíti benned az ő gondolatát: Nem vagy elég jó.

 

Az egyik legerősebb degradáló elmeszemét az, amit így töltenek hosszú évek alatt a fejedbe. Rögtön összeáll a kép!

Az ötös alá osztályzat sem volt elég jó sosem: De miért nem ötös? Az ötös sem volt elég jó: hiszen volt, aki csillagos ötöst kapott. Te még itt dolgozol? - nem elég jó a munkád és csoda, hogy nem rúgtunk ki. Ha elég jó üzleti tervet írsz - adunk neked pénzt, még akkor is, ha simán adhatnánk bármikor kérés nélkül is. Minden a bizonygatás körül forog. Érzékeltetik veled, hogy neked bizonyítanod kell, mert még nem vagy elég jó.

 

Soroljam még?

 

Durva.

 

De a legszebb az egészben az, amikor rájössz erre, mennyire manipulálnak, mennyire degradálnak kicsinyes játszmákkal.

 

Bele akarsz még pusztulni a megfelelési kényszerbe azért, hogy jó legyél, vagy elfogadod azt, hogy valójában Te jó vagy és mások a saját kicsinyes világukat élik ki rajtad?

 

A Te döntésed.

 

Mert hidd el, elég jó vagy.

 

Te is anya vagy! Megérdemled!

Anyák napja....ez egy érdekesen fura ünnep azoknak, akik még valamilyen okból nem anyák. Mindig arra gondolunk ilyenkor, hogy az anyák napján azokat ünnepeljük, akik már gyermeket nevelnek. Akár sajátot, akár neveltet, örökbefogadottat, de VAN gyermekük. De mi a helyzet azokkal, akik bármennyire is próbálkoznak, valahol mindig félúton elvesztik az álmukat, hogy egyszer ők is anyák lehessenek?

Nekem ők is anyák. Mert én (mi) is ebben a hajóban evezünk és először, mikor a legkedvesebb barátnőm felköszöntött anyák napján, hogy "Te is megérdemled ...", akkor azon kívül, hogy könnyek között ültem órákig, nem értettem. Úgy éreztem, hogy én nem érdemlem meg. 

Pár év távlatából már másképp látom. Egyrészt Keresztanyu vagyok. Tehát ebben a szóban is benne van, hogy Anyu...

Másfelől meg kicsit a lelkem anya lett az ikreknél, majd a következőknél is és bármennyire is nem foghattuk a kezünkben a végeredményt, mégis lelkileg felnőttünk a feladathoz és szülők lettünk. 

Ettől még kupán vágnám azokat, akik mindig megkérdezik: "Amúgy nektek mikor lesz már végre gyereketek?", de kifelé csak mosolygok és örülök neki, hogy neki szerencséje van. Majd lesz nekem is. És lesz neked is, aki most ugyanebben a cipőben jársz. 

Szóval ne érezd magad rosszul, ha felköszöntenek, hidd el bármi történt már a háttérben, megérdemled. Boldog Anyák napját Sorstársaim!

anyaknapja2.jpg

Én már mindenkit anyának tekintek, aki felelősséggel, lelkiismerettel teszi a dolgát, hogy a jövőnk szebb legyen. Aki oltalmazó és féltő gondoskodással ápol és szeret bárkit. A férjünket is tudjuk szeretni gondoskodással is, akár egy anya a gyermekét. Tudjuk szeretni az állatainkat is - ha nem is pont ugyanúgy, de féltő és szerető gondoskodással. 

Tekints erre a napra úgy, hogy az Anya szót kicsit átértelmezed. A Földanyának is sok gyermeke van. Te is egy vagy a sok közül. 

Nőnap és a nemi identitás

rozsa.jpegA napokban nagyon szeretek a jogi fórumon olvasgatni, főleg a GDPR-rendelet érdekel szakmai oldalról, viszont néha olyan témák is felmerülnek, hogy az agyam eldobom. De komolyan. 

Ha esetleg nem lenne ismerős a GDPR-rendelet lényege, akkor az az adatkezelésről szól, hogy hogyan kell (és szabad) kezeld az ügyfeleid, hírlevélfeiratkozóid és vevőid vagy akár kollégáid adatait. No itt jött képbe egy érdekes kérdés, ami talán már a vicc kategória is lehetne...

Hogyan lehet jogszabálynak megfelelően a nőnapra felkészülni?

A kérdés abból merült fel, hogy egy magyar óvoda nem rakta ki a faliújságra a gyerekek rajzait, mert azokon az ovis jelek szerepelnek, vagy a gyerek beazonosítható és ez sérti az óvoda által kiadott GDPR-ról kiadott Adatkezelési szabályzatát. Természetesen a szülők ki voltak akadva, mekkora marhaság ez, de utána pár nappal később már az iskolai csoportképek voltak soron, ahol érdekes kérdések merültek fel arról, hogy hogy lehet a rendelet értelmében minden szülőtől beleegyezést kérni, hogy egyáltalán évkönyvek készülhessenek. 

A mi iskolás időnkben ez nem volt kérdés és én, aki minden képen hülye fejet vágok kénytelen voltam elfogadni az összes rólam (is) készült csoportképet. Lehet, hogy ha rajtam múlt volna egyiket sem engedtem volna ki az éterbe, de hát csak felnőttünk így is és még visszaélés sem volt a térdig zoknis, szandálos ovis képeimmel, szóval talán ez is kicsit a visszaélés a rendelettel kérdéskör is lehetne. Vagy mégsem?

A Nőnap is egy érdekes kérdést feszeget. Manapság egyre elterjedtebb, hogy mindenki "olyan nemet választ magának, amilyet akar". Drága megboldogult Nagyapám forogna a sírjában, ha ezt hallaná. Nekik ez még teljesen természetes volt, hogy a szabadságjogok azért ennyire nem terjedtek ki a Darwini vagy fajfenntartós kérdésekre és őt is fiúnak nevelték és a nagyit lánynak. Még akkor is ha a nagyi esetleg szeretett kis favonatokkal játszani. Azért ez nemileg nem tette fiúvá.

A nőnap kérdése pont ezért lett érdekes, mert több multinacionális cégnél felmerült a kérdés, hogyan tartsák nyilván azt, hogy ki nő és ki férfi a cégnél. Ehhez hozzá kellene járulni, hiszen a nemi identitás kérdése csak "szexista módon" határozható meg...Jól érted. Én is hasonló képet vágtam. A kifogásoló gondolatokat az indította el, hogy vajon ki dönti el, hogy Te férfinek vagy nőnek leszel-e a kartonodban nyilván tartva. Márpedig ha céges virágot kell a nőknek venni, akkor ahhoz kell névsor. A névsorban meg értelemszerűen a nők lesznek benne. Névvel ellátva, bármilyen meglepő. 

Erre azt a javaslatot kapta a szerencsétlen cégvezető, hogy "Tegyetek ki egy nagy vázába egy halom virágot. Legyen ott egy kis tábla, aki nőnek érzi magát, vegyen egyet. Boldog Nőnapot!"

Ez az a szint, amikor már kicsit túl van magyarázva és értelmezve minden, ki van figurázva és már lassan az a normális, ami nem normális. Amikor egy "önkényes ajándékozás" is jogszabályokat sérthet. Hogy is van ez drága XXI. század?

 

Ui.: Szeretném kérni az összes homofóbot, trollt és egyéb nem idevaló hozzászólni akarót, hogy mivel a kommenteket előmoderáció után jelenítem meg, vagyis, ha hülye vagy, akkor ne fárassz azzal, hogy ki kell moderáljalak. Köszi

Divat lett nem főzni?

Akik ismernek engem/minket az jól tudja, hogy mindent megtermelünk magunknak, amit csak tudunk. Ez egyenes út a "minden nap főzni kell" állapothoz. Még fővárosi létünk során is jellemző volt ránk, hogy főztünk...ha nem is minden nap, de azért rendszeresen meleg ételt tudtunk vinni magunkkal a munkába. De amint leköltöztünk vidékre és roskadásig a padlás, pince elemózsiával...még kiélezettebb a helyzet.

dsc_0043.JPG

Kukoricaliszttel készült bundázott sült zöldségek

Most is gőzölög a pulykanyak leves rengeteg zöldséggel, sütőben kisült a szilvával megrakott zabpiskóta, mellette elkészült egy adag pikáns húsgombóc is. Egyszóval tudok/tudunk főzni és szeretünk is.

Rengeteg gluténérzékeny és tejérzékeny ismerősünk van, aki mindig azzal magyarázza a félreevéseit, hogy a gluténmentes kaja túl drága, de valójában otthon simán tud bárki úgy főzni, nem kell hozzá csilivili márkás speckóság, csak pusztán némi kreativitás. 

Reggelire tegnap is Lencsés frittata volt, ami az egyik kedvencünk. Tojásrántotta, de mégsem. Mi lisztet nem szoktunk beletenni, de az eredeti receptekben van. De minek? Kreatívnak kell lenni és máris szuper ételeket lehet készíteni akár liszt vagy tej nélkül is.

A hétvégén megint fent jártunk a fővárosban és mindig elcsodálkozom rajta, mennyi elhízott ember van, aki állapota ellenére tolja be az arcába a mekis kaját, a sok péksütit. Ne érts félre, nem a betegség okán elhízottsággal van a gond, hanem azzal, hogy elhagyja magát lassan manapság mindenki (tisztelet a kivételnek). Amikor kiderült, hogy milyen betegségeim vannak, az volt az első, hogy elkezdtem utánajárni, mindent megteszek azért, hogy kigyógyuljak vagy szintentartsak. Arról nem is beszélve, hogy rengetegen nem tudnak főzni. Állunk a gourmetpiacokon és sorra jönnek az olyanok, akik azért nem akarnak vásárolni semmit csak készételt, mert "jah mi nem főzünk, nem is tudunk...". 

Anno az egyetemen volt egy lány, aki megkérdezte tőlem tudok-e főzni. Mondtam neki, igen, persze. Elkerekedett szemmel megkérdezte: "És tojásrántottát is tudsz csinálni?" Először azt hittem szívat...de nem...Konkrétan itt tart a világ, hogy felnőtt nők nem tudnak (és sokszor nem is akarnak) főzni. És akkor csodálkozunk, hogy ennyi a beteg ember?? 

Egyik vevőnk évek óta küzd Candida fertőzéssel. Mondtam neki, hogy kezdjen el magára főzni és felejtse már el ezt a rengeteg kajarendelős-házhozszállítós-mindenféleadalékkalteli vackot. Lám, nem telt bele 3 hónap (!) és felhívott, hogy Era, képzeld, már sokat javultam, ugyan minden nap főzök ugyan, ami fárasztó, de kezd helyrejönni a fertőzésem, az orvosom csodálkozik is rajta. Meg képzeld fogytam is.

Miért kéne minden nap főzni? Ha belegondolsz egyszerre több adagot is készíthetnél és akkor nem kell minden nap a konyhában állni. Gondolod, hogy aki főz, az minden nap hétfogásos menüt rak a család elé? Mivel az is tendencia, hogy mindent előbb le kell fotózni és csak utána megenni, nyilván időigényes lett a főzés..pedig senki nem kéri, hogy patent szépen tálalj. Lehet a mélyhűtőből is elővenni a korábban megfőzött elemózsiát...szóval nem lehet kifogás az idő. Aki rengeteg órát dolgozik, plusz háztartást vezet és még gyereket is nevel, nem feltétlen tudja megoldani az étteremi szintű mindennapi változatosságot. De vannak köztes megoldások is...mert főzhetsz több adagot is, amit utána mélyhűtőben elraksz "nehezebb időkre". 

gourmetlogo.jpg

Egy szakács ismerőssel beszélgettünk a minap. Akkor döbbentem rá, hogy még éttermi szinten is mennyi mindent beleraknak az ételekbe. A rántotthús bundáját is adalékanyagok tartják már össze (hogy a sütőolaj ne koszolódjon és rajta maradjon a húson a bunda...) Ételízesítő és ízfokozó nélkül már nem is főznek, hiszen az a rászokató az éttermi kosztra. Na nem vagyunk álszentek, ha úgy esik, mi is elmegyünk enni étterembe, de ez nem jelenti azt, hogy heti rendszerességgel ez a jellemző. A fagylaltokban krémesítő anyag van szintén, de a süteményekben is. A pékáru sem a klasszikus lisztből és normális alapanyagokból áll. Megnéztél már egy címkét, mi miből készül? Mit keres tej a tormában például? Ez csak pár példa arra, hogy mennyi felesleges dolgot megeszünk, amikor nem figyelünk oda. Még akkor is, ha jót akarunk magunknak a túlviaszozott almával. Ezek a dolgok mindaddig nem fognak feltűnni, míg nem leszel rákényszerülve, hogy megnézd a címkéket. Onnantól majdnemhogy nem fogsz enni semmit, ami kapható és tényleg a vásárlás lesz a leghosszabb idő, túlszárnyalva a konyhában eltöltött időt is.

Hmm....miért kell eljutni odáig, hogy valaki lebetegedjen, mire rájön, hogy ha otthon főz, akkor sokkal több lehetősége lenne az egészségére vigyázni? 

Azt már meg sem említem, hogy ha még az alapanyagokra is odafigyel, akkor pláne egészségesebb lesz, mintha vackokat enne, chipszek és rágcsák helyett. Nem pár hét ilyen étkezésen múlik az élet...ez hosszútávú kérdés...Ember...gondolkozz!

Címkék: konyha

EXKLUZÍV: Pucér-kampány, nem csak 18 éven felülieknek!

Merész kampányötlet vagy jó reklámfogás? Talán mindkettő, de az biztos, hogy ezzel az elnevezéssel gyorsan felhívta magára a figyelmet Lay Boglárka, a BogBag kitalálója és szíve-lelke. Gondoltam mindenképpen elcsípem egy riport erejéig, mert hamar felkeltette érdeklődésem, miről is van szó!

bogbag.jpg 

TN: Kezdjük is az elején, hiszen ez egy nem mindennapi elnevezés egy kampányhoz. Mit jelent az, hogy Pucér-kampány?

Bogi: A "Pucér kampány – Csak a textil maradhat!" igazából egy alulról szerveződő kampány, kicsit provokatív az elnevezés, pont azért, hogy kitűnjön a sok zöld kampány közül. Így felfigyeljen rá az is, aki eddig nem foglalkozott annyira a környezetvédelemmel, a tudatos vásárlással.

Arra kérem a vásárlókat, hogy ne tegyék egyszerhasználatos nejlonzacsiba a zöldségeket, gyümölcsöket vagy a pékárut, csak pucéran tegyék bele a zsákokba. - meséli Bogi

Pár nap alatt országosan 75 vállalkozónő is csatlakozott a kampányhoz, nagyvárosból és kis falvakból is érkeztek a megkeresések, aminek nagyon örülök, mert ezek szerint igény van az ilyen jellegű felhívásokra, az emberek szeretnének változtatni, csak néha kell nekik egy kis bátorítás, útmutatás és remélhetőleg ez a kampány segít nekik elindulni a zacskómentes úton. - mondja Bogi.

bogbag3.jpg

Sokan kérdezik tőlem a vásárokon személyesen vagy e-mailben, chaten, hogy oké szépek a zsákok, de mit szól hozzá a pénztáros? Rá tudom-e tenni a címkét vagy hogyan tudok beletenni többfélét is? Mennyi egy zsák súlya, mit csináljak, ha koszos lesz?
Rengeteg ilyen kérdésre válaszolok, mert nem tudja, hogy hogyan reagálnak rá a boltban, piacon, mit fognak szólni, ha Ő így vásárol és egyáltalán hogyan kezdje el az egészet. Elsősorban nekik készült ez a kampány, amiben megmutatjuk - mi akik már használjuk a zsákokat, baggyket - hogyan lehet vele vásárolni.
Arra kérem a vásárlóimat, partnereimet, hogy fotózzák le a vásárlásukat a zsákkal #pucérkampány és #bogbag megjelölve töltsék fel az Instagramra vagy a Fb oldalamra, hogy ezzel is biztassuk, mutassuk példát a többieknek, hogy milyen egyszerű is így vásárolni. A kampány végén lesznek nyeremények is, amit partnereim ajánlottak fel, így talán még nagyobb örömmel posztolnak a kampányban résztvevők. - foglalja össze Bogi a kampány részleteit.

TN: Milyen eszközökkel lehetne tudatosabbá tenni a nejlonpártiakat?

B: Ez a kampány is ezért készült, hogy megmutassuk az embereknek, hogy igenis lehet műanyagmentesen vásárolni, hogy a zsákokkal vásárolni nem macerásabb, hogy az észérvek mellett, ha látják a sok-sok példát, az hogy ez alapvetően egy egyszerű dolog és ha az elején pár napig odafigyelünk, hogy mindig tegyük be a táskánkba a zsákokat, utána már ugyanolyan megszokott mozdulat lesz, mint ahogy eltesszük a kulcsunkat.

bogbag5.jpg

TN: Ma figyeltem a működésem és akarva akaratlanul műanyagokba futottam bele feleslegesen, pedig a táskámban bármilyen furán hangzik sokaknak 3 db vászonszatyor is lapul, megszámoltam a kedvedért és a kocsiban is volt 4 db összehajtva a kesztyűtartóban...nekünk ez zsigerből jön. De vettem egy gluténmentes zsömlét - nejlonban volt. Vettem egy tálca salátát: műanyagtasakban.

B: Igen az elején kell egy kis odafigyelés, hogy tudatosítsam magamba, hogy nem reflexszerűen nyúlok és letépem a zacskót 1 darab almának is, hanem előveszem a zsákokat a táskámból és abba pakolom bele az almát. Régóta vásárolok már zsákokkal szerencsére egyre több helyen látják szívesen. Sok helyen együttműködőek az eladók, ha a pékségbe kérem, hogy a zsákba tegye a zsömléket mosolyogva megteszik. A pénztárosok munkáját is megkönnyítem azzal, hogy nyitott szájjal teszem ki a zsákokat a futószalagra, ha szükséges mondom neki melyikben mi van, így nincs fennakadás, ugyanannyi idő alatt végzek, mintha zacsiba pakoltam volna mindent, csak nem termeltem egy csomó felesleges szemetet, tudatosan vásároltam.

Az én gyerekeim iskolások, minden nap veszek nekik 4 db zsömlét vagy péksüteményt, amit másnap elvisznek magukkal a suliba. Ha csak egy évben azt nézem, hogy csak hétköznapokból van kb. 260 nap, az azt jelenti, hogy évi szinten 260 zacsit használnák el a zsömléknek és akkor még semmi mást nem vettem csak a zsömlét. Ha vásárlás után egyből visszateszem a zsákokat a táskámba, akkor mindig kéznél lesz, ha szükséges, nálam is van mindig 2-3 baggy mindig, összehajtva nem foglal sok helyet, minimális a súlya.

 

TN: Mit vársz a kampánytól? Sokakat csak észérvekkel lehet meggyőzni. Milyen észérvek vannak a textilszatyrok használásában? Mert ugye, ha végiggondoljuk, ezeket meg kell venni, mosni kell...

B: Talán a legfontosabb, hogy évekig tudod használni a zsákokat, moshatóak, így ha koszos lesz, csak ki kell mosni és újra tudjuk használni, míg az egyszerhasználható nejlonzacsik átlag 20 perc használat után a kukában végzik és utána ellepik a Földet, mivel lebomlásuk 3-400 év. Gondolj bele, amit ember gyártott műanyagot 1800 évek közepétől az mind itt van a Földön még, szennyezi a vizeket, a földet, mikroműanyagra szétesve bekerül az állatokban, növényekbe és végfelhasználóként az emberi szervezetbe is.

 

bogbag4.jpg

TN: Ez teljesen logikus. Mi is hasonló indíttatásból szeretjük a textilszatyrokat. Ráadásul sokkal kevesebb szemetet termelünk és így a kuka sem telik meg sokszor egy hét alatt, ez olyan jó érzés is nekem. Kisebb talán a biológiai lábnyomom. Mi a legjellemzőbb a Te pamutszatyraidra és méhviaszos termékeidre?

B: Egyszemélyes mikorvállalkozóként környezettudatos termékeket készítek, egyszerhasználatos nejlonzacsi kiváló alternatívájaként biopamut zsákokat, amik több méretben, színben kaphatóak biopamutból, de sokszor készítek egyedi méretben, mintában vagy színben is, mert szeretném, ha a vásárlóim örömmel használnák a zsákokat. Választható még méhviasszal bevont biopamut szendvics csomagoló is és már kapható mosható változatban is az "újraszalvéta". Vannak még több méretben kapható frissentartó kenyereszsákjaim is, amiben friss marad a péksüti, kenyér, de természetesen ezek is moshatók. Nekem fontos az is, hogy ne csak a megszokott egyszerű, letisztult, natúr színek legyenek, hanem egyediek, színesek és vidámak, pont olyanok, mint mi emberek.

 

Tehát ha Te is szeretnél tenni egy lépést a Földünk védelmében és úgy érzed, hogy felelősen akarod élni életedet, akkor ez egy nagyszerű irány! Keresd fel Facebookon vagy Instagramon a Pucér kampány - Csak a textil maradhat kampányt és csatlakozz Te is ehhez a nagyszabású kezdeményezéshez, hiszen a tudatosság és a felelősségvállalás menő!

Ha vásároltál valamit pamut vagy textilszatyorban, akkor fotózd le, töltsd fel az instagramra és használd Bogi kampányának segítésére a #pucérkampány és a #bogbag hastag-eket! Mi már kizárólag ebben vásárolunk! Tegyél így Te is már ma!

Képek: BogBag

 

gourmetlogo.jpg

Problémakereső vagy megoldáscentrikus vagy?

Kétfajta ember létezik. Az egyik mindenben a problémát keresi - az ég mentsen meg tőlük munkatéren, a másik a megoldáscentrikus. Te tudod melyikbe tartozol?

Mielőtt azt gondolnád, hogy problémakeresőbe tartozni ciki, el kell kergessem a gondolatodat.

Vannak munkakörök, ahol kifejezetten az egyiket, illetve a másikat keresik. Egy üzletkötő nem lehet például problémakereső, mert akkor nem elég rugalmas. Viszont egy ellenőrző munkakörnél kifejezetten jó, ha hibát keres a dolgozó, nem?

Ha egy minőségellenőr nem lenne problémakereső, akkor lehet sokkal többször kerülne ki olyan termék a keze alól, ami részben vagy egészben nem tökéletes. Persze egyfelől egy problémakereső ember az élete más célterületein is jellemzően ezt az attitűdöt működteti, mégis munka szempontjából hasznos lehet, ha ide tartozol. Például ha  valaki hatósági ellenőr! Jó hogy nem megoldáscentrikus, mert ritkábban büntetne...bár ügyfélélmény szempontból meg ez lenne az elvárt, de nyilván más a cél. Ugye milyen érdekes?

Együttműködés szempontjából viszont az a jó, ha megoldáscentrikus emberekkel veszed körül magad, hiszen minél inkább ez az energia uralja a vállalkozói létedet, annál gyorsabban tud benne mindenki fejlődni. Egy problémakereső várhatóan nem lesz kreatív és kevésbé tud együttműködni olyanokkal, akiket az álmodozás utáni cselekvés hajt. Míg egy megoldáscentrikus attitűd azért érdekes, mert általában szárnyal, kreatív és együttműködő. A rendszert mindig előre viszi és nem hátráltatja. Ez nem jelenti azt, hogy a hibákat nem fogja észrevenni, hanem azt jelenti, hogy a megoldáscentrikus embert nem a probléma érdekli, hanem annak megoldása. Rögtön azon jár az elméje, hogyan valósítható meg valami?

hegyvidek.jpg

Mi a férjemmel mind a ketten a szívünk szerint élünk és azt csináljuk amit szeretünk. Miért mondom akkor, hogy az ég mentsen meg a problémakeresőktől? Nem azért mert ciki annak lenni. Hanem azért mert energetikailag visszahúz. A mi munkánk (hobbink?) olyan, hogy energetikailag inkább álmodozó és intuitív energia. Egy problémakereső negatív energia lehúzza a kreativitásunk, ami a manufaktúránk szíve és lelke. Nem minden cégnél van szükség ilyen emberekre. Például a banki ügyintézőknél is csak bizonyos attitűdökkel rendelkezőket vesznek fel, nem véletlen. Egy időben még azt is olvastam valahol, hogy bankszektorban a pénzzel való viszony miatt a Szűz jegyűeket szeretik, mert azok olyan precízek és maximalisták, becsületesek. (Szerencsére nem lettem bankos a horoszkópom ellenére sem, mert nem a horoszkóp dönti azért ezt el, bár jó tudni, milyen attitűdökkel születtünk.)

Tehát ha munkád során nem jössz ki valakivel jól, akkor érdemes ebből az irányból is megnézned, hogy milyen tulajdonságai azok, ami miatt nem tudtok egy hullámhossza kerülni. Ha például az egyik fél anyagias és te nem vagy az, mert intuitíven éled meg a céges dolgaidat is, akkor ott sok konfliktus lesz. Ugyanez házasságon belül is egy fontos dolog, hogy mennyire tudtok hosszútávon összedolgozni.

Felismered, kivel tudsz jól együtt dolgozni és kivel nem? Kíváncsi lennék rá!

Álomrablók márpedig léteznek!

Hallottál már az álomrablókról? Ha nem is hallottál még róluk, mégis valószínűleg legalább egy van a környezetedben. De akkor mégis miről ismerd fel?

Biztos hallottál már cinikus megjegyzéseket az életed során, amikor például eldicsekedtél valakinek valami sikeredről és ő teljesen, mélyről jövő cinizmussal válaszolt rá. Találkoztál már ilyennel ugye?

Egy pár hete egy hozzánk közelállónak meséltük örömmel, hogy hamarosan megjelenik a könyvünk, már a kiadónál van és ez mennyire jó "passzív bevételi lehetőség" is egyben, mert csak egyszer kell egy jó könyvet megírni és utána kapsz érte mindig jogdíjat. A válasz erre az volt: "Aztán majd nem győzitek a házba belapátolni a pénzt..." Az ilyen cinikus reakciók egyértelműen az irigy és álomrabló emberek ismérvei.

Másik jellegzetes viselkedési formájuk az álomrablóknak, hogy bármilyen ötlettel állsz elő, mindig azt keresik benne, hogy az miért baromság. Természetesen az egész mögött egy dolog áll: irigy, mert nem neki jutott eszébe és vissza akar húzni arra a szintre ahol ő van, "nehogymár" előtte járj álmodozásban. Itt azért ne keverd össze az építő jellegű gondolatokkal és nem feltétlen fog mindenki ugyanúgy lelkesedni az ötleteidért, de ha rögtön a földbe akar döngölni, hogy marhaság, amit gondolsz, amire készülsz, akkor az egy álomrabló.

De miért baj az, ha a közvetlen környezetembe ilyen emberek vannak?

A válasz nagyon egyszerű. Energia. Aki mindenben a rosszat látja, cinikus és nincsenek empatikus gondolatai sem a sikereim vagy sikereink felé, azok az emberek lehúzó energiát képviselnek. Ez energetikailag lesz rossz. Képzelj el egy embert, akinek az élettársa például talpig depressziós és a totális önsajnálatban van, netán még féltékeny is rá. Vajon mennyire tud szárnyalni a másik egy ilyen mellett?

alomfogo.jpg

A depressziós emberek is többnyire álomrablók, mert sötéten látják a világot. Számukra a világ egy ellenséges hely, ahol csak a baj érheti. Volt szerencsém sajnos ilyenhez, így biztosan állíthatom neked, hogy egy ilyen ember mellett olyan vagy, mint egy kalitkába zárt madár. Ha te viszont színesen és fényesen látod a világot, akkor valószínűleg veled van baj...az ő szemszögükből. Máris jön a cinizmus a hozzáállásukban.

Erre egy klasszikus reakció: "Te tudod fiam...", melynek további elhallgatott belső monológja így hangzik: "csak én nem értek veled egyet és majd jól meglátod, hogy nem úgy van ám az, ahogy gondolod..." 

Az álomrablók azok, AKIKNEK be "kell"  bizonyítsd állandóan, hogy amit csinálsz az jó és értelmes. De valójában senkinek nem kellene magadon kívül bármit is bizonygatnod, szóval megint ugyanoda lyukadunk ki, hogy ha másnak akarsz megfelelni, akkor nem önmagadnak felelsz meg. Nem az álmaidat éled, hanem azt az életet, amit neked szán egy másik ember. 

Vannak emberek, akiknek már nincsenek álmaik. Kizsigerelték őket, rabszolgaként lemelózzák a napokat, heteket, éveket...és már csak mint a szürke egér a mókuskerékben minden napjuk egyforma. Sokszor nem is mernek álmodni. Félnek a kudarctól, nem hisznek önmagukban sem és az egész világot komoran látják. Sem munkakapcsolatnak, sem párkapcsolatnak az ilyen emberek nem jók. Hacsak nem szeretsz szenvedni. Munkakapcsolatnál is gyorsan kibukik, ki az, akit más érdekek vezérelnek, mint a tiszta szív sugallta cselekvések. 

Szóval ha fejlődni akarsz, akkor két lehetőséged van: vagy kiiktatod az életedből az álomrablókat és energiában lehúzó személyeket....vagy nem mesélsz nekik el semmit az álmaidról. Ne akarj másoknak megfelelni. Magadnak akarj kizárólag. Ez nem egy túlemancipált és liberalista maszlag ám. Csak akkor tudsz adni a világnak, ha Te legbelül rendben vagy. Ehhez viszont az kell, hogy merj élni, merj érzelmeket kimutatni, tudj nevetni és sírni, álmodj és álmodozz, de aztán tegyél is az álmokért, hiszen azzal lesz jobb a világ. A te világod is és mindenki világa.