Tudatos Nő

2018.nov.26.
Írta: TudatosNo Szólj hozzá!

Kinél lesz a karácsony? Kezdődik...

Minden évben eljön a pillanat, amikor idegesen mindenki azon dolgozik, hogy NEKI ne kelljen kimozdulni karácsonykor, viszont mindenki más hozzá igazodjon. Volt év, amikor ez már októberben útra kelt nálunk, idén finomabb, november vége van. A vége mindig az, hogy "mi miért nem akarunk mindenkit körberohangálni ajnározva a szeretet ünnepén?"

A munkánkból adódóan heti 2-3 napot utazunk, vagyis mire jön a karácsony, annyira kifáradunk az állandó rohangálástól és idegen ágyakban alvástól (ezt ne értsd félre, könyörgöm), hogy pont karácsonykor nem hiányzik az a lelki hadjárat, hogy "és ide miért nem jöttök?".

Kezeket fel, aki hasonló cipőben jár! :)

Ugye, hogy ugye? 

 

karacsony.jpg

Ahogy nő a család, egyre többfelé "kell" menni. Az egész karácsony már régen nem a szeretet ünnepéről szól, hanem arról, hogy "menni kell", "ajándék kell" és mindezt rohanva, nyűglődve, ajándékokért sorban állva és általában felesleges és idióta ajándékokat kapva, melyeket műmosollyal veszel át, hiszen tökre nem örülsz neki. Ismerős ez is ugye? 

Nőként az a teher is általában ránk hárul, hogy csinosan legyünk és kipihenten felöltözve, de előtte főzzük már le a teljes családi menüt, mert mégis mi vagyunk a konyhatündérek, nemde?

Pár évvel ezelőtt, amikor férjemmel összejöttünk és még nagyobb távolságokba kellett menni ünnepekkor, kitaláltam, hogy mi lenne, ha vetésforgó lenne. Évről-évre beosztani, ki vállalja be a család vendégül látását, igazságosan, mindenki szépen sorba (már akinél van annyi hely persze, hogy leüljön 10 ember legalább, plusz két rohangáló gyerkőc). Ez igazán igazságos megoldás lenne: mindig van aki nincs leterhelve az utazgatással, mindig van vki, aki bevállalja a főzést, de nem arról szól, hogy egy helyen van mindig mindenki és hozzájuk igazodik másik 10 ember, függetlenül attól, hogy épp tüdőgyulladással vagy anélkül, hulla fáradtan vagy makkegészségesen, de rohan és bevállalja a sokszor 300 km-es utazgatást is. 

Lassan 5 év is eltelt, de ezt az igazságos verziót senki nem akarja magáénak tudni. Vannak, akik megrögzötten ragaszkodnak ahhoz, hogy márpedig csak és kizárólag náluk lehet a karácsony. Vannak, akik már októberben elkezdik a lelkifurdalás-keltést, hogy "nem szeretsz, ha nem jössz", "legyél rá tekintettel", "tudnod kéne, hogy..."...és ezek rengeteg variációja. Mi lesz a vége? Mindenki mérges mindenkire, hogy miért "neki kell mennie", de senki nem akar normálisan senkihez alkalmazkodni.

Míg élt a nagymamánk, addig masszívan élt a rendszer, megdönthetetlenül, hogy dec. 25-e az ÖVÉ. Jól olvasod. Az övé, ha akartad, ha nem. Ha a ritkán látott rokonod pont nem ért rá, az akkor is elrakhatatlan volt 25-éről, mert az jár neki. A hadjárat, hogy mindenki tudjon róla, hogy a dec. 25. az övé, már nyáron elkezdődött. Először csak finom kérdésekkel, majd a dátumhoz közeledve egyre agresszívabb marketinget bevetve. Ember legyen a talpán aki mást mert ötletként felhozni. Ugyan a mama nem él már, de a hagyomány a karácsonyért való verekedésben megmaradt. Stabil elvei vannak mindenkinek, hogy "hogyan szívassuk a másikat". 

Közben tudod nagyon jól, hogy a renitens napig kitart a hiszti és esélyed sem lesz más megoldást találni, minthogy bármennyire is fáradt vagy, beteg vagy, menned KELL, mert különben hiszti van, lelkifurdalás keltés (ha "kell, akkor ne legyen, mert a karácsony nem kell kérdése...." és így tovább), és a vége az, hogy Te vagy a hálátlan, aki nem szeretsz senkit, mert nem akarsz mások madzagján rángva karácsonyozni, mikor egy dologra vágysz: aludni, teázni a kandalló előtt, összebújni a szeretteddel, férjeddel, gyermekeddel és élvezni a SZERETET ÜNNEPÉT, ajándékmentesen, megterhelő menü-végigevés mentesen (mert meg ne sértsd a másikat, hogy nem eszed meg, amit főzött), utazgatás mentesen és rengeteg olyan beszélgetéstől mentesen, ami alapjáraton is sok, nemhogy egyszerre egy napba zsúfolva.

Kíváncsi lennék, kinél hogy zajlik a karácsony...másnál is él ez a rendellenes háború a karácsonyi napokért?

Black Friday? Ne vedd be...tudatosan

Az elmúlt napok (hetek?) a Black Fridayról szóltak és az esztelen vásárlásról. Biztos nem leszek népszerű, ha azt mondom, hogy normális ember nem megy bevásárlóközpontba ilyen alkalmakkor, hiszen azon kívül, hogy lehetetlen parkolni, még egymást tapossák is az emberek a boltokban, hogy megvegyék az újabbnál-újabb rucit, ami aztán a szekrény hátuljában végzi, mert felpróbálni  esélye sem volt a kígyózó sorok miatt. (Most ez olyan, mint ha széllel szemben....)

Ne kövezzetek meg, de pénteken sikerült bemennem egy plázába és egészen jó darabokat vásárolni, viszonylag tömegmentesen. De ha azt mondom véletlen, akkor hidd el, hogy az is.

A kérdéses napon úgy alakult, hogy kiszakítottam a nadrágom elég látványos helyen és nem volt nálam több egész hétvégére, így kénytelen voltam bemenni menet közben. Már péntek délelőtt rengetegen voltak a plázában, alig bírtunk parkolót találni. Az emberek nem dolgoznak ilyenkor véletlen?

A legtöbb pénztárnál mi a 5-10-ek voltunk, ami péntek munkaidő lévén sok. Nekem még volt szerencsém fel is próbálni, amit vettem, de akik már később érkeztek, azoknak a vakszerencse lehet a megoldás, vagy jó, vagy nem. Már így is 10 percet vártam a próbafülkék előtt.

Biztos Te is láttál már olyat, hogy alapáron van egy kütyü, majd felárazzák, hogy erre a szuper hétvégére visszavigyék az árát a megszokottra.

A Black friday általában egy átverés. Vagy a túlárazás miatt, vagy azért, mert ilyenkor mindent el lehet adni és azt is "megvetetik" veled, amit alapesetben nem vennél meg. 

Ennek is van egy pszichológiai háttere.

Ha valamit megkaphatsz látványosan olcsóbban, mert ráírják, hogy most -50%, akkor égő vágyat fogsz érezni, hogy megvedd. Ha kell, ha nem. Annak ellenére, hogy sokszor teljesen tisztában vagyunk egyes termékek alapárával, ilyenkor valamiért elveszítjük (na nem mindenki...) az ítélőképességünk és azonnal bekapcsol a gomb: dejóóóó, léccci, akarom. 

Ha tudatosan vásárolsz, akkor nem azért veszel meg valamit, mert akciós. Nem tolongsz órákat a boltokban és még többet parkolót keresve, mert tiszteled magad és az idődet annyira, hogy máskor veszed meg és nem ilyenkor, mikor ezren vannak ugyanazért a "kacatért".

Nagyon jó példa erre az Outlet-ek világa. Egy időben, mikor bejött a köztudatba, hogy lehet Outlat-áron vásárolni nagy márkákat, én is előszeretettel kocsikáztam ki a főváros melletti komplexumba, hogy megvegyem a kedvenc G#ox cipőmet olcsóbban, vagy a Tri#mph melltartót. Nade, amikor megláttam, hogy jóformán ugyanannyiért van minden kedvencem, csak a felárazott ár áthúzva és a megszokottra leakciózva, akkor rájöttem, mennyire balek vagyok, hogy bevettem a reklámfogást. 

Ha kiszámolod, hogy hány olyan ruha/cipő és egyéb dolog van a birtokodban, ami valójában sosem használt és felesleges, akkor rá fogsz jönni, hogy palira vettek. Megvetted, de sosem hordod. Konyhai eszközök között is guberálhatsz, biztos lesz pár olyan eszköz, ami hangzatos volt és érted kiabált a polcsorok közül, de valójában, ha eddig meg tudtál késsel tisztítani egy fokhagymát, akkor semmi szükséged nem volt egy professzionális fokhagymatisztítóra. Az 5. sótartó is felesleges - ne is kérj karácsonyra, biztos valakitől fogsz kapni. Mi tavaly közel 3 db-ot kaptunk. :) Szóval ha megnézed, hogy valójában mire van szükséged, akkor kiderül, hogy Blekfrájdéj vagy glamnap, végeredményében nincs szükséged semmire, csak barátokra, szerető családra, értelmes időtöltésre, egy jó könyvre, meleg otthonra és finom élelmiszerekre.

Érted már?

 

 

Flowban lenni

Mit gondolnak rólad? Erről volt szó korábban és arról, hogy ez mennyire képes befolyásolni azt, hogy mit teszel és mit nem mersz megtenni.Ennek egy része a megítéltetéstől való félelmen gyökerezik, másik része a komfortzónából kimozduláson alapszik.

Ha gyakran hallod vagy használod a kifejezést, hogy „ez itt nem szokás“ vagy „és mit fognak róla(m) gondolni, ha ezt és ezt teszem“, akkor megbéklyóz a tehetetlenség nagyjából örökre...vagy addig, míg ezt nem oltod ki magadban. Van egy nagyon érdekes része még ezeknek az önkorlátozó tényezőknek. Egyike a kreativitástól való félelem. Persze minden ilyen félelmen alapszik, de a kreativitás az, amivel már szinte születni lehet. Mindenki kreatív. Egy darabig. Utána szinte kiölik belőle, hiszen „ez itt nem szokás“, meg jön még számos olyan jelző, amit jobb nem is leírni. Amikor egy gyermek kreatívan alkot, az felfogható egy meditációnak is.

 workshop.jpg

Biztos emlékszel rá, amikor olyan dolgot csináltál (legyen az kézműveskedés vagy éneklés...), hogy észre sem vettem sem az időt, sem a teret körülötted, csak Te voltál és az a bizonyos teremtés, alkotás. Ez az a FLOW állapot, amikor azt teszed, ami belülről, szívből jön. Ha józan ésszel belegondolsz: Ki szólhat ebbe valójában bele? Ki mondhatja azt meg, hogy csináld vagy sem? Van egy vállalkozói csoport, melyben igen sok a kézműves nő és férfi vegyesen. Régóta figyelem, hogy és mint kommunikálnak. Szebbnél-szebb munkák jönnek ki a kezük alól, mégis olyan félve teszik ki közszemlére, hogy az ember sokszor azt hiszi, hogy csak viccelnek. De sajnos nem. Amikor kreatívan alkotsz, legyen az bármi, akkor egy nagyon fontos dolog van: neked tetszen. Senki másnak nem „kell“, hogy tetszen, amit készítesz.

Ha innen indulunk ki, akkor ha bárhol felrakod, hogy lám, ezt készítettem, akkor miért érdekes az, hogy ki mit mond róla? Neked tetszik? Szuper! Alkotás közben a FLOW állapot jelzi azt, hogy jó helyen vagy. Megérkeztél. Most, amikor ezeket a sorokat írom - mivel szeretek írni, én is FLOW-ban vagyok. Ha valaki szereti a munkáját, legyen az kézműves, szakács, író vagy bankár, akkor ő is tud úgy dolgozni, hogy munka közben ugyanezt érzi.

Az ilyen pillanatok azok, melyek mutatják, hogy jó helyen vagy. Jó helyen vagy, mert azt csinálod, amit szeretsz. Jó helyen vagy, mert alkotsz és ezzel értéket teremtesz. Nincs olyan, hogy mindenkinek jó vagy. Jó vagy önmagadhoz mérten, önmagadért. Jó lehetsz a vásárlóid egy részénél, de nem lehetsz jó mindenkinek. Lesznek kollégák, akik szeretnek és lesznek, akik nem. Nem lehetsz jó mindenkinek. Ha mindenkinek jó akarsz lenni, akkor az első dolog, ami kiveszik majd a munkádból, az a kreativitásod és Te magad.

Elkezdesz másoknak is megfelelni azonkívül, akiknek már megfeleltél. Így volt ez nálunk is. Élveztük a tésztakészítést, mert hatalmas örömet adott az alkotás maga. Majd egyre több megrendelés, egyre komolyabb „fegyverzet“ kellett hozzá és figyeltük a piacot is. Egyre szélesebb körben szolgáltuk ki az igényeket. De mi volt ezzel a gond? Már nem alkotás volt, hanem munka. Rá kellett jöjjünk, hogy vissza kell térni az alkotás fázisába ahhoz, hogy élvezzük azt, amit csinálunk.

Mindennek van tanulópénzze, de ha tudatosan odafigyelsz az érzéseidre, miközben dolgozol, alkotsz, akkor hamar rájössz mi az, amit szeretsz valójában. Mi ebből a tanulság? Tiszta szívvel és lélekkel dolgozz, azt, amit szeretsz is valójában. Ne erőlködj, ne

Tűzifát gyűjtünk rászorulóknak! Csatlakozz Te is!

Igen, jól olvasod, de előre szólok, ezért nem kell erdőben hajolgatnod, majd a hátadon elcipelned a tűzifát a szegényeknek. Komolyan...ez egy online felhívás.

Itt ülök a melegben, ropog a tűz a kandallóban, dolgozom a laptopon és nagyra törő álmokat dédelgetek, miközben többen is a legalapvetőbb emberi szükségletekben szűkölködnek, mint pl. a meleg otthon. 

Míg én azon aggódom, a férjem vajon megfázik-e kint a kertben egy szál pulcsiban, addig én a meleg szobában laptopozok...jó, nem lustálkodom, vagy játszom...dolgozom én is. De más ugyanezt a hideg szobában teszi.

A Kertportál magazinom az elmúlt 4 évben minden ősszel egy nagyszabású felhívást tesz közzé, vagyis megnyitjuk a rászorulók előtt a Facebook felületünket és lehet bátran a felhívás alatt tűzifát kérni és kapni. A kampányunk több médiafelületnek is megtetszett már, így kerültünk bele megyei hírlevelekbe vagy más sajtóorgánumokba. 

Egy kedves riportot itt olvashattok velünk, az értékesötletek.blog.hu szerzője, Major Zsuzsanna "riportolt meg" minket.

De ha az eredeti felhívásra vagy kíváncsi, akkor itt is elérheted:

44057317_1760366560727920_160065730245558272_n.jpg

Te is szeretnél ebben részt venni? Akkor kattints a felhívásra, rögtön eljutsz oda, ahol megteheted felajánlásod, vagy kérheted a tűzifát. 

 

Miért jó ez nekem vagy neked? Elmondhatod, hogy ma is tettél valamit embertársaidért. Felelősen döntöttél, hogy nem kidobod a háztartásodban feleslegessé vált faanyagot, hanem jótékony célra használtad fel. Nem kell ezzel kérkedni, hanem csak megosztani másokkal, amiből neked több van. Ennyire egyszerű. Ez nem politika, nem marketing, nem imázsépítés...a jótékony ember nem kérked. Csak ad. Anélkül, hogy feltétlen elvárna érte valamit.

Te mit adtál már jótékonyan oda rászorulóknak, hogy nem vártál el érte semmit?

Pihenhetnél már végre! Te is utálod ezt a mondatot?

Kezeket fel, ki kapta már meg ezt a mondatot az elmúlt időszakban? 

Na én ebben azt hiszem élen járok. Naponta kb. 3× elmondják nekem innen-onnan, persze jó szándékkal, de egy valami van, amit ezek az emberek nem tudnak. Ha valamire rá vagy kattanva, legyen az "munka", hobby vagy bármi ami neked fontos, akkor ez az egy mondat az, amire végképp nincs szükséged. Pihenj is azért kicsit. Te sem tudsz, ahogy én sem tudok. Örülök annak is, ha egy nap már tudok 20 órát dolgozni, vagy 15-öt a "megszokott 8 helyett". Van valaki egyáltalán, aki 8 órát dolgozik ebben az országban (naponta)? Itt is lehet kezeket emelni...

Szóval ha valamit nagyon megcéloztál és el akarod érni, akkor hidd el nekem, tök normális, hogy ezerrel pörögsz rajta és ne foglalkozz azzal, ha emiatt földönkívülinek néznek, vagy munkamániásnak vagy abnormálisnak. Az olyan emberek, akik nem értik mit csinálsz és csak annyit látnak belőled, hogy jössz-mész fel s alá és közben pörögsz ezerrel, szervezkedsz, akkor ők belülről egyáltalán nem tudják mi zajlik benned. 

bake-baker-bakery-1251179.jpgÉn most egy régi nagy álmom valósítom meg. Nem munkamániából, nem azért mert ufó vagyok...hanem mert régóta erre készülök, csak sokáig nem foglalkoztam vele. Ne érts félre, ez nem jelenti feltétlen azt, hogy beletemetkezel a munkába VALAMI ELŐL! Hanem ez csak annyit jelent, hogy végre azt csinálod amit szeretsz és teljesen normális dolog ez. 

Kérdem én: mitől normálisabb az, aki minden nap szétzilálva, unottan bekocog a munkahelyére és utálja az egész életét és igen, lehet négykor eldobja a tollat? Szerintem mi furcsának titulált emberek vagyunk a normálisak, hiszen van annyi önbizalmunk és lelkesedésünk, hogy megyünk az álmaink után. Kifejezetten jó az is, ha ebből meg tudsz élni :D 

Te hogy vagy ezzel? Képes vagy éjjel-nappal (neeem Budapest....:) nem a reklám helye....vagyis éjjel és nappal lelkesen dolgozni egy olyan dologért, amiről álmodsz? Mert ha igen, üdv a klubban az ufók között! Pacsi!

 

Mit jelent az, hogy minőség? - Konyha-merengés

fuszerek.jpgSokan már tudjátok, hogy egy ideje igen nagy fába vágtam a fejszémet...vagy vágtuk, de a nagyja feladat rám hárul, ezért talán inkább vágtam, hiszen az én fejemből pattant ki és most is ezen agyalok napok óta. 

A gasztromagazinunk készítése közben merengtem el, hogy mit jelent konyhai értelemben a minőség, mitől lesz prémium valami, hogyan lehetne egyértelműen és megfelelően kifejezni azt, hogy valami minőségi? 

Marketing értelemben megvannak a szakszavak is hozzá, de ez beltartalmilag még nem jelenti azt, hogy amit prémiumnak vagy minőséginek mutatnak, az valójában is az. Ugye? Te is találkoztál már ilyen kettősséggel gondolom.

 

Nagy felelősség hárult ránk ezzel, hogy nem csak prémiumban, de minőségben is gondolkodunk anélkül, hogy ételeinket telenyomnánk ízfokozókkal, mesterséges aromákkal és tartósítószerekkel.

 

Amikor az első magazin készítettem, akkor felmerült bennem a kérdés: vajon ér-e az olvasóinknak az valamit, hogy a receptjeink valódiak, kipróbáltak és nem hasraütve "íródtak"? A válaszokra nagyon elszomorodtam...sajnos az emberek csak a képeket nézegetik a gasztromagazinokban és alig pár % az, aki meg is főzi. De vajon miért?

Engem a miértek mindig érdekeltek. UFÓ-nak is titulálnak emiatt. Mindent a pszichológiai oldaláról próbálok, próbálunk - mert férjem is ilyen, megközelíteni, és akkor már ránk ragad az UFÓK vagytok elnevezés.

Az írásom most csak merengés...talán célja sincs, csak annyi, hogy elgondolkodjunk azon, hogy vajon egy látványos reklámfilm, egy jól belőtt fotó vagy egy csábító ajánlat már magában hordozza-e a minőséget, legyen az küllem vagy épp beltartalom. Vagy jobb az, ha tényleg ismered azt, aki készíti a terméket és megbízol benne. 

Nektek mi a véleményetek? Miből lehet tudni, hogy valóban minőségi alapanyagok kerülnek az asztalra?

 

(Kép: Gourmet & Delicious Manufaktúra 100% tisztaságú Oregánó; DorczyArt Festett fűszertartó; BlessYou textilszalvéta a környezettudatosság jegyében; Fotó: VTE Photography - vagyis én)

 

 

 

Címkék: konyha, tudatosság

Vigyázz, provokátor! Avagy az érthetetlen bosszankodások egyik oka

Mi jut eszedbe ha azt mondom provokátor? Igen, jól tudod, vannak hivatásos provokátorok is. Ők arra hivatottak, hogy kiugrasszák a nyulat a bokorból, kényes témákat hozzanak fel embereknek, olyan cselekedeteket végezzenek, amivel valakit felbosszantanak, és így tovább és így tovább. De van rengeteg rejtett provokátor is a világban, mind olyan, akiről lehet nem is gondoltad volna.

Mindenkinek van olyan "barátja" vagy ismerőse, aki provokátor. Nekünk is van ilyen notorius szemétátdobáló ismerősünk, aki csak azért hajigálja át a vackait, hátha egyszer odamegyünk és jól kupán vágjuk. De nem fogjuk, mert tudjuk, hogy erre megy ki a játék. 

A provokátor emberek azt szeretik, ha feszültség van. Legyen szó munkahelyről, szomszédi iszonyokról vagy családon belüli kapcsolatokról, a pletykás embert és a provokátort muszáj megkülönböztesd. 

Egyes csillagjegyek szándékosan pletykálnak, hogy a társaság középpontjai legyenek, míg egyesek nem tudnak különbséget tenni a hasznos infó és a pletyka között, így segítségképp kapsz néhány pletykát tőlük. A provokátor ember ennél kicsit érdekesebb jelenség. Általában tudja azt, hogy mitől leszel paff...valahogy megérzik. A provokátor ember amellett, hogy buta, rosszindulatú is és folyamatosan képes emelni a tétet. Először csak megpiszkál, majd figyeli a reakciódat. Aztán egyre célzottabban provokál (ezért is ez a neve...) és várja, hogy lecsapjon rád.

A provokátor emberek sunyik is általában. Akkor támadnak, amikor a legkevésbé várnád. Ha ismeri a kényes pontjaidat, akkor például mindig fel fogja hozni, amikor beszélsz velük. Ha harapsz arra a kérdésre, hogy "és mikor jön a baba?", akkor minden alkalommal meg fogja kérdezni, amikor találkozol vele - ilyen ismerősünk is van... Ha tudja, hogy pedánsan rendmániás vagy, akkor állandóan a szemetét előtted fogja eldobni, áthajítja a kertedbe és sorolhatnám. 

Mitől lesz valaki provokátor? A pszichopata emberek egy csoportja a provokátor, vagyis az elméjükben van a keresendő hiba. Kívülről aligha lehet ezt megoldani, hiszen nem Te veled van a baja, hanem önmagával. Saját életét látja másképp, függetlenül attól, hogy Te okozol-e neki kárt vagy sem. Akár még segítheted is, ő biztos, hogy másképp veszi majd. 

Az ilyen embernek nincsenek barátai, vagy maximum alig pár van. A barátai között is ha körbenézel, akkor közös viselkedésmintákat felfedezhetsz. Van bennük közös. Általában szeretnek pletykálni és azzal foglalkoznak, mit csinál a másik. Sosem beszélnek magukról, nem fejlődnek előre, csak úgy "vannak", de valójában nem tudnak nagyon felmutatni semmit. Egyes provokátorok előszeretettel helyezik magukat a sajnálat középpontjába. Ha számon kéred őket, hogy mégis miért okoznak neked rosszat, akkor általában a válasz az, hogy mert ők szegények, mert ők sanyarú életűek, betegek vagy hasonló. A tetteikért nem vállalnak felelősséget, másban keresik a hibát is és a probléma okát is. Vagyis nem tudod elkapni őket, mert amint elkapnád, elkezd bosszút állni. 

Ha tudatosan próbálsz ellenük működni, akkor talán a "levegőnek nézed" a legjobb, mert ugyan egy darabig bosszantani fogja, de meg is unja. Ez lehet, hogy évek kérdése, de megunja, mert ha nem reagálsz a viselkedésükre, akkor ingerszegény lesz nekik a veled való foglalkozás és leszállnak rólad. Keresnek maguknak új áldozatot. 

A provokátor emberek nagy többségének nincsen lelkiismerete. Ez azt jelenti, hogy nem tudja felmérni, hogy valójában mekkora kárt okoz valakinek és valójában nem is érdekli. Ez az egész játék önmagáról szól. Ki akarja elégíteni azt az érzést, hogy vele foglalkozz. 

Gondolj arra, amikor neveled a kutyádat és rendszeresen csínytalan. A csínytalanság mögött a figyelemenergia áll: vagyis egy célja van a kutyának, hogy rá figyelj. A helyzet az, hogy egy kutyának van lelkiismerete és tudja azt is, ha rosszban sántikál. Ellenben egyes embertípusoknál ez hiányzik és szó szerint ha rosszat csinál, nem bánja meg. Ezért is nem tudod számon kérni.

A provokátor emberek akkor veszélyesek, ha van hatalom mögöttük. Itt most nem feltétlen politikai hatalomra kell gondolni. Lehet más olyan hatalom is a kezében, amit tud használni: katona, rendőr, vagy épp valami olyan vezető beosztás: osztályvezető pl, aki vissza tud élni a hatalmával. Például, ha eléállsz az ilyen embernek és azt mondod: Na ide figyelj, ha még egyszer meglátom/meghallom, hogy rossz hírbe hozol, akkor nem leszünk jóban, akkor szinte biztos lehetsz benne, hogy akár a rágalmazásba is belekerülsz úgy, hogy észre sem veszed. Mivel az ő agyműködésük beteg, így szinte el is hiszik, hogy Te rágalmazod őket, még akkor is, ha neked van igazad. A végén viszont az nyer, akinek hatalom van a kezében. Ha ezért összetűzöl az osztályvezetőddel, szinte biztos lehetsz benne, hogy kirúgnak a végén. 

Összességében tehát mi a megoldás: levegőnek nézed. Ez egy ideig ugyan bosszantani fogja, de utána leszáll rólad, hisz unalmas leszel neki. Nem fogod a figyelemenergiájának forrását kielégíteni és keres magának egy újabb áldozatot.  

 

 

Ezt esszük: Bekuckózós Garfield-napok

Cudar idő lett hétvégére már, de a pihenés nálunk csak hétfőn kezdődik. Vagyis csak részben pihenünk, de azért mégis a billentyűk nyomkodása (munka) folyik, csak épp paplan alatt...Az ilyen napokra vannak kifejezetten Garfield-receptek, ami nem csak habos kakaóból áll, bármilyen meglepő.

Aszalt paradicsom, tortilla és a kedvenc szószunk

aszaltparadicsom.jpg

Évek óta nem használtam ki igazán a kis aszalógép tudását és kapacitását, de mivel idén rengeteg paradicsomunk lett, az egyik kedvenc ételünk is elkészült benne: aszalt paradicsom. Igazi téli csemege, főleg, ha mézzel lecsurgatjuk. Ehhez az egyik legkiválóbb méhészcsaládból vettünk is Akácmézet, hogy ha már légy...vagyis méz, ...legyen a legjobb.

Az aszalt paradicsom könnyen készíthető, de a titka a megfelelő paradicsom fajta. Évek óta San Marzano-val dolgozunk, hiszen annak a legjobb a hús-lé aránya erre.

A kedvenc mártogatósunk viszont a Hétfejű Sárkány chutney-val készült majonézes szósz, ami lényege, hogy 1:5 arányba a chutneyhoz keverjük a majonézt - természetesen házit! - és már kész is. Imádjuk! Már csak egy jó film kell, egy zacskó tortilla és jöhet a mártogatás!

 

Pomodoro-s tészta, friss bazsalikommal

pomodoro.jpg

Egy fárasztó hét után nálunk a Garfield-nap a hétfő...és ha úgy van a kedd is...és ilyenkor kifejezetten szeretek nem-főzni. Vagyis max egy-két olyan dolgot, amihez elég csak félszemmel odafigyelnem. Ilyenkor jön a jó öreg "felpattintom-a-kupakot-és-kész-is" megoldás. Van egy szuper Olasz mártás szószunk, jó sokan szeretik is a környezetünkben az ilyen újításainkat. Friss paradicsomból, kerti bazsalikommal készül és tényleg a legjobb "ánkülbensz", hiszen elég csak kifőzni a spagettit és mehet is rá az Olasz szósz. Igazi bekuckózós tésztaétel ez is, ha gyorsat és egyszerűt akarsz. 

 

Neked mi a kedvenc Garfield-napi menüd? Oszd meg velem! :)

Címkék: konyha, egészség

Boldogság-irigység avagy miért utálnak, ha neked jó?

Érdekes dolog az emberi gondolkodás, még furcsább ha magyar mentalitás is társul hozzá. Történetesen egy újabb irigységi faktornak számít mások boldogsága is és mielőtt azt gondolod, hogy nem csináltál semmi rosszat, elég az, ha boldog vagy. Hidd el nekem, lesz aki utálni fog érte.

Szögezzük le, hogy boldognak lenni jó dolog és minden értelmes ember erre törekszik. Mindenkinek más a módszere, míg egyesek belülről fakadva is tudnak a legnehezebb helyzetben is örömöt érezni, addig másoknak a pálinka sem segít. Így vagyunk "összeszerelve".

Történt a "minap" egy botrányos szervezésű, botrányos rendezvény, ahol az árusok nagy százaléka már az első nap maga alatt volt, már csak a helykiosztás miatt is. A harmadik napra kb mindenkit utáltak, akinek szemlátomást jobb kedve volt, mint nekik, egymást lehúzva, csendben, a "vigyázz jön" jeligére jelképes csendben ücsörögve. 

Érdekes volt kívülről nézni, míg mi pörögtünk és igyekeztünk kihozni a legrosszabból is a legjobbat. Vajon kinek van igaza? Melyik nézőpont az "egészségesebb"?

Ha sikeres akarsz lenni (nem szeretnél, nem lécci, hadd legyek az...hanem akarsz), akkor igenis mosolyogni kell akkor is, ha süllyed a hajó. Hátha felemelheted még. Jelen esetben mindenki kifizette szépen a helypénzt, vagyis beletett anyagi oldalról is a borzalmas buliba rendesen. Ott volt. Három napot. Akkor miért ne tegyen meg mindent annak érdekében, hogy pluszban jöjjön ki? 

Ha energetikailag nézzük, ahol az első nap összeomlással indult a nap, ott várható volt, hogy a többi is hasonlóan sikertelen lesz. Nem azért mert nem volt több ember (mert nem volt), hanem mert eleve azt a keveset sem akarta az ember igazán, belülről jövő örömmel kiszolgálni. Furcsa dolog ez...de sokan estek bele ebbe a helyzetbe. 

Talán ez volt az a rendezvény, ahol nem voltak JÓ és ROSSZ helyek, nagyjából mindenkinek hasonlóan vacak volt, beleértve azt a szívderítő szombatot is, ahol a szél beemelte a sátrunkat a tóba, összeborult és szétfeszült az asztalunk és rádőlt egy adag üveges Diólekvárra és Lecsóra. De míg mások ebbe összeborultak, addig mi felszívtuk magunk és igenis jól éreztük magunk egészen addig, míg valaki a pultunk előtt állt. Viccesen a velünk szemben álló faházban megjegyezte a napját igencsak kritikán alulinak értékelt árus: "Lehet, hogy nem hiszel benne, de én vízéren állok" - mondta cinikusan. Bármi lehetséges. Az árusok két részre szakadtak: az egyikek beletörődtek a hétvégébe, másik fele viszont "küzdött" azért a pár betévedő látogatóért is, hogy mosolyogva és örömmel kiszolgálja, még akkor is, ha csak kóstolni akartak pár lekvárt, szószt vagy csokit. 

Ki csinálta jól? Miért szakadt ketté az ugyanabban a hajóban evezők tábora? A válasz egyszerű: gondolkodásmód. Egyszerűbb azt mondani, hogy "idegesít a lelkesedésed, hagyd már abba", minthogy felvegye a magasabb energiaszintűnek a zsizsgését és átvegye a lelkesedéséből akár csak egy kicsit is. Érdekes volt látni ezt és néhol kettős érzelmeim voltak vele kapcsolatban: sajnáltam is őket, másfelől meg nem értettem, miért nem harcolnak kicsit jobban az érdekeikért. Itt az érdek a helykiosztás, a vevők megnyerése ugyanúgy, vagy bármi, ami neki fontos. Főleg, ha végsősoron kiderült, hogy mindenkit "odakuncsorogtak", hogy naaa lécci, csak Ti hiányoztok a csapatból...

Mindenki másban keresi a hibát. Korábban már írtam a konkurenciákról gondolt véleményemről egy másik blognak riportként, de talán itt is aktuális. Amikor valaki azt gondolja, hogy mindenki konkurencia neki egy vásárban vagy piacon (legyen az falu, város, fesztivál vagy egyéb), akkor nem a céllal foglalkozik. A cél az lenne,hogy a saját termékét/szolgáltatását a legmagasabb szinten művelje és azt a leendő vevői elé tárja. Ha a célon tartod a szemed, akkor nem bocsátkozol olyanba bele, hogy neked miért nem megy, hanem azon dolgozol, hogy miért mehetne jobban? Nem azzal foglalkozol, hogy a konkurenciát figyeled és utálod, hanem azzal foglalkozol, hogy mit tanulhatsz tőle, amitől te is nagy lehetsz (ha ő az). Nem a másikban keresed a hibát, hanem a hozzáállásodban. Mert mindenből lehet jobbat kihozni, csak akarni kell. 

Miért érdekes ez itt kishazánkban? Valahogy úgy vagyunk összeszerelve, hogy az irigykedés hamarabb indul el, mint az önelemzés. Az építő kritikák helyét csak a káros vélemények váltják fel, és a könnyebb utat választják sokan: dögöljön meg a szomszéd tehene is, nem igaz? Pedig minden csak a gondolkodáson múlik. A gondolkodásból fakad a hozzáállás is. 

Mindenkinek lehet rossz napja, de nem árt, ha ezt kezelni tudja.

SzivárványAnyu találkozó - mert ideje beszélni róla

Rengetegen vagyunk Szivárványanyák, akik vagy abban a szerencsében vannak, hogy már egy Szivárványgyermeket ölelhetnek keblükre, vagy még várják a kis csodájuk megszületését. 

Egy ki nem mondtottan is tiltott téma a vetélés és annak feldolgozása, sok nőt ezért bélyegeznek meg mai korunk modern és civilizált valóságában, mert még nincs gyermeke. Ezt a találkozó is egy nagyszerű nő, feleség, anya hozta létre, aki maga is SzivárványAnya.

agi.jpg

Csepely Tímea invitál Titeket is találkozójára saját Pilates központjába, melynek felhívását itt olvashatjátok:

SzivárványAnyu az, aki a Szivárványbaba anyukája. A Szivárványbaba veszteség után érkezik egy bátor édesanya életébe örömöt és csodát hozva épp ahogy egy szivárvány bukkan fel az égen a vihar után. SzivárványAnyu vagyok.

 

A veszteség fájdalma komoly önismereti és lelki munkára ösztönöz minket annak érdekében, hogy a szivárványbaba már egy nyugodtabb, boldogabb, békésebb nő életébe köszönthessen be. Az útja és története minden nőnek más, de a cél ugyanez: újra önmagunkkal egységben és szeretetben lenni, szivárvánnyal az égen, kisbabával a kezünkben. A történeteink nem rémtörténetek, nem egy beteg elme találta ki őket, hanem a fondorlatos sors alakította így a szálakat. A történeteink tanulságosak, mert a gyógyulásról szólnak. Veszteség számtalan formában érhet minket az életben, a megküzdési stratégiánk, önismeretünk, jövőbe látásunk segíti, hogy megbirkózzunk bármivel, ami jön. Amit a folyamatban tanulunk, az később javunkra válik.

 

A fájdalomról beszélni kell, az érzelmeket tálcán kell kínálni, nem szabad hagyni, hogy a szégyen, bűntudat érzése elevenen emésszen fel. Mikor azt hisszük egyedül vagyunk, elzárkózunk, félünk. Pedig az, ami velünk történt, másokkal is megesett már és az ő erejükből meríthetünk, vállukra támaszkodhatunk, terhünket megoszthatjuk.

 

Mikor velem 2016-ban közölték, hogy a kisfiú magzatom beteg, azt hittem, ilyen még a történelemben nem történt soha senkivel, legalábbis nem egy ennyire egészségtudatos, sportos, intelligens, maximalista nővel, mint én. 2016-ban azt hittem tökéletesen egyedül vagyok. Írni kezdtem, hogy hátha valaki valahol meghallja, mennyire fáj a szívem. Írni kezdtem, mintha a velem történtek ismeretében veled már sohasem történhetne semmi rossz. Írni kezdtem, hogy ha meghallod azt, amitől jéggé dermedsz, legyen hova fordulnod, és soha ne érezd magad egyedül!

 

A szivárványig sokszor keserves az út, néha teljesen elképzelhetetlen, néha talán végképp le kell mondani róla és egy másik fajta szivárványt keresni, de a végén, ha beleállunk a folyamatba, ha kapaszkodunk, ha figyelünk, ha megnyílunk, ha mindent kiadunk, végül elfogadjuk, megbocsátjuk és szeretetteli részünkké tesszük, ami velük történt, akkor újra boldog, csodákkal, fénnyel és akár kisbabákkal teli életünk lesz.

 

A SzivárványAnyu vagyok, SzivárványAnyu leszek találkozóig a Lelkem szottya blogon át vezetett az út. Lett egy kis közösség, akikkel együtt szenvedtünk, együtt babáztunk és akiket jó lenne megismerni. És találkozni sorstársakkal, együtt épülni, beszélgetni, egy közösségben lenni. Érezni, hogy tartozunk valahova és ide mindenki befogadunk, akit az élete bármely területén veszteség ért, de szeretne előre lépni, feldolgozni, erőt meríteni és végül gyönyörködni az ő szivárványába.

 

A találkozó ideje 2018. július 28. szombat, 10:00-től. Helyszíne a Pilates Másképp Stúdió, IX. kerület Nagyvárad tér. A program tervezete és minden részlet megtalálható a Facebook eseményben is.

A rendezvény ingyenes, de regisztrációt kérek e-mailben: csepelyt@gmail.com

 

10:00-11:30 Ismerkedés, bemutatkozás – kinek mi a története?

11:30-13:00 Eddigi életed és jövőbeli terveid ábrázolása kreatív eszközökkel – ismerjük meg egymást jobban

13:00-14:00 Mint a fonóban…ebéd, babázás, apázás

14:00 Babás pilates torna vagy előadás szülés és sport témában

 15:00 Babás hangfürdő

16:00-től kötetlen beszélgetés

A résztvevőknek tombola és különbözős kedvezményes kuponok, ajándékok várják!

 

A rendezvény FACEBOOK oldalát itt találjátok.